Ön mit gondol, mennyi pénzre volna szüksége havonta a jó megélhetéshez? És ahhoz, ami már nagyon jó életszínvonalat biztosítana? Mennyire mondaná azt, hogy abból szűkösen, de már ki tudna jönni?
Ezeket a kérdéseket is feltette a KSH a jövedelmi statisztikák készítésekor, így jött ki a magyarok vagyoni helyzetét bemutató egyik legérdekesebb számsor: ami nem azt mutatja, hogy mennyi pénzünk van, hanem azt, hogy ki mit érez, mennyire lenne szüksége. A Magyar statisztikai évkönyv nemrég megjelent, 2024-ről szóló kiadványa jövedelmi ötödökre lebontva mutatta be, melyik társadalmi csoport mennyi pénzt érezne elegendőnek.
Így jött ki az, hogy az ország legszegényebb ötöde szerint havonta 218 ezer forint kell egy jó, 329 ezer pedig egy nagyon jó megélhetéshez – ez a háztartásban egy főre jutó összeget jelenti, tehát például egy négytagú családban ennek a négyszerese kellene. A leggazdagabb egyötöd már úgy látja, hogy családtagonként 423 ezer forint adna ki egy jó életszínvonalat, nagyon jót pedig 641 ezer. A minimumszint, ami mellett nagyon szűkösen már épphogy meg lehetne élni, a legszegényebbek szerint havonta 89 ezer forint családtagonként, a leggazdagabbak szerint 173 ezer.
A KSH arról is megkérdezte az embereket, kiknek volt mostanában gondjuk azzal, hogy hiteltörlesztést vagy egy-egy nagyobb kiadást képesek legyenek kifizetni. Az egész jónak tűnik, hogy az országnak csupán az 1 százaléka csúszott meg lakástörlesztéssel vagy lakbérrel, más hitel törlesztésével sem sokkal többen, az már annál rosszabb, hogy 7 százalék elmaradásban van valamilyen közüzemi díjjal. A nagyobb tételekkel vannak már sokan bajban: az ország közel 29 százaléka nem tudja megengedni magának, hogy egy váratlan nagyobb kiadást kifizessen – vagyis ez már messze nem csak a szegények problémája, a középosztályban is gondot okozhat, ha például gyorsan kell egy új hűtőt vagy mosógépet szerezni.
Ezt lebontották úgy is, hogy mennyire más a gyerektelen és a gyerekes háztartások helyzete, és egy olyan pont volt, ahol jelentős a különbség: a közüzemi díjakkal csúszott meg sokkal több olyan háztartás, ahol gyerekek is élnek.
Ehhez az is hozzátartozik, hogy a magyaroknak viszonylag kis része az, aki nem saját lakásban él, vagy hitelt törleszt. Amikor ezt lebontotta a KSH jövedelmi ötödökre, akkor jött ki az az eredmény, ami elsőre talán sokakat meglep: az összes társadalmi réteg közül az ország legszegényebb 20 százaléka az, ahonnan a legtöbben élnek tehermentes saját tulajdonú ingatlanban. Nyilván itt nem valami luxusra kell gondolni – ahogy az például a népszámlálás adataiból is kiderült, itt javarészt rosszabb állapotú, évtizedek óta lelakott ingatlanokról van szó, a falvakban leginkább Kádár-kockákról, a városokban panellakásokról.
Az is látszik a számokon, hogy a legszegényebb ötödből sokkal kevesebben tudnak hitelt felvenni. Érdekes viszont, hogy pont a leggazdagabbak nem annyira ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját nevükön legyen a ház: közülük bérlik a legtöbben azt az ingatlant, ahol élnek, és kevesebb lakástulajdonos van köztük, mint a második leggazdagabb vagy a középső ötödben. Ráadásul a leggazdagabb ötödben a hivatalos statisztika szerint ugyanannyi szívességi lakáshasználó – azaz, amikor valaki térítésmentesen, lakbér fizetése nélkül használhat egy más tulajdonában álló lakást – található, mint a második legszegényebben.
A gyerekes családok kapcsán készített a KSH arról is egy összeállítást, hogy miként változott a családtámogatások értéke akkor, ha az inflációval korrigáljuk. A gyermekgondozási díj, amelyet a fizetéshez kötnek, már valóban többet ér, mint néhány évvel ezelőtt, egészen más a helyzet viszont a gyermekgondozást segítő ellátással és a családi pótlékkal, amelyek 2008 óta nem változtak, így az értéküket elvitte az infláció. Ha az inflációt is bevesszük a számításba, akkor ezek ma kevesebbet érnek, mint 2000-ben, és feleannyit, mint 2010-ben.
Ami pedig az időskori ellátásokat illeti: nem csoda, hogy a nyugdíjba vonulás jelent sokaknak szegénységi kockázatot. 1 millió 71 ezer olyan ember van az országban, akinek a nyugdíja nem éri el a 200 ezer forintot, további 700 ezer idős magyar pedig 200 és 300 ezer forint alatti nyugdíjat kap. A legrosszabbul az a 182 ezer ember él az idősek közül, akiknek a nyugdíja nem éri el a havi 100 ezer forintot sem.
Nyitókép: Fazekas István
