Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A Kossuth rádiós pénteki szózatokat is messze lepipáló interjút adott a kínai állami tévének Orbán Viktor miniszterelnök. A csaknem félórás, az itteni kínai beruházásokat is szépen bemutató riportban Orbán kedélyes kérdésekre adhat válaszokat, kiemelve, politikájának minden pozitív elemét – ezeket pedig már tényleg csak a magyar-kínai viszony pozitívumai múlják felül, ha hihetünk az elhangzottaknak.
A két népet, illetve magát a miniszterelnököt és európai útján Budapestre is ellátogató kínai államfőt, Hszi Csin-pinget Orbán szerint az köti össze, hogy „mi magyarok keletről jöttünk, és az eredet nagyon fontos a számunkra”. Ez a találkozónak is „különleges érzelmi” töltetet adott, és hozzájárul ahhoz is, hogy mi mint Európa keleti állama jól értjük Kínát – folytatja. Szerinte ugyanakkor az is közelebb hozza őket egymáshoz Hszivel, hogy mindketten faluról származnak.
A kínai államfőről azonban ennél többet is mond: „Meg vagyok győződve arról, hogy a világnak erős vezetőkre van szüksége, és Kína élén a világ egyik legerősebb politika vezetője áll” – fejtegeti a miniszterelnök a kínai tévé mosolygós-bólogatós riporterének.
Utóbbi háborúval kapcsolatos kérdésére Orbán azt feleli, Kína és Magyarország nem állt soha semmilyen háború pártján, Kína ugyanakkor fontos béketeremtő pozícióban van, ez témája volt a budapesti találkozónak is. Másik fontos téma volt a gazdaság, amivel kapcsolatban Orbán arról beszél, hogy jelenleg Kína sok területen az élen áll, Magyarországon pedig szintén ezt szeretnénk. Az egyik közös fejlesztés a Budapest-Belgrád vasút, itt Orbán biztos abban, hogy 2026-ra elkészül a magyarországi szakasza, egyben meg is invitálja a riportert, hogy együtt ünnepeljék ezt meg. (Vonatozni nem hívja, talán azért, mert kizárólag teherjáratok számára épül a vonal, amiről korábban Orbán még úgy nyilatkozott, anyagilag talán sosem fog megtérülni Magyarország számára, de szimbolikus, mivel ezáltal felkerülünk a térképre.)
A riportban megszólal egy debreceni férfi is, aki izgalmasnak tartja, hogy egy ilyen modern üzem érkezik a városába, mint a CATL akkumulátorgyártó üzeme, egy magyar nő pedig arról beszél, mennyire izgalmas egy ekkora cég munkatársának lenni.
Orbán ugyanakkor azt fejtegeti: egy „speciális magyar laboratóriumként” tekint az országra, ahol a keleti és a nyugati cégek fizikailag egy térben is együttműködhetnek egy üzleti park területén, erről szeretné meggyőzni a feleket. Mindez azért is fontos, mert szerinte „nem csak egy tízmilliós országról beszélünk, hanem részei vagyunk a 400 milliós uniós belső piacnak is”.
A magyar miniszterelnök nyilván tisztában van azzal, hogy Kína számára a legnagyobb vonzerőt az EU-tagság jelenti Magyarország esetében – ha máshonnan nem, azért, mert erről maga Hszi is beszélt közös sajtótájékoztatójukon. A dicsekvő mondat után aztán visszabillen az EU-kritikus rutinba, és már arról beszél, mennyire rossznak tartja az unió által elindított versenyvizsgálatot a kínai e-autók piacán. Brüsszel ezt egyébként a termékeknek nyújtott, piactorzítónak ítélt állami támogatások miatt indította el, és része az EU óvatos hozzáállásának, amelyet leginkább a derisking, vagyis kockázatcsökkentés jelzővel illetnek. Orbán elismétli sokat emlegetett érvét, miszerint a derisking vagy az amerikai decoupling (leválás) politikája helyett a connectivity (összeköttetés) a jó irány. Ennek jegyében azt ígéri, hogy amikor júliusban átveszi az ország az EU féléves elnökségét, célja lesz a Kínával szembeni viszony javítása.
A jó viszonyra új magyarázattal is szolgál az interjúban: „a közös bennünk az is, hogy mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljék az életüket, elfogadjuk a kulturális különbségeket és ezt várjuk mástól is. A kínaiak ebben a tiszteletben példát mutatnak másoknak is” – emeli ki, a kínai tévénézők pedig nyilván leveszik majd ebből, hogy a magyar kormány épp annyira toleráns, akár a pekingi vezetés.
Az interjú végén a riporter egy képet mutat Orbánnak, amelyen a brit parlament futballválogatottja elleni meccsen játszik, és arról kérdezi, focista múltja mennyiben határozta meg politikusi munkáját, és azt, amilyen emberré vált. Orbán úgy válaszol: „A fociban, akárcsak a politikában nem az a kérdés, hol van most a labda, azt mindenki láthatja. A kérdés az, hol lesz a labda.” Szerinte a magyarok azért játszhattak kétszer is vb-döntőt, mert képesek rá, hogy megmondják, hol lesz a labda a következő pillanatban.
