Így segítik olasz vállalatok az Ukrajna elleni orosz agressziót

Több ukrán és nemzetközi oknyomozó csoport is kutat az Oroszország elleni gazdasági szankciókat kijátszó vállalatok után, egyikük, a StateWatch nevű kijevi intézet meg is nevezett két észak-olaszországi családi vállalatot, a Sir Industrialét és a Novaresinét. Mindkét cég a vegyiparban tevékenykedik, és oroszországi exportjával közvetlenül hozzájárul az Ukrajnát támadó drónok, harckocsik és manőverező robotgépek gyártásához és karbantartásához.

A hivatalos forrásokból származó vámstatisztikák szerint a két olasz cég csak 2024-ben mintegy 30 millió dollár értékben szállított epoxigyantát olyan orosz vállalatoknak, amelyek közvetlenül részt vesznek a fegyvergyártásban. Bár például a rozsdásodást akadályozó gyantáról lehet azt állítani, hogy a polgári életben használt fémtárgyakat vonják be vele, aligha hihető, hogy az ismert harckocsigyárban, az Uralvagonzavodban, ahol egyebek mellett a T–90-es tankokat gyártják, a civil szektor számára szánt eszközöket kezelik az Oroszországban hiánycikknek számító anyaggal. A Sir Industriale nem csupán az Uralvagonzavodnak szállít, némi közvetítés közbeiktatásával az ügyfelek között van a nemzetközi szankciók által sújtott KamAZ-csoport is, amely a hadsereg számára is gyárt tehergépkocsikat.

A kompozitok – például a szénszálas anyagok – kiválóan alkalmasak a drónok és a rakéták motorjának rögzítésére, illetve a nagy hővel érintkező felületek bevonására, ám ezen anyagokat impregnálni kell, mielőtt felhasználhatóvá válnak a hadiiparban, ehhez van szükség az epoxigyantára. A Sir Industriale egy sor olyan oroszországi vállalatnak is exportált gyantát, amely kapcsolatban áll az Ukrajna ellen is bevetett Iszkander rakétákat tervező vállalattal, a KBM-mel.

A Novaresine főként különleges festékekhez szállított alapanyagokat a hadiiparral is kapcsolatban lévő oroszországi vállalatoknak, s bár a Sir Industriale és a Novaresine is „társadalmi szempontból érzékeny cégnek” nevezi magát, a tulajdonosoknak aligha lehettek kétségeik afelől, mire használják fel termékeiket. A Sir Industriale – amely kétmilliárd eurónyi közpénzt is felhasznált kapacitása növelésére – azzal büszkélkedik, hogy dinamikus növekedést ért el a nemzetközi piacokon. Példaként az USA-t és a Közel-Keletet említette meg, viszont – minden bizonnyal okkal – nem beszélt az oroszországi sikerekről. Pedig az olaszok komoly eredményt értek el a két cégnek köszönhetően, az epoxigyanta-piacon fellelhető áru ötöde származik a dél-európai országból. (További kétötöd Kínából származik, ami ismét bizonyítja, hogy az ázsiai ország a fő szállítója az Oroszországba érkező kettős felhasználású termékeknek, s ezek nélkül Oroszország nem lenne képes a jelenlegi mértékben folytatni a háborút.)

Miután nyilvánosságra kerültek az oroszországi exporttal kapcsolatos hírek, a Sir Industriale is megszólalt, a cég szerint 2022 előtt kötött szerződések alapján szállítottak termékeket Oroszországba. Azt is állították, hogy az általuk küldött gyantát csak a polgári szektorban lehet felhasználni, a katonáknak ugyanis – állítólag – alacsony molekulatömegű anyagra van szükségük, míg a Sir Industriale nagy molekulatömegű alapanyagot gyárt.

Az olasz gyantaexportról szóló beszámolók arra is felhívják a figyelmet, hogy egészen 2025 júliusáig az epoxigyanta meglepő módon nem szerepelt a szankciós listán, így a két olasz céget nem lehet törvénysértéssel vádolni. Legfeljebb abban hibáztak, hogy az EU-s utasítások ellenére nem ellenőrizték megfelelően oroszországi partnereiket. Elemzők szerint az európai és egyéb cégek egy része igyekszik kiskapukat találni a szankciós falon, s ezért az új büntetőintézkedések meghozatala mellett a már életben lévők betartására is jobban kellene figyelni.

Nyitókép: 2024. május 21-én Iszkander rakétát rakodnak orosz katonák. Fotó: MTI / EPA / Orosz védelmi minisztérium