Több mint 30 éve olvad a sajt a melegszendvicsekre, hétvégente pedig rotyog a bográcsos hús a Rákosrendező állócsillagában, a Manó Büfében. A legutóbbi hetekig úgy tűnt, ez még sokáig így is marad, és továbbra is állni fog az idő Rákosrendezőn, ahol csak a rozsda csámcsog, a szemét gyűlik, a gaz terjed, a néha felröppenő fejlesztési ötletek pedig rendre ködbe vesznek.

Sivatagi derült égből villámcsapásként jött azonban a kormányzati ötlet november végén: felhőkarcolókkal tarkított ingatlanfejlesztést álmodtak ide egy feltehetően emirátusokbeli befektető segítségével. Nem csoda, hogy Mini-, Maxi-, és Rákosdubajként kezdték emlegetni a projektet.

Abban a Manó Büfé vendégei, kiszolgálói és a sorompóknál hosszú várakozásra kényszerülő erre járók is egyetértenek: muszáj kezdeni valamit a területtel, de arról, hogy pontosan mit, még sok a kérdés. Például, hogy valóban szükségesek-e ide felhőkarcolók, mennyire kellene a kormányzatnak odafigyelni a környéken élőkre, és hogyan lenne egyáltalán érdemes belevági a fejlesztésbe?

Ezekről a kérdésekről beszélt már a Fülkében Dományi Bálint építész-urbanista, aki szerint nem a felhőkarcoló a baj az egésszel, készült interjú Smiló Dávid építésszel, aki Dubai helyett Párizs példáját látja maga előtt, vázolta homályos elképzeléseit maga a kormányzat, és melegítette fel a BFK-ban Vitézy Dávid vezetése alatt kidolgozott fejlesztési elképzeléseket a főváros.

Ezúttal videóriportban igyekszünk sorra venni a projekttel kapcsolatban felvetődő kérdéseket, és fizikailag magát a Rákosrendezőt is. Ezekhez Szczuka Levente településmérnök nyújt segítséget, aki településüzemeltető szakirányos hallgatóival egy egész szemeszteren keresztül kutatta tavaly, mit és hogyan kellene kezdeni a Rákosrendezővel, hozzácsapva mindehhez a Nyugati pályaudvar és Rákospalota-Újpest környékét is, és az eredményekről részletesen beszámoltak az Építészfórumon is.