14 dollárba került egy hordó Brent olaj 2020 áprilisában, két évvel később ez felment 133 dollárra az ukrajnai háború miatt. A jövőben sem lesz ez másképp mindaddig, amíg a fosszilis energiahordozók árai nem biztosítanak észszerű alternatívát más energiahordozókra – állítja Kenneth Rogoff, a Harvard professzora, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét.

Miért ilyen óriási az áringadozás az energiapiacon? Az egyik legfőbb ok az, hogy a rövidtávú energiaigény a gazdaság növekedéséhez igazodik és nem az árakhoz. Ha tehát energiasokk éri a globális piacot, akkor óriási az árváltozás.

A pandémia ilyen sokk volt: előtte 100 millió hordó olaj volt a globális gazdaság napi igénye, ez lement 75 millió hordóra. A termelők nem tudták elég gyorsan elzárni a csapokat. 2020 áprilisában az is előfordult, hogy az olajár mínusz tartományba esett vissza, mert a tárolók dugig fel voltak töltve olajjal, és nem tudták eladni a leállás miatt.

A másik ok az árak változására az az, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben globális elfordulás tapasztalható a fosszilis energiahordozóktól.

A világ energiafogyasztásának 80 százaléka volt fosszilis energia 2015-ben, amikor Párizsban elfogadták a nemzetközi klímaegyezményt, és nagyjából ennyi ma is. A döntéshozók gyorsan át akartak térni a környezetbarát erőforrásokra. Csak épp arra nem gondoltak, hogy a pandémia után kilő az energiaigény.

A Joe Biden vezette kormányzat pánikba esett az infláció miatt, ezért átmenetileg fel akarja függeszteni a benzin karbonadóját, pedig az csak 18 cent egy gallon esetében. Ideális esetben globális karbonadó gyorsíthatná fel az átállást a fosszilis energiahordozókról a környezetkímélő energiaforrásokra. A világ vezető gazdasági hatalmait tömörítő G7 elképzelése a globális olajársapkáról ebbe az irányba mutat. Csakhogy nagy kérdés: megvalósítható-e, hiszen az oroszok nem a Nyugatnak, hanem Kínának és Indiának adják el az olajukat – ráadásul 30 százalékos diszkonttal.

Évtizedek kellenek az áttérésre. A döntéshozóknak ezzel kell számolniuk és olyan konzisztens politikát kialakítaniuk, amely kockázatmentessé teszi a méregdrága beruházásokat a zöld energiaszektorban. Amíg a zöld energiaforrások nem képesek ésszerű alternatívát nyújtani a fosszilis energiahordozókkal szemben, nem reális azt feltételezni, hogy a választók a nyugati világban újraválasszanak olyan politikusokat, akik hagyják, hogy az energia árak az égbe emelkedjenek pillanatok alatt – figyelmeztet Kenneth Rogoff, a Harvard professzora a Project Syndicate oldalon.