Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
14 dollárba került egy hordó Brent olaj 2020 áprilisában, két évvel később ez felment 133 dollárra az ukrajnai háború miatt. A jövőben sem lesz ez másképp mindaddig, amíg a fosszilis energiahordozók árai nem biztosítanak észszerű alternatívát más energiahordozókra – állítja Kenneth Rogoff, a Harvard professzora, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét.
Miért ilyen óriási az áringadozás az energiapiacon? Az egyik legfőbb ok az, hogy a rövidtávú energiaigény a gazdaság növekedéséhez igazodik és nem az árakhoz. Ha tehát energiasokk éri a globális piacot, akkor óriási az árváltozás.
A pandémia ilyen sokk volt: előtte 100 millió hordó olaj volt a globális gazdaság napi igénye, ez lement 75 millió hordóra. A termelők nem tudták elég gyorsan elzárni a csapokat. 2020 áprilisában az is előfordult, hogy az olajár mínusz tartományba esett vissza, mert a tárolók dugig fel voltak töltve olajjal, és nem tudták eladni a leállás miatt.
A másik ok az árak változására az az, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben globális elfordulás tapasztalható a fosszilis energiahordozóktól.
A világ energiafogyasztásának 80 százaléka volt fosszilis energia 2015-ben, amikor Párizsban elfogadták a nemzetközi klímaegyezményt, és nagyjából ennyi ma is. A döntéshozók gyorsan át akartak térni a környezetbarát erőforrásokra. Csak épp arra nem gondoltak, hogy a pandémia után kilő az energiaigény.
A Joe Biden vezette kormányzat pánikba esett az infláció miatt, ezért átmenetileg fel akarja függeszteni a benzin karbonadóját, pedig az csak 18 cent egy gallon esetében. Ideális esetben globális karbonadó gyorsíthatná fel az átállást a fosszilis energiahordozókról a környezetkímélő energiaforrásokra. A világ vezető gazdasági hatalmait tömörítő G7 elképzelése a globális olajársapkáról ebbe az irányba mutat. Csakhogy nagy kérdés: megvalósítható-e, hiszen az oroszok nem a Nyugatnak, hanem Kínának és Indiának adják el az olajukat – ráadásul 30 százalékos diszkonttal.
Évtizedek kellenek az áttérésre. A döntéshozóknak ezzel kell számolniuk és olyan konzisztens politikát kialakítaniuk, amely kockázatmentessé teszi a méregdrága beruházásokat a zöld energiaszektorban. Amíg a zöld energiaforrások nem képesek ésszerű alternatívát nyújtani a fosszilis energiahordozókkal szemben, nem reális azt feltételezni, hogy a választók a nyugati világban újraválasszanak olyan politikusokat, akik hagyják, hogy az energia árak az égbe emelkedjenek pillanatok alatt – figyelmeztet Kenneth Rogoff, a Harvard professzora a Project Syndicate oldalon.
