Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Megsemmisítette az Alkotmánybíróság a terézvárosi önkormányzat adórendeletét, mert a testület szerint sérti az Alaptörvényt.
A fővárosi VI. kerületben 2016-2017-ben értékük alapján adóztatták a telkeket, míg az építményeket területük alapján. Ezt a kormányhivatal kifogásolta, mert a törvény szerint csak az egyik vagy csak a másik adóalapot lehet alkalmazni, a kettőt vegyíteni nem. Ezt a még fideszes vezetésű képviselő-testület elfogadta, a telkeknél is visszaállította a területalapú adózást, de nem rendezte a két vitatott év helyzetét. Egy telektulajdonos, akinek az adója jóval magasabb lett, perelt az adókivetés ellen: szerinte, mivel azokban az években nem volt érvényes telekadó-rendelet, az ő adója arra az időszakra szabályosan 0 forint.
Miközben a per folyt, a 2019 óta ellenzéki vezetésű önkormányzat 2023. január 1-i hatályba lépéssel hozott egy újabb rendeletet, amely kimondta, hogy a többi évvel ellentétben 2016-2017-re az épületekre is az értékalapú adóztatást kell érvényesnek tekinteni, de úgy, hogy a tényleges adó ne legyen több annál, mint amit területalapon kiszámítottak.
Nem törődött bele
Ez zavarba hozta a Fővárosi Törvényszéket, amely megkérdezte a Kúria Önkormányzati Tanácsát. Mivel onnan azt a választ kapta, hogy az új rendelet nem ütközik a visszamenőleges jogalkotás tilalmába, a telektulajdonossal szemben döntött. Csakhogy az érintett ebbe nem törődött bele, és most már ő fordult a Kúriához jogorvoslatért, mondván: igenis visszamenőleges módosítás történt, kizárólag azért, hogy az ő folyamatban lévő perét elgáncsolják. A Kúria Tóth Kincső vezette tanácsa pedig azzal kívánta feloldani a dilemmát, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult.
Érvelése szerint az önkormányzat
mint jogalkotó utólagosan megszüntette a korábban ténylegesen fennálló jogsértést, jogalkotással felülírta a múltbeli tényeket.
Ez visszaélésszerű joggyakorlás, mert utólag, elévülési időn túl és visszamenőleges hatállyal illeszti össze a két vitatott év kétféle adószabályát. A Kúria szerint a támadott szabályok „kiüresedett, normatív tartalom nélküli rendelkezések”. Egyértelmű: az önkormányzat célja csak az volt, hogy a felperes jogorvoslati jogát kiüresítse, kereseti kérelmének bírósági felülvizsgálatát az alperesi érdekelt (azaz saját maga) javára befolyásolja.
Azt, hogy ugyanannak a Kúriának az Önkormányzati Tanácsa nem látott visszamenőlegességet, az Ab-hoz most forduló kúriai tanács azzal magyarázza, hogy az a testület csak a telekadót vizsgálta, és csak a jogalkotási törvény szempontjából. Az Alaptörvénybe ütközést a Kúria nem mondhatja ki, csak az Ab.
Az Ab Patyi András vezette öt tagú tanácsa szerint pedig Alaptörvény-sértő a legutóbbi rendelet, mert a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. Ezen az sem változtat, hogy a panaszos adója csökkent volna, amiről a kerület azt írta: „a kereset alapját képező jogsérelem nem áll fenn, az orvosolva lett”.
Az önkormányzat az alperes, vagyis a kormányhivatal pernyertessége érdekében beavatkozott, így a felperes ellenfelévé vált, miközben jogalkotással változtatta meg az irányadó adójogot. „A támadott új szabályokat az adóper folyamatban léte alatt alkotta meg úgy, hogy azok a perre is kihatottak. Ezzel a jogalkotással szüntette meg az önkormányzat azt a törvénysértést, amire a felperes a keresetét alapozta”, és ez a telektulajdonosnak hátrányos.
Mindezek alapján az Ab megsemmisítette az önkormányzati rendelet érintett pontjait, és azokat a perben nem lehet alkalmazni. Most már világos, hogy a Kúriának, amelyhez ezután az ügy visszakerül, hogyan kell ítélnie.
