Valós, fizikai kínálati kiesést tapasztalnak a piacok az USA és Izrael Irán elleni támadása, a Hormuzi-szoros de facto lezárása és a közel-keleti kitermelési zavarok miatt – állapítja meg elemzésében a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője Gajda Mihály a piacokon hétfőn észlelhető pánikhangulattal kapcsolatban, amiről megállapítja, hogy nem puszta geopolitikai riadalom.
https://hvg.hu/gazdasag/20260309_iran-haboru-usa-olaj-gaz-tozsde-reszveny-percrol-percre-elo-kozvetites
A most gyakorlatilag átjárhatatlanná vált Hormuzi-szoroson halad(na) át a globális napi folyékony szénhidrogén-kereskedelem 20–21 millió hordója, emellett a világ LNG-forgalmának nagyjából ötöde – döntően katari export.
Ha ez az áramlás akár csak néhány napra megszakad, az már százmillió hordós nagyságrendű fizikai hiányt jelent. Ez nem elméleti fenyegetés, hanem azonnali kínálati sokk.
A stratégiai készletek – az Egyesült Államokban és Kínában összesen több százmillió hordó – ideiglenes puffert biztosíthatnak, de ezek nem oldják meg a problémát (ennek összehangolt felszabadításáról hétfőn dönthetnek a G7-államok). A későbbi visszatöltés újabb keresletet generál, és a bizalom helyreállása is időbe telik, a mostani helyzet így jóval túlmutat egy rövid életű „félelem-spike”-on: tényleges hordók hiányoznak a rendszerből.
https://hvg.hu/gazdasag/20260309_gazaremelkedes-dragulas-ttf-europai-gaztozsde-irani-haboru-lng
Túl a csúcson
Az elmúlt húsz évben a globális olajpiac szerkezete alapvetően átalakult. A 2000-es évek közepén az Egyesült Államok napi 8 millió hordó olajat termelt, de a palaolaj-forradalom, a repesztéses eljárások révén ezt 13–14 millió hordóra emelte, a gázcsapadékokkal (NGL) egyéb szénhidrogén folyadékokkal együtt pedig 22–23 millió hordó körüli szintre, ami fordulatot hozott.
„Az USA nettó importfüggősége csökkent, geopolitikai mozgástere nőtt, a globális kínálati csúcs pedig évekkel kitolódott. A palaolaj nélkül a világ már a 2000-es évek közepén komoly kínálati plafonba ütközött volna” – idézték a részvényelemzőt.
A hagyományos mezők többsége azonban már túl van saját csúcspontján. Az USA konvencionális termelése 1970-ben tetőzött, Norvégia a 2000-es évek elején. A jelentős termelő országok több mint kétharmada már lefelé tartó pályán van.
Ma már évente több mint 30 milliárd hordó olajat fogyaszt a világ, de az új felfedezések volumene ennek töredéke.
https://hvg.hu/gazdasag/20260309_olajar-kozel-keleti-haboru-emelkedes
Az elemzés további kulcsmegállapításai:
- az új projektek csak tartósan 80–100 dollár feletti árkörnyezetben életképesek,
- a fejlett világban csökken az olajfogyasztás, de a fejlődő régiókban még nő, így a globális kereslet 2040–2045-ig emelkedő pályán várható, a keresleti csúcs vége még nem látszik,
- az emelkedő árak új beruházásokba lovalhatják a 2014 után óvatossá váló cégeket,
- Kína egyszerre gyorsítja az elektrifikációt és az elektromos járművek terjedését, de még új szénerőműveket is építene, mivel ahhoz van hazai tüzelőanyag,
- az energiaár emelkedésével drágul a szállítás, a költségek, emelkednek az élelmiszerárak, nő az inflációs nyomás, ami befolyásolhatja a jegybanki kamatpályákat, lassíthatja a monetáris lazítást, és újraárazhatja a részvénypiaci várakozásokat.
Ha a Hormuzi-szoros körüli helyzet tartóssá válik, a mostani sokk könnyen egy új, magasabb árkörnyezet előszobája lehet
– állapítják meg, jelezve, hogy a konfliktus már nem csak az azonnali árakban, hanem a teljes határidős görbén is megjelent: az 1 éves határidős Brent 75 USD/hordó közelébe emelkedett.
https://hvg.hu/itthon/20260309_orban-viktor-benzin-gazolaj-arrobbanas-kozel-keleti-haboru
Nyitóképünkön: teherhajók és tartályhajók Fujairah partjainál, a Hormuzi-szorosban, fotó: AFP / Giuseppe Cacace
