Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Ahogy azt várni lehetett, az eddigi szinten, azaz a 3,5-3,75 százalékos sávban tartotta az amerikai kamatokat az Egyesült Államok jegybankja, a Federal Reserve.
Azt jó előre beárazta a piac, hogy nem lesz most kamatvágás, a döntés indoklását és az előrejelzéseket viszont kíváncsian figyelhették. A Fed azt jelezte: a mostani tervük szerint idén még egy kamatvágás jöhet. Ebben nincs változás a legutóbbi, 2025. decemberi ígérethez képest. A várakozásuk most az, hogy az infláció 2,7 százalékos lesz éves átlagban. Ez valamivel rosszabb, mint az a 2,4 százalék, amit eddig prognosztizáltak, de azért nem drámai a romlás. A GDP-növekedési előrejelzést 2,3-ról 2,4 százalékosra javították, a munkanélküliség 4,4 százalékos előrejelzésén pedig nem változtattak. Vagyis egyelőre úgy számol a testület, hogy a világ és az USA sok problémája középtávon nem okoz elviselhetetlen károkat, de nyilván sok a bizonytalanság.
Rendes körülmények között vitatkozhattak volna a Fed döntéshozói, hogy milyen ütemben érdemes tovább csökkenteni a kamatokat – Donald Trump gyors vágásokat szeretne, a Fed eddig inkább maradt az óvatosság pártján –, de amióta az USA és Izrael megtámadta Iránt, a perzsa állam pedig válaszul blokkolja a Hormuzi-szoroson át haladó olajszállítást, nem beszélhetünk rendes körülményekről. Az inflációs kockázatok nagyot nőttek, és nem csak a katonai helyzet bizonytalan, hanem a teljes nemzetközi politika is az. Nem csoda, hogy a döntést megelőző órákban a kamatok mozgását általában jól előrejelző CME Group 98,9 százalék valószínűséget adott arra, hogy nem fog a Fed hozzányúlni a kamatszinthez, és a maradék 1,1 százalék esélyt is annak adta, hogy emelés jön.
Az amerikai elnök a hivatalba lépése óta folyamatosan drasztikus kamatvágást kért, arról is beszélt, hogy 1 százalékos kamatokat látna szívesen. Itt többről van szó, mint Trump szokásos nagyotmondásáról: az ő logikája az, hogy az alacsony kamatokkal lehet igazán felpörgetni a gazdasági növekedést. A Fed ezzel szemben azért volt már a háború előtt is az óvatosság pártján, mert a túl gyors kamatcsökkentés inflációgerjesztő hatású volna, márpedig ők első körben az inflációt akarják legyűrni, még akkor is, ha ezzel döcögősebben indulna be a gazdaság. Mindez még lehetne szakmai vita is, de onnantól süketek párbeszédévé válik, hogy Trump nyilvánosan nem hajlandó elismerni azt a tényt, hogy infláció van az országban.
És ha az iráni helyzet miatti bizonytalanság nem lenne elég, a múlt héten kimondottan rossz adat érkezett az amerikai gazdaságról: mint kiderült, a GDP 2025 utolsó negyedévében csak 0,7 százalékkal nőtt az előzetes becslésben jelzett 1,4 százalék helyett. Az export, a lakossági fogyasztás, a kormányzati kiadások és a beruházások is gyengébben alakultak a vártnál. Kijöttek az előzetes adatok a munkaerőpiac februári helyzetéről is, nagyon komoly csalódást okozva: azt mutatják, hogy 92 ezer munkahely szűnt meg egy hónap alatt. Ezeken segítene a kamatcsökkentés, csakhogy az is kiderült, hogy az infláció 2,8 százalékosra gyorsult januárban a decemberi 2,7-ről – ez magyar szemmel egy elfogadható szám lenne, az amerikaiak számára viszont kényelmetlenül magas, a Fed hivatalos célja az, hogy 2 százalékot érjenek el –, márpedig az infláció kezelésére a magasabb kamatszint a jó.
A háború elindítása előtt arról volt szó, hogy a tavalyi három, egyenként 0,25 százalékpontos kamatcsökkentés után idén valószínűleg egy kamatvágás jöhet, azzal is megvárhatja a Fed azt, hogy Donald Trump tavaly tavasszal elindított, majd sok körben módosított vámháborúja csak egyszer löki-e fölfelé az árakat, vagy tartósabban nagy inflációt okoz. (A Legfelsőbb Bíróság februárban amúgy jogellenesnek nyilvánította azt, ahogyan Trump tavaly vámokat vetett ki, mire az elnök dühből bevezetett egy globális vámot.)
Powellt korábban nagyon keményen támadta Trump, egész odáig is eljutottak, hogy nyomozás indult, arra hivatkozva, hogy a Fed-székház felújítása 1,8 helyett 2,5 milliárd dollárba kerül, de korábban Trump azt is felvetette, hogy rúgják ki Powellt a mandátumának lejárta előtt – ebből aztán visszakozott, mert a jegybanki függetlenség megsértése akkora bizalomvesztést jelentene, ami mellett eltörpülne minden eddigi kétes elnöki lépés. Trump egy kicsit lehetett türelmes, mert Powell mandátuma májusban lejár. Azonban ha az utódjelölt Kevin Warsh lojális is volna Trumphoz, akkor sem tudná egyedül teljesíteni a Fehér Ház urának kéréseit: a kamatokról nem az elnök dönt egy személyben, hanem a Fed kormányzótanácsának hét tagja, valamint a 12 regionális tartalékbank vezetői közül öten szavaznak. A kormányzótanácsban egyelőre három olyan ember ül, akit Trump nevezett ki – kettejüket még az első elnöki ciklusában, a harmadikat, Stephen Mirant 2025-ben –, Powell mandátumának lejárta után jöhet még egy tag, az az utáni következő alkalom viszont, amikor új tagot lehet jelölni oda, csak 2030-ban jön majd el.
(Kiemelt képünkön Jerome Powell és Donald Trump nézik a Fed-központ felújításának terveit 2025-ben.)
