Bár az átlagos napi vízfogyasztás alapján Magyarországon a lakosság tudatos vízfelhasználónak minősül, a gyakorlatban jelen van a pazarló vízhasználat is.
Hőhullámok idején több mint 50 százalékkal, napi 150 liter fölé nőhet az egy emberre eső vízfogyasztás,
ezért ezekben az időszakokban szükség van a takarékos vízfogyasztási megoldások alkalmazására – hívja fel a figyelmet Kugler Gyula, a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke.
A szakember nem véletlenül figyelmeztet: a még napokig kitartó hőhullámban egyre több település kénytelen vízkorlátozást bevezetni, annyira megnőtt a vízfogyasztás, csak Pest megyében több tucat településen hívták fel a figyelmet a takarékoskodásra, de máshol is akadnak problémák. A fogyasztás megnövekedése hátterében többnyire a kert, a járda locsolása áll:
https://hvg.hu/360/20260626_vizhiany-kanikula-rezsicsokkentes-vizikozmu-cegek-ebx
A napi 150 literes magyar adat még mindig kevesebb, mint az egy főre eső 170 literes globális átlagos napi fogyasztás, de magasabb az uniós átlag 120 liternél. Európában egyébként Olaszország a csúcstartó napi átlagos 240 literrel, a magyarok átlagosan 100 liter vizet használnak fel naponta.
Nyáron indul be igazán a fogyasztás
A téli és a nyári felhasználás közötti különbözet függ a települések jellegétől:
- üdülőterületeken a két időszak közötti arány akár négyszeres, ötszörös is lehet,
- az egyéb településeken a nyári vízigények jellemzően 20-50 százalékkal haladják meg az átlagos értéket.
A csapvíz értéke nem mindenki előtt ismert vagy fontos: átlagosan 40 forintba kerül naponta, hogy a napi 100 liter ivóvíz rendelkezésre álljon a lakásban, akár a 10. emeleten is
– mondja az alelnök, aki szerint a víz, a csapvíz értékét és megbecsülését társadalmi szinten kell képviselni, tudatosítani.
A társasági arra hívta fel a figyelmet, hogy ha hőségriadók alkalmával az emberek nem csapvízzel locsolnák a telkünkön lévő szilárd burkolatokat, ha nem mosnának autót, ha a növényeik öntözésénél a tömlős locsolás helyett kiépítenék a csepegtető öntözést, a kerti medencék folyamatos feltöltése-ürítése helyett pedig vízforgató berendezést használnának, talán sehol sem kellene vízkorlátozást elrendelni vagy vízhiánnyal járó időszakokat átélni.
Víztakarékosság, de hogyan?
Az alelnök a víztakarékos megoldások között említette a víztakarékos csaptelepeket és a csapadékvíz összegyűjtését, illetve a mosásból, fürdésből származó szürkevíz újrafelhasználását is, ami azonban Magyarországon még nem jellemző, létjogosultsága az új építésű ingatlanoknál, családi házaknál vagy az egyedi beépítésű, "tanya jellegű" területeken lehet. Ez a gyakorlat globálisan egyre elterjedtebb, az élen jár például Ausztrália és az Egyesült Államok, azon belül Kalifornia, ahol a háztartási szürkevíz kerti locsolásra és öblítésre használatát államilag támogatják. Japánban pedig népszerűek a kézmosóval egybeépített WC-tartályok, amelyek a kézmosásnál használt vizet (szürkevíz) közvetlenül a WC öblítésére hasznosítják. Izraelben városi zöldterületek öntözésére és ipari célokra is bevezetik a szürkevizet.
Magyarországon a szürkevízrendszerek elterjedtsége még gyerekcipőben jár, ám a növekvő aszályok és a vízkészlet védelme miatt a figyelem egyre inkább a fenntartható vízgazdálkodás felé fordul. Bár létezik európai-magyar szabvány a tisztított szürkevíz hasznosító rendszerekre, a szigorú közegészségügyi és engedélyezési szabályok miatt a lakosság körében ritkán épülnek ki.
A hazai gyakorlatban leginkább a családi házaknál alkalmazott, egyszerűbb kerti locsolórendszerek formájában jelenik meg, de az új építésű, modern és környezettudatos (passzív- és öko-) házaknál már megjelentek a beépített szürkevíz-szűrő és -gyűjtő gépezetek.
A magyarországi ivóvíz- és csatornadíjak jelenlegi struktúrája és a vezetékes víz magas minősége miatt a megtérülési időszak hosszú, ami szintén lassítja a lakossági beruházások tömeges elterjedését.
