A Bajnokok Ligája anyagi sikerét megirigyelve indítja el a FIFA a klubvilágbajnokságot, amit komoly szaúdi pénz segít, de a rendező Egyesült Államokban az érdeklődés egyelőre mérsékelt.
Az általában inkább drágulást hozó dinamikus árazásnak most pont a lejtőjére kényszerült a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA), vagyis csökkenteni volt kénytelen a klubvilágbajnokság június 14-ei szombati nyitómérkőzésének a jegyárát, hogy az amerikai Inter Miami és az egyiptomi Al-Ahly összecsapásán a Miami elővárosában lévő, 65 ezres Hard Rock Stadion nézőtere ne nyújtson kínos képet félig üres szektorokkal. Az egy hónapig tartó tornán az USA 11 városában 20 országból érkezett 32 csapat összesen 63 mérkőzést játszik, egyelőre kevés telt ház ígérkezik, és a kisebb érdeklődésre számot tartó találkozókra a tengerentúlon aprópénznek számító 20-40 dollárért is van belépő.
A szurkolók távolmaradását több tényező is erősítheti: az európai stílusú foci még mindig korlátozott népszerűségű az USA-ban, a drukkerek között sok a spanyol ajkú illegális bevándorló, akiket éppen begyűjt és deportál az a Trump-kormány, amely a külföldieket idegenrendészeti vegzálással és beutazási tilalommal riasztja el az országtól.
A klubvébé az USA, Kanada és Mexikó által közösen rendezett 2026-os férfi labdarúgó-világbajnokság főpróbája, s egyben Gianni Infantino FIFA-elnök presztízsprojektje és potenciális sportági öröksége. Miután Brazília 1958-as első, látványos világbajnoki diadala felkeltette az érdeklődést a dél-amerikai futball iránt, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) kezdeményezésére 1960-ban megmérkőzött egymással a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK), illetve a frissen létrehozott dél-amerikai mása, a Copa Libertadores győztese. A nehézkesen indult, botrányokkal és visszalépésekkel tarkított, oda- és visszavágót előíró Interkontinentális Kupa 1980-ban a szponzorává vált japán autógyártó után felvette a Toyota Kupa nevet, s az immár egymeccses döntő Tokióba, majd Jokohamába költözött. Az utolsót 2004-ben tartották, amikor már negyedik éve szünetelt az Interkontinentális és Toyota Kupát el nem ismerő FIFA által 2000-ben első alkalommal tartott klubvilágbajnokság.
A két esemény a FIFA irányítása alatt 2005-ben egyesült, és a hat konföderáció – Európa (UEFA), Dél-Amerika (CONMEBOL), Észak- és Közép-Amerika, illetve a karibi térség (CONCACAF), Ázsia (AFC), Afrika (CAF) és Óceánia (OFC) – kontinentális bajnoka, valamint a házigazda ország egy csapata mérkőzött meg egymással a decemberi minitornán.
Amikor a svájci Infantino az UEFA főtitkári székéből 2016-ban a korrupciós botrányba belebukott honfitársa, Sepp Blatter helyére került a FIFA elnöki posztjára, magával vitte azt a tapasztalatot, hogy az 1992-ben a BEK utódjává lett, majd öt évvel később az aktuális bajnokokon kívül mások számára is megnyitott, kibővített Bajnokok Ligája (BL) milyen komoly és biztos pénzforrás. Nem véletlen, hogy az UEFA éves bevétele több mint a duplája annak, amit a FIFA el tud érni. Az előbbi a 2023-2024-es szezonban átszámítva 7,64 milliárd dollárt kasszírozott, míg az utóbbi a 2023–2026-os ciklusban négy év alatt 13 milliárdot fog, és az összeg döntő része a jövő évi észak-amerikai világbajnokságból érkezik majd.
A FIFA és az UEFA, illetve Infantino és az európai szövetség elnöke, a szlovén Aleksander Ceferin között feszültséghez vezetett, hogy a női és a férfi világbajnokság mezőnyét is megnövelő Infantino 2018-ban körvonalazta egy „valódi” klubvébé ötletét, aminek finanszírozásához a japán SoftBank csúcstechnológiai holdinggal kötött volna hosszú távú, 23 milliárd dolláros megállapodást. Az üzlet – részben a BL dominanciáját féltő UEFA ellenállása miatt – akkor kútba esett, a 2021-es, 24 csapatos kínai klubvilágbajnokság megrendezését pedig a koronavírus-járvány hiúsította meg. A hat angol és három-három olasz és spanyol klub által szintén 2021-ben fölvetett európai Szuperliga kezdeményezését nagy nehezen kivédő UEFA aztán már nem akadályozta a klubvébé tervét, cserébe 12 helyet kapott azon.
A résztvevőket a 2021–2024 közötti kontinentális eredmények alapján a FIFA választotta ki – az európaiak kapják a legtöbb rajtpénzt is –, és országonként alapesetben két klubot hívtak meg, így kimaradt például a frissen bajnokságot nyert spanyol Barcelona és az angol Liverpool, némi meglepetésre ott lesz viszont a tengerentúlon az osztrák Red Bull Salzburg.
A második legtöbb, hat résztvevő Dél-Amerikából érkezik, a két argentin melletti négy brazil klub csatlakozását a kvótát felülíró eredményességük indokolja. Míg a vasárnap Portugália csapatkapitányaként Nemzetek Ligáját nyert Cristiano Ronaldo nem lesz ott a klubvébén, Infantino helyet csinált riválisának, Lionel Messinek. Az argentin sztárt foglalkoztató – részben az angol David Beckham tulajdonolta – Inter Miamit ugyanis a FIFA az észak-amerikai labdarúgó liga (MLS) tavalyi alapszakaszának győzteseként hívta meg a házigazda ország képviselőjének. Pedig a csapat a rájátszás első körében kiesett, és a bajnok a Los Angeles Galaxy lett, amely hoppon maradt.
A FIFA egymilliárd dollárt oszt szét, ebből 525 millió jár magáért a részvételért – a 12 európai klub az eredményesség és az üzleti vonzerő alapján eltérő összeget kap, a legmagasabb a spanyol Real Madrid 38,19 milliója –, 475 millió pedig a pénzdíj (a 2022-es katari férfi világbajnokságon 440 millió dolláron osztozott a 32 nemzeti válogatott). Ha a végső győztes mind a hét mérkőzését megnyeri, akkor 125 millió dollárt zsebelhet be. A BL 2023-2024-es szezonjában diadalmaskodott Real Madrid 154 milliót kasszírozott, de ezért tíz mérkőzésen kellett pályára lépnie. Az első alkalommal átadandó klubvilágbajnoki trófeát a New York-i Tiffany ékszerészház tervezte, s márciusban – a politikusok kegyét mindig kereső – Infantino gesztusaként Donald Trump amerikai elnök asztalát díszítette az Ovális Irodában. A július 13-ai döntő helyszíne a New York közelében, New Jersey államban lévő, 82 ezres MetLife Stadion, ahol a már 48 csapatos 2026-os világbajnokság fináléját is tartják majd.
A klubvébé közvetítési jogai nehezen találtak gazdára, a hagyományos tévétársaságok nemigen érdeklődtek, az Apple által felajánlott összeg pedig jócskán elmaradt a FIFA várakozásaitól. Mentőangyalként végül tavaly decemberben a londoni székhelyű DAZN streamingszolgáltató érkezett, amely megadta a várt egymilliárd dollárt. Az ukrajnai születésű brit–amerikai milliárdos, Len Blavatnik ellenőrzése alatt lévő cég több tucat sportközvetítési jogot birtokol, de a gyakorlatában ez az összeg kiugrónak számított. Az üzlet akkor nyert értelmet, amikor néhány héttel később éppen egymilliárd dollárért vásárolt csaknem 5 százalékos tulajdonrészt a szaúdi állami befektetési alap (PIF).
Akkor azt is felidézték, hogy a DAZN pár nappal azelőtt kötötte meg a közvetítési jogokról a szerződést, hogy a FIFA odaadta volna a 2034-es férfi világbajnokság rendezését a rotációban következő Ázsia nevében egyedül pályázó Szaúd-Arábiának.
A szaúdi pénzcsap nem zárult el, a PIF a múlt héten meg nem nevezett összegért a FIFA kiemelt szponzora lett a klubvilágbajnokságra, amelyen az ázsiai kontingens tagjaként indul a 75 százalékos tulajdonában lévő rijádi Al-Hilal, ahová éppen most szerződött vezetőedzőnek a május végén a BL-döntőt az Inter Milannal elbukott olasz Simone Inzaghi. Az Al-Hilal 2023 augusztusában évi százmillió dolláros fizetéssel szerződtette a brazil Neymart, aki az idén januárban közös megegyezéssel távozott, miután a sérülései miatt 18 hónap alatt összesen hétszer lépett pályára a bőkezű csapatban.
Nyitókép: Lionel Messi az Inter Miami CF játékosa és Marcelo Herrera, a Columbus Crew játékosa. Forrás: AFP / Carmen Mandato
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
