Felelős-e a főnök azért, ha a beosztottjai öngyilkosok lesznek?

Még sohasem ítéltek el egyetlen főnököt sem Franciaországban azért, mert a vállalatánál olyan légkört teremtett, hogy sokan az öngyilkosságot választották. A pert árgus szemekkel figyelik mind a vállalkozók, mind pedig a szakszervezetek. Mindenki előtt világos ugyanis, hogy egyáltalán nem egyedi esetről van szó. A megoldás, amelyet a France-Telecom vezetői választottak, korántsem volt egyedi. Szinte tankönyvi példa a menedzserek kézikönyvéből. Mi történt?

Az informatikai forradalom padlóra küldte az óriási céget 

2006-ban a France-Telecom igazgatótanácsa porig sújtva üldögélt – idézi fel a félmúltat a párizsi Le Monde, a testület tagjai nem akartak hinni a szemüknek. A számok ugyanis katasztrofálisan alakultak. Az előfizetők tömegesen mondták le a vonalas telefonokat. A fogyasztók átálltak, de a France-Telecom nem. Mit lehet tenni? Didier Lombard akkori elnök-vezérigazgató irányításával megszületett a válságterv:

Next – 22 ezer embert ki kell rúgni 

Nextnek keresztelték el a programot, mely az átállást jelentette az internetre és a mobiltelefonra. Ehhez pénz kellett, de az nem volt, hiszen a veszteség katasztrofálisan magasnak bizonyult. A bankok csak úgy adtak hitelt, ha a France-Telecom leteszi a nagyesküt, karcsúsítást hajt végre, méghozzá könyörtelenül. 22 ezer embert rúgnak ki, és nemcsak a kisfizetésű munkatársak közül. A gőzhenger megindult. A HR igazgató vezényelte a kampányt. Most ő a harmadik számú vádlott a perben az elnök vezérigazgató és az operatív igazgató után. A csoportos elbocsájtás az idősebb nemzedéket sem kímélte: 50 fölötti emberek kerültek az utcára az informatikai forradalom kellős közepén. Elavult tudásukra senkinek sem volt szüksége, de a nyugdíjig hátravolt még jó pár esztendő. A számlákat viszont fizetni kellett.

Ráadásul beütött a nagy pénzügyi válság

A krízis a bankokat is sújtotta, melyek nemigen lehettek elnézőek a rosszul teljesítő hitelfelvevőkkel szemben. Megkezdődtek az öngyilkosságok a France Telecomnál. 2007 és 2010 között 19 öngyilkosság történt.

Didier Lombard elnök-vezérigazgató meglehetősen cinikusan öngyilkos üzemmódról beszélt. Nemigen titkolta: a munkatársakat fogyóeszköznek tekinti. A szakszervezetek harcoltak, az öngyilkos munkatársak családjai feljelentést tettek. Ezért kezdődik hétfőn per a France Telecom akkori hét vezetője ellen, akik azzal védekeznek, ilyen az üzleti élet. A cég válságba került. A menedzsment feladata egy válságprogram megvalósítása volt. Ezt a célt a Next elérte. Ebből a nézőpontból a 19 öngyilkosság a járulékos veszteség (collateral damage) kategóriába esik. Az áldozatok rosszkor voltak rossz helyen, és nem találtak megoldást a problémáikra.

Kínos időzítés 

Macron elnök két éve látott hozzá a reformjai megvalósításhoz – hívja fel a figyelmet a konzervatív Le Figaro. A reformok jelentős részben azt jelentik, hogy rugalmasabbá teszik a munkaerőpiacot. Vagyis megkönnyítik az elbocsátásokat. Macron, aki korábban gazdasági miniszter volt, arra hivatkozik, hogy Franciaország versenyképessége a világban romlik. A munkanélküliség kétszer olyan magas, mint Németországban. Macron reformjai ellenállást váltanak ki, de eredményük is megvan: csökkent a munkanélküliség Franciaországban. A sárgamellényes mozgalom mégiscsak hetek óta tiltakozik, mert aki már elmúlt negyvenéves, és nem képes átállni az informatika napi használatára, az könnyen a perifériára kerülhet, miközben a nyugdíj korhatár még messze van.

Emmanuel Macron negyvenéves, és ő az első francia elnök, aki az informatika alkalmazásában sem szorul állandóan segítségre. Vagyis a jövő Franciaországának embere. Programja is elsősorban a fiataloknak szól. De mi lesz a negyven felettiekkel, akik nem mehetnek még nyugdíjba?