Csökkentette a kamatot a Fed, Trump mégsem lehet elégedett

A Federal Reserve kamatdöntő testülete, az öt regionális jegybankelnökkel kiegészült kormányzótanács szerdán helyi idő szerint 14 órakor

25 bázisponttal a 4-4,25 százalékos sávba csökkentette az irányadó kamatot, reagálva ezzel az augusztusi gyenge munkaerőpiaci adatokra.

Némiképp pedig kielégítve Donald Trumpot, aki hónapok óta támadja, illetve el is távolítaná tisztségéből Jerome Powellt, a Fed vezérét az alapkamat szinten tartása miatt. Ez valóban erős fordulatot jelent az amerikai jegybank szerepét betöltő szervezet eddigi politikájához képest, ugyanis a vámháború következményeként megugrott infláció miatt december óta nem nyúltak a kamatszinthez, most viszont a jelek szerint kifejezetten laza monetáris politikát folytatnának a következő három évben.

A Fed közleményében azt írja: a legutóbbi mutatók arra utalnak, hogy az év első felében mérséklődött a gazdasági aktivitás növekedése, a munkahelyteremtés lassult, a munkanélküliségi ráta kissé emelkedett, de továbbra is alacsony. Az infláció emelkedett, és továbbra is magas szinten várható. A Fed célja a foglalkoztatottság maximalizálása, azonban szerintük a lefelé mutató kockázatok tovább nőttek, ezért döntöttek a kamatvágás mellett. A döntés ellen szavazott Trump frissen beiktatott embere, Stephen Miran, aki 0,5 százalékos csökkentést szeretett volna.

Jerome Powell a döntés utáni sajtótájékoztatón szintén a munkaerőpiaci problémákat emelte ki, és úgy fogalmazott: „úgy is gondolhatnak erre, mint kockázatmenedzselési vágásra”. Arra a kérdésre, hogy a kamatvágásnak lesz-e érdemben a hatása a gazdaságra, azt válaszolta: a lépéssel nem „megáldom, amit a piac csinál”, és utalt arra, hogy a mai nem egy elszigetelt döntés, a piacok pedig már el is kezdték beárazni a további kamatcsökkentéseket. Arra a kérdésre, hogy az inflációs elvárásokat befolyásolja-e a „Fed függetlensége iránti aggodalom”, a Fed-elnök úgy reagált, hogy a hosszútávú előrejelzés „sziklaszilárd”.

A személyét és a Trump által kipécézett Lisa Cook Fed-kormányzót érintő kérdésekre nem válaszolt, viszont finoman kritizálta a Trump-kormányzatot, amikor azt mondta: „nem volt széleskörű támogatottsága az 50 pontos vágásnak”. Arra, hogy Scott Bessent pénzügyminiszter többször is független felülvizsgálatot kért Powelltől a Fedre, a jegybankelnök azt mondta: nem kommentál semmit, amit a miniszter mond.

Meglepően laza

Donald Trump a héten „nagy vágást” sürgetett, a piac pedig az utóbbi hónapokban egyre riadtabban szemlélte a nyílt beavatkozási kísérletet a Fed függetlenségébe – ez közvetett módon befolyásolhatja azt is, hogyan árazzák be a befektetők az amerikai monetáris politikát. A Fednek most azt is meg kell magyaráznia (vagy éppen balladai homályban hagynia), hogy előrejelzésében miért ír arról, hogy év végéig akár 3,6 százalékra is levinné az alapkamat sávjának közepét (ez kb. 50 bázispontos további csökkentést jelentene), ez ugyanis még a piaci várakozásokat is felülmúlja.

A célsáv közepe a Fed-tagok többsége szerint 2026-ban 3,4 százalék, 2027-ben pedig 3,1 százalék lehet (150 bázispontos vágás). Pedig az infláció rövid távon tovább fog emelkedni: júliusban 2,7, augusztusban már 2,9 százalék volt, év végére pedig 3 százalékot vár az amerikai jegybank, igaz, a gazdasági növekedés várható tempóját is feljebb tolták 1,4-ről 1,6 százalékra.

Úgy számolnak, a fogyasztói árak 2026-ban átlagosan 2,6, 2027-ben 2,1 százalékkal fognak növekedni, és 2028-ra áll be a jegybank által elvárt 2 százalékos infláció. Azonban a munkaerőpiaci helyzet kiemelése „gesztus a befektetési piac felé, amely épp ezt akarta hallani, miközben az inflációs nyomást leginkább elfelejtenék” – értékelt a döntés után a Bloomberg.

Sokáig bizonytalan volt, hogy ki lesz jelen a mostani kamatdöntő ülésen. A névsor végül hétfő estére véglegessé vált: Trump jelöltje, Stephen Miran került a Fed vezetésének, az úgynevezett kormányzótanácsnak megüresedett helyére, ugyanakkor ott lesz az a Lisa Cook is, akit Trump az elmúlt hetekben minden erejével megpróbált elmozdítani, hogy egy újabb szövetségesét ültesse be a tanácsba – ezzel az elnök emberei kerülnének többségbe a testületben. Cookot jelzálogcsalással vádolják, de ezt a Fed tagja tagadja, sőt, pert indított az amerikai elnök ellen a kirúgási kísérlet miatt, a bíróság pedig hétfőn kimondta, hogy egyelőre folytathatja munkáját.

Az elemzők előre figyelmeztettek, hogy a negyed százalékpontos vágásnál mindkét oldalról lehetnek ellenszavazatok, a kérdés csak az, hogy a döntéshozók inkább attól tartanak, hogy a munkaerőpiac még súlyosabb visszaesés előtt áll, vagy attól, hogy az Egyesült Államok által kivetett vámok miatt felgyorsulhat az infláció – végül csak Trump frissen kinevezett embere kevesellte a csökkentést.

A foglalkoztatottság növekedésének lassulására hivatkozva a júliusi ülésen például két olyan Fed-kormányzó is a kamattartás ellen szavazott, akiket még Trump jelölt első ciklusában. 1993 óta nem volt arra példa, hogy két ellenvélemény is szülessen egy kamatdöntő ülésen, a Bloomberg pedig megjegyzi, hogy a rendkívül turbulensnek számító 2021-es és 2022-es évben sem szavazott egy kormányzótanácsi tag sem a döntések ellen.

Az ügyfelek sorban állnak, hogy megrendeljék a Costco Kirkland Signature 1,50 dolláros hot dog és üdítő kombinációját, amely 1985 óta változatlan áron kapható, annak ellenére, hogy a fogyasztói árak emelkedtek és az infláció is nőtt, a kaliforniai Hawthorne-ban 2025. augusztus 27-én

AFP / Patrick T. Fallon

Kellett-e a csökkentés?

A Fed függetlenségébe vetett bizalom aláásása Donald Trump részéről oda vezethet, hogy a hosszú lejáratú államkötvények hozamai emelkedhetnek, a piac ugyanis „prémiumot kér” a politikai kockázatok és az eleve magas költségvetési deficit miatt. A Reuters által megkérdezett elemzők szerint a hosszú lejáratú papírok nyomás alatt vannak, miközben a rövid oldalon a Fed-kamatvágás várakozása csökkenti a hozamokat.

A 2 éves államkötvény hozama a kamatdöntés előtt 3,5 százalék, míg a 10 évesé 4 százalék volt, ám ha tovább gyengül a munkaerőpiac, akkor a rövid hozamok (front-end) visszacsúszhatnak a 2,7-2,9 százalék környékére, míg a hosszú lejáratú papírok hozama inkább marad 3-4 százalék körüli sávban.

A kamatdöntés után a 10 éves hozamok 4 százalék alá mérséklődtek, ami szintén mutatja, a Fed a vártnál lazább monetáris politikára készül.

A Reuters elemzője, Mike Dolan a kamatdöntő ülés előtt egy véleménycikkben azt fejtegette: a Fed úgy készül lazítani, hogy közben az amerikai gazdaság még mindig 3 százalék felett bővül, a részvényindexek csúcson vannak, és az infláció a cél felett marad, vagyis a beavatkozás átlépheti azt a küszöböt, ami már stimulálná az amúgy is túlfűtött gazdasági-pénzügyi környezetet.

Dolan azt is vizsgálja, hol van az a semleges kamatszint, amely már nem fékez, de nem is élénkíti az amerikai gazdaságot. A Fed által alkalmazott Laubach-Williams modell szerint jelenleg a semleges reálkamatszint (az alapkamat és az infláció különbsége) 1,37 százalék. A Fed 25 bázispontos vágásával az alapkamatsáv közepe 4,125 százalék, ami a júliusi maginfláció alapján 1,225 százalékos reálkamatot ad, ez tehát már az enyhén ösztönző sávba tolná el a kamatszintet.

A pandémia alatti gazdasági torzulásokra reagálva módosított modell a semleges kamatszintet viszont 0,85 százalékra teszi, így a Fed politikája a mai 25 bázispontos vágás után is legalább 50 bázisponttal a restriktív zónában marad, magyarán még ekkora csökkentésre lenne szükség a semlegesség eléréséhez – miközben a jegybank a main kívül várhatóan már csak egyszer fog kamatot vágni 2025-ben (a Bloomberg által megkérdezett közgazdászok 40 százaléka ugyanakkor még két döntést vár idén).

Dolan szerint azonban a tudományos okoskodást könnyen sutba vághatja a politika, azaz Donald Trump. Az elnök június végén 1 százalékos alapkamatról ábrándozott, ami abszolút tarthatatlan, a szerző szerint viszont inkább a reálkamatra gondolt, ami 3,7 százalékos alapkamatot feltételezne, ez pedig már nincs messze a piaci pályától (a Bloomberg ugyanakkor szó szerint vette Trump óhajait, ami megrengetné az amerikai gazdaságot).

Fölösleges és veszélyes

A libertárius nézeteket valló Cato Institute szerint ugyanakkor fölösleges és veszélyes ilyen környezetben kamatot vágni, az adatok ugyanis nem támasztják alá, hogy a gazdaságot súlyosan fékeznék a mostani kamatszintek, az augusztusban mért 2,9 százalékos (az elmúlt hónapokban emelkedő pályán lévő) infláció viszont jócskán meghaladja a Fed által kitűzött 2 százalékos célt. Különösen azok az inflációs nyomások nem reagálnak jól a kamatpolitikai eszközökre, amelyek kínálati zavarokból erednek (például vámok, szállítási problémák), hiszen ezeket nem monetáris úton kell kezelni.

ICE-razzia Kaliforniában

BLAKE FAGAN / AFP

A munkaerőpiaci adatok a Cato Institute szerint közel sem annyira súlyosak, mint a sajtó és a befektetési piac beállítja, a számok önmagukban nem indokolnak beavatkozást. Mike Dolan hasonlót pedzegetett írásában: a kihívások jöhetnek kínálati oldalról is, ami például a Trump által elrendelt tömeges deportálásoknak is betudható. Ez utóbbiról itt írtunk bővebben:

A lakhatás drágulása sem feltétlenül inflációs jelenség: a pandémia idején jóval kedvezőbb feltételek mellett kaptak jelzáloghitelt az emberek, ami miatt most nem akarják eladni az ingatlanjukat, mert egy új lakásvásárlásnál csak jóval magasabb kamatok mellett kapnának kölcsönt, ez pedig a kínálat befagyását eredményezte az Egyesült Államokban.

A Cato szerint a Fed kamatpolitikája nem annyira fontos, mint más piaci hajtóerők, és hogy a jegybank még a kamatrátákat sem képes egymagában befolyásolni, nemhogy az inflációt – a jelzáloghitelek kamatlába például már a Fed ülése előtt, múlt héten csökkenni kezdett. A Fed tehát nem fogja, és nem is tudja megmenteni az amerikai gazdaságot a rossz gazdaságpolitika okozta negatív hatásoktól, például a vámok okozta kínálati sokktól, ami önmagában is emeli az inflációt és a munkanélküliséget.

A nyitóképen Jerome Powell és Lisa Cook a 2025. júliusi kamatdöntő ülésen.