A hivatalos romániai műtárgy-kereskedelmet a kommunista időszakban rekvirált, a közelmúltban visszaszolgáltatott gyűjtemények éltetik. Még a néhai Nicolae Ceausescu fia is tarol a piacon.
„A legjelentősebb múzeumok is teljesen védtelenek, mert nincs jogi osztályuk, visszaszolgáltatási perekben legfeljebb művészettörténészt szerződtetnek. El lehet képzelni, ő mekkora erőt képvisel egy ügyvédi iroda minden hájjal megkent csapatával szemben” – engedett betekintést a színfalak mögé a napokban Digi24 román hírtelevíziónak adott interjújában Cosmin Nasui művészettörténész. Mondandója egyben magyarázat arra a folyamatra, hogy az elmúlt negyed évszázadban miért került a romániai múzeumokból magánszemélyekhez több ezer képzőművészeti alkotás, zömében értékes festmények. Csak a Román Nemzeti Szépművészeti Múzeum (MNAR) leltárja közel hétezer tétellel szegényedett, igaz, ezek között szerepelnek más múzeumoknak átadott alkotások is.
A volt szocialista országok közül egyedül Románia tárta szélesre a múzeumok raktárainak ajtaját, és ha valaki bizonyítani tudja, hogy a kommunista érában műtárgyakat rekviráltak a családjától, kérheti ezek természetbeni visszaszolgáltatását. Az erőszakkal elvitt festményekről, szobrokról az elvtársak általában jegyzőkönyvet firkantottak, ám értékesebb gyűjtemények esetében a kifosztott tulajdonossal adományozó okiratot írattak alá.
Az érthetetlenül laza törvényi szabályozást – a rossz nyelvek szerint az okosan előrelátók sikeresen lobbiztak a parlamentben – ügyvédi irodák, politikusok, gazdag üzletemberek hada használta ki az elmúlt időszakban. A törvény tiltja a nemzeti kincsnek számító román képzőművészeti alkotások értékesítését külföldi árveréseken, ám egy-egy híres festmény, szobor nem csupán médiakörítéssel szervezett nyilvános liciten találhat új gazdára. A romániai műtárgypiac működését jól ismerők szerint a visszaszerzett jeles alkotásokat egyetlen múzeumi exportengedéllyel elajándékozhatja valaki külföldre, és attól a perctől kezdve annak az útja kifürkészhetetlen. Azt pedig senki sem ellenőrzi, hogy egy festmény a jogos örökös lakásának falán vagy külföldre tartó autó csomagterében végzi. Az olajozottan működő hálózat tagjai pontosan tudják, melyik múzeumból milyen gyűjtemények igényelhetők vissza, és lecsapnak a jobbára elszegényedett örökösökre, akik „mesés” pénzösszegért aláírják az elébük tolt papírokat.
A romániai műtárgypiac szűk, és többnyire a múzeumok által visszaszolgáltatott alkotásokra épül. Az eddigi rekordösszeg 320 ezer euró, amit Nicolae Grigorescu festményéért fizetett egy névtelenségbe burkolózó román üzletember. A piac mérete csak abból sejthető, hogy az átlagosan húszszázalékos haszonkulccsal dolgozó vezető aukciósházak 2017-ben tízmillió eurós profitról számoltak be.
A vásárlói oldal egyik legismertebb neve a 2014-ben elhunyt és elsősorban a Rompetrol kőolajipari vállalat privatizációja ügyében elhíresült Dinu Patriciu volt, aki rátette a kezét a 700 alkotásból álló, úgynevezett Dona-kollekcióra. A többek között Grigorescu, Nicolae Tonitza, Francisc Sirato, Theodore Pallady, Alexandru Ciucurencu festményei mellett szőnyegeket, régi népi kerámiákat is tartalmazó gyűjteményért az azt a kommunistáknak „adományozó” Iosif Dona ükunokája pereskedett sikeresen – majd átpasszolta az egészet az eurómilliárdos Patriciunak.
De alaposan bevásárolt a múzeumoktól visszaszerzett műkincsekből a 2014-ben négy év börtönbüntetésre ítélt Adrian Nastase egykori román kormányfő (2000–2004), vagy a börtön elől Nagy-Britanniába menekült Gabriel Popoviciu ingatlanbefektető is. Kihasználta a kínálkozó lehetőségeket a kormányzó szociáldemokrata párt (PSD) oszlopos tagjának számító Codrin Stefanescu éppúgy, mint Darius Valcov, aki a jelenlegi miniszterelnök, Viorica Dancila gazdasági tanácsadója, és egyébként első fokon már el is ítélték azért, mert illegálisan szerzett pénzekből vásárolta a műtárgyakat. De ott van a sorban a 150 alkotásból álló Doncea-kollekciót megkaparintó Claudiu Florica is, aki a vád szerint megvesztegette a közintézményeket, hogy az amerikai Microsoft szoftvereiből vásároljanak emelt áron.
A visszaszolgáltatási anomália csimborasszóját Valentin Ceausescu, a néhai diktátor, Nicolae Ceausescu legidősebb – és egyetlen élő – gyermeke jelenti, aki 150 műalkotást perelt vissza jogos tulajdonaként a szépművészeti múzeumtól. A MNAR az 1989-es rendszerváltás óta őrizte a Ceausescu család ingatlanjaiból a vérzivataros hetekben lefoglalt alkotásokat. Románia egykori kommunista ura persze nem egyenes úton jutott a műkincsekhez, de azokat a múzeum a visszaszolgáltatással legitimálta a fia számára.
A közelmúlt legzajosabb botránya Constantin Brancusi A Föld bölcsessége című alkotásához fűződik. Ezt a világhírű román szobrász Gheorghe Romascu építésznek ajándékozta, amiért az segített neki A végtelenség oszlopa felállításában Zsilvásárhely (Targu Jiu) városában. Az építész unokája eladta a szobrot a MNAR-nak, amely azonban nem találja az elismervényt, így lehetetlen a mű felértékelése. Pedig a román kormány vissza akarta vásárolni, Victor Ponta kabinetje pár éve hajlandó lett volna kifizetni a 17 millió eurós piaci árat. Az állam által fölajánlott 11 millió euró kiegészítésére gyűjtést szerveztek, ám az üzlet nem jött össze, így a jelenlegi koalíciós kormány most minden adományozónak visszafizeti a pénzt.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
