Nincs krumpli – röviden így foglalható össze az elmúlt hetek legabszurdabb üzenete a kormány felé. Az abszurditást persze nem feltétlenül az üzenet küldőjének, az Országos Kereskedelmi Szövetségnek (OKSZ) kell felróni. A burgonya eltűnése a boltokból egy normális évben teljesen normálisnak számítana: május közepére jellemzően kifogynak a tavalyi készletek, ezek helyét pedig átveszi az újburgonya, jellemzően magasabb áron, ami aztán, ahogy vastagszik a krumpli héja, úgy száll lejjebb.

Reviczky Zsolt

A mostani azonban minden, csak nem normális év: miután a kormány még tavaly ősszel úgy döntött, hogy a burgonyát is beveszi az árstopos termékek közé, a kereskedőkre nem csak a hatóság ár kötelezettsége szállt, de az az előírás is, hogy a zöldségből egy bizonyos mennyiséget készleten kell tartani. Így van ez az árstopos őszi burgonyával is, amiből ilyentájt már tényleg csak a resztlit lehet kapni – ez azonban az OKSZ szerint kevéssé hatja meg a kereskedők ellenőrzésére kihajtott hatósági embereket, akik szó nélkül büntetnek, ha kisebb készletet vagy magasabb árat találnak.

A szabály az szabály – mondhatnánk, ám most látszik igazán, ez a szabály mennyire abszurdra sikeredett. A tavaly novemberben egyik pillanatról a másikra bevezetett krumpliársapka ugyanis távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Nem véletlen, hogy a szezonális zöldségekre és a gyümölcsökre még a szocializmus idejében sem alkalmazták az egyébként igen kiterjedt hatósági áras rendszert, igaz, azokat a kereskedőket sem büntették meg, amelyeknél nem találtak megfelelő mennyiséget valamiből.

A kiskereskedőket mindenesetre láthatóan sikerült befenyíteni, mert minden krumplit összevakartak és kiraktak, amit csak találtak: ennyi csúnya zöldséget rég lehetett látni a hazai boltokban. Ráadásul arra sincs garancia, hogy a szűkebb választékból a korábbi áron lehet bevásárolni belőlük, hiszen a klasszikus főző-sütő fajták helyett így is van, ahol csak a már eleve drágább árstopos verziókból (például salátaburgonya) maradt, mire odaértünk.

Aki tehát olcsón szép krumplit venne, leginkább arra várhat, hogy a boltokban majd akcióban kínálják – persze már ebben sincs szabad kezük az áruházláncoknak. Június elsejétől indul ugyanis a kötelező akciózás, aminél már tényleg élhetünk a gyanúperrel, hogy a kormány feltalálta a langyos vizet, hiszen a fogyasztás visszaesésével párhuzamosan ugyanezek a láncok már így is egymással versenyezve akcióznak. Az intézkedés bejelentésekor arról írtunk, hogy tulajdonképpen egy haszna lesz az egésznek: a kormány megint intézett magának egy kis ingyenreklámot azzal, hogy a boltok ajtajára ki kell függeszteni, hogy neki köszönhetik a vásárlók a leárazásokat.

Jön a kötelező akciózás a boltokban, jó lesz ez nekem?

Június elsejétől indul az államilag előírt akciózás a kiskereskedelemben, a kormány az infláció elleni fegyverként emlegeti a rendeletben meghatározott leárazást. Csodát, vagy akár az infláció csökkentését persze hiába várnánk tőle, de akkor mi értelme? Elmagyarázzuk. Mi az a kötelező akció? A kormány által kitalált intézkedés az árak letörésére, miután az árstopról bebizonyosodott, hogy finoman szólva nem hatékony erre.

A láncok viszont a jelek szerint visszavágtak: a kötelező akciókat egyszerűen bebiggyesztették a saját akcióik közé, az előírt 10 százaléknál nagyobb arányból pedig már akár arra is juthat a vásárló, az árengedményt mégse Rogán Antaltól kapja, hanem mondjuk az Aldi vagy a Tesco illetékeseitől. A már ismert „kötelező akciókat” elnézve az a kormányzati álom sem tűnik feltétlenül megalapozottnak, hogy most aztán majd a legalapvetőbb élelmiszerek kerülnek végre a leárazott körbe – igaz, újkrumplival találkoztunk a termékek között. (Még ha nem is írta oda a lánc, hogy ez a kötelező körbe tartozó akció.)

De térjünk vissza a piaci viszonyok közé! Május végi bolti körünkben két dolognak örülhettünk igazán: az egyik az, hogy a nem árstopos tejek és tejtermékek elképesztő árszintje némileg visszatért a normalitás közelébe. Amíg az elmúlt hónapokban nem volt ritka, hogy a 1,5 százalékos UHT-tej ára kétszerese-háromszorosa volt az árstoposénak, az alacsony zsírtartalmú változat lassan ugyan, de határozottan áresést produkál, igaz, még mindig majdnem másfélszeres árkülönbséggel találkoztunk. A sertéshús esetében is megállt a drágulás, bár annak azért nem nagyon látszik jele, hogy a 2500 forint környékére beállt karaj, tarja vagy oldalas nagyon olcsóbbá válna. Természetesen a nagy kérdés az lesz, ha egyszer tényleg kivezetik az árstopot, milyen szinten stabilizálódnak az árak – erre még legalább egy hónapot várni kell, hiszen most éppen június 30-ig hatályos a hatósági élelmiszerárakra vonatkozó rendelet.

Hogy kivezetik-e ekkor? A kormány nyilatkozatai szerint ez elsősorban attól függ majd, mennyire lassul az infláció. Érdemi lassulást az elemzők júliusra várnak, várhatóan így lesz ez az élelmiszereknél is – kötelező akcióval vagy anélkül.

És itt érdemes megjegyezni, mi is volt a második dolog, aminek örülhettünk: lassan visszatér az az időszak, amikor nem kell hónapról hónapra új árakat tanulni, hiszen az idényáras zöldségeken és gyümölcsökön kívül szinten minden élelmiszert annyiért tudtunk beszerezni, amennyiért egy hónappal ezelőtt. A boltok közül ezúttal az Auchanban jöttünk ki a legjobban, a listán a második a Lidl, a harmadik pedig az Aldi lett, az árszint 7677-8635 között volt.

Mindez az átlagos kosárértéket tekintve minimális csökkenést jelentett: az előző havi 8139 forint után most 8118 forintból hoztuk ki a négyszemélyes, négyfogásos vasárnapi ebédünket. Márciusban még 8316 forint volt a végösszeg – egy évvel ezelőtt azonban csak 6889 forint, tehát az éves drágulás úgy is 18 százalékos, hogy a termékek fele tartozik a hatósági áras körbe.

Ha az árstopos termékeket kivesszük a kosárból, 36 százalékos az éves drágulás, havi szinten viszont csaknem 3 százalékos az áresés. Ez nem tűnik túl erősnek, de valójában már ez is örvendetes – arról pedig diszkréten ne vegyünk tudomást, hogy a legnagyobb drágulást egy árstopos termék a szezonja végét járó burgonya produkálta.