„A mi számításaink szerint ha nem vezettük volna be a családpolitikai intézkedéseinket, akkor ma 200 ezerrel kevesebb gyermek lenne Magyarországon. Hogyha egyszer valaha a Jóisten előtt számot kell adnom arról, hogy mit csináltam, akkor ezt fogom mentségemre felhozni első helyen” – mondta Orbán Viktor a nemzetközi sajtótájékoztatóján.
A kormánypropaganda is gyakran büszkélkedett el ezzel a 200 ezres születési többlettel úgy, mintha az valami tény volna, pedig nem az. De akkor honnan szedték épp ezt a számot?
Bármilyen furcsa is, a 200 ezret nem hasraütésszerűen találták ki. A helyzet még ennél is rosszabb: a statisztika teljes félreértelmezésével hoztak ki egy ilyen eredményt.
Erre akkor jöttünk rá, amikor kicsit több mint két évvel ezelőtt épp 160 ezer többletszületéssel büszkélkedett a kormány, és mivel semmi nem akadt, ami ezt legalább megközelítően alátámasztotta volna, nekiálltunk keresgélni a statisztikák között bármit, ami nagyjából hasonlít 160 (mára már 200) ezerre.
Bár ezt hivatalosan nem ismerték el, a legvalószínűbb megfejtés a következő:
- megnézték a 2010 utáni időszak legmagasabb teljes termékenységi arányszámát, amely azt mutatja, hogy egy nő átlagosan hány gyereket vállal élete során, ez a 2021-es adat volt;
- mellérakták ugyanebből az elmúlt évtizedek mélypontját jelentő számot 2011-ből;
- és kiszámolták, hogy ha a 2010 óta eltelt összes év egymás után mind ugyanolyan számot hozott volna, mint a legjobb, akkor mennyi lett volna a különbség ahhoz képest, ha mindegyik év pont ugyanolyan lett volna, mint a legrosszabb.
Lehetne persze ezen a statisztikán finomítani, például nem a legjobb évet, hanem az aktuális évet hasonlítani a mélyponthoz, de igazából értelmetlen volna, hiszen nem lehet olyat mondani, hogy egy-egy gyereket a családtámogatás miatt vállaltak volna. Fel lehet itt azt is hozni, hogy épp azért lett a 2011-es termékenységi arányszám történelmi szinten a legalacsonyabb, mert a világválság miatt nagyon sokan halasztották el a gyerekvállalást pár évvel.
Ráadásul a termékenységi arányszám hiába volt sokáig az egyetlen demográfiai mutató, amelyben érdemi javulást sikerült elérni, az elmúlt években újra esik. A 2021-es 1,59-ről – amely akkor 27 éves csúcspontot jelentett – mostanra 1,31-re esett vissza, egy kicsit alacsonyabbra, mint ahol 2008-2009-ben járt, alig valamivel a 2011-es 1,27 fölé.
De mielőtt akár a kormányt kezdenénk el okolni a mostani csökkenésért, akár a korábbi növekedésért, érdemes tudni, hogy a teljes igazság még ennél is bonyolultabb. Ahogy azt korábban bemutattuk, Közép- és Kelet-Európa országaiban az elmúlt több mint hatvan évben nagyjából pont ugyanúgy mozognak a gyerekvállalási mutatók, függetlenül attól, hogy melyik országban épp milyen kormány van. Egy-két év csúszás lehet a trendekben – nálunk tizenöt éve épp ez történt, Magyarország és Lengyelország pár év lemaradással kezdte követni a szlovák–cseh–román–bolgár tendenciát abban, ahogy elmozdult a termékenységi arányszám a mélypontról, ezért tűnik úgy, ha 2010-hez viszonyítunk, hogy az azt követő években másokénál nagyobbat javult a magyar szám.
Magyarország népessége egyébként épp néhány hónapja csökkent 9,5 millió fő alá, 1952 óta először, és majdnem biztosra vehetjük, hogy amint beérkezik a decemberi adat is, 2025 lesz az első olyan év, amikor a 75 ezret sem éri el a születésszám. Hogy a demográfiai krízis milyen problémákat fog okozni, miért visszafordíthatatlan, és miért baj az, hogy a politikusok párthovatartozástól függetlenül a tízmilliós ország álmát kergetik, itt írtunk bővebben:
