Teljesen átalakítják a hazai erdők kezelését, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra – véli az Élő Környezetért Felelős Minisztérium. A tárca egy háttérbeszélgetésen próbált részben a fakivágási moratóriummal kapcsolatos kritikákra reflektálni, a moratórium nehézségeit ecsetelve, valamint az erdőkkel kapcsolatos jövőbeli terveket vázolta Gajdos László miniszter és két a témában érintett helyettes államtitkára, Sipos Katalin, aki a természetvédelemért, illetve Ferencz Zoltán, aki az erdészetért.
A miniszter szerint mindenképpen szakítanak a korábbi gyakorlattal, ami során „bányaként tekintettek az erdőségekre”, és semmi sem szabott határt annak, hogy a profitorientált gazdaságok „kibányásszák” a fát az erdőből, köztük a védett erdőkből is. Ennek érdekében alakítják át az állami erdőgazdaságok működését, és vélhetően számukat is csökkentik, bár erről konkrétum nem hangzott el.
Mindenesetre a szándékaik szerint az állami erdészeti zrt.-k a jövőben nonprofit alapon működnek majd – mint azt már miniszterjelölti meghallgatásán is jelezte Gajdos. A cél, mint fogalmazott az, hogy
ne a minél több fa kitermelésében legyenek érdekeltek.
Az átalakítás jövőre indul, azzal, hogy az év elején újrapályáztatják (a Soproni Egyetemért Alapítvány fenntartásában működő Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. kivételével) minden állami erdőgazdaság vezérigazgatói posztját. A jelentkezők munkájára egy évig számítanak, az átalakítás végén ugyanis már nem lesz szükség mind 21 vezérigazgatóra. Hogy mennyire lesz szükség, azt még nem tudni.
Ahogy Ferencz Zoltán erdészetért felelős államtitkár fogalmazott: nem szeretnék ha az érintettek sajtóból értesülnének arról, milyen koncepció alapján halad majd az átalakítás. A környező országokban jellemzően egy-egy állami társaság felel az erdőgazdálkodást. A helyettes államtitkár szerint nem nyúlnak a 126 meglévő erdészethez, „csak a fölötte lévő struktúrák változnak”.
A tárcát sok kritika érte a nyáron bejelentett fakivágási moratórium nem meghosszabbítása miatt. Gajdos László ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy az elmúlt 30 évben senki nem próbálta meg átalakítani a rendszert, és ez nem megy gyorsan. Amikor például a civilekkel egyeztetve döntöttek a moratóriumról, akkor derült ki, hogy azt nem lehet fenntartani az év végéig – a gazdasági év közepén, szerződések és elvárások szorításában –, az is eredmény volt, hogy szeptember 30-ig ki tudták tolni a moratórium végét. Szerinte ez az idő elégnek bizonyult arra, hogy a védett terület 35 százalékán végleg megtiltsák a fakitermelést, és a 120 évnél idősebb erdőkbe sem engednek már be láncfűrészt. A miniszter szerint elérték azt is, hogy
idén 300 ezer köbméterrel kevesebb fát termelnek ki, mint az eredeti tervekben szerepelt.
Ennél többet jobban azonban nem lehetett csökkenteni. Biztosítani kellett a szociális tűzifaellátást, leszerződött mennyiségek voltak az ipari faanyagra is. A beszélgetésen elhangzott, hogy aggodalmát fejezte ki egy Európa legnagyobbjai közé tartozó, magyar tulajdonban álló, Magyarországon működő koporsógyártó is.
Nagyságrendekkel értékesebbek a védett területek idős erdői, ha békén hagyjuk őket, mintha faanyagként kivágjuk és eladjuk tüzelőnek. Mégis sok helyen követik az utóbbi gyakorlatot. Erről is szó esik a zCast erdős adásában, melynek vendége Aszalós Réka erdőökológus. Mennyi erdőnk van, és hogy állunk nemzetközi összehasonlításban? Mitől egészséges egy erdő? Min vitáznak az erdőgazdálkodók és a természetvédők, és jó-e, ha a lelkes laikus is közbeszól? És vajon kik rágcsálják le nyáron a tölgyfák leveleit?
Gajdos László szerint egyetértenek a civilekkel, de a kormányzati felelősség tudatában nem lehet az általuk elvárt radikális és gyors intézkedéseket hozni. Azt mondta
kifinomultabb módon, és hatékonyan szeretnének eljutni a célhoz.
Például, hogy a jelenlegi 22 százalékos erdősítést tovább növeljék, ahogy a védett erdők jelenleg durván 42 százalékos arányát is.
A miniszter arról is beszélt, hogy bár ő maga „abnormális dolognak tartja”, hogy fa eltüzelésével termeljenek áramot, a biomassza-erőművekbe is szállítani kell. Velük is van ugyanis szerződés, és több ilyen erőmű távfűtési szolgáltatást is nyújt. Vagyis tömegével függenek tőlük otthonok fűtés és melegvíz tekintetében. „Ha hirtelen leállítjuk a termelést, az jelentős károkat okozott volna az adott településeken.” Mindenesetre azt ígérte, hogy a jövőben évente legalább egy ilyen erőmű esetében szeretnék elérni, hogy már ne állami erdőgazdaságok adják a faellátásukat, jövőre pedig egymillió köbméterrel szeretnék csökkenteni a fakitermelést az állami kezelésű erdőkben.
Az élő környezetért felelős miniszter szerint aki a jelenlegi helyzetben a moratórium továbbvitelét követeli, annak vállalnia kell, hogy másfél millió ember szemébe mondja: télen nem lesz mivel fűteniük.
Közös munka bizalmi alapon
Hogy ezt miként tudják elérni, Sipos Katalin és Ferenc Zoltán részletezte. Utóbbi szerint míg korábban az agrártárca alá sorolt két terület – a természetvédelem és az erdészet – „véres háborút vívott”, most bizalmi alapon zajlik a közös munka. Sipos Katalin szerint a moratórium alatt – amelynek célja a kár mérséklése volt – és azóta is szakmai felülvizsgálat során próbálnak kompromisszumra jutni annak érdekében, hogy a legértékesebb erdőket, amelyek kitermelése már korábban jóvá lett hagyva, ne vágják ki. Emiatt arra kérték a nemzeti parkokat és az erdőgazdaságokat, hogy felelősen hangolják össze saját szempontjaikat, figyeleme véve a másikéit is. „Mindenütt kompromisszumok kellettek.”
Ferencz Zoltán szerint a moratórium- vagy tűzifatanácsokat állítottak fel, a természetvédők az erdőgazdaságok és az állami felügyelet részvételével, hogy közösen dolgozzák ki, miként lehet az új szemlélet szerint tervezni a fakitermelést év hátralévő részében és jövőre. Ennek is eredménye a 300 ezer köbméterrel csökkentett kitermelés.
Vágásterület nélkül
Sipos Katalin szerint a döntő probléma, amin változtatni kell, hogy míg a hazai erdők durván 42 százaléka védett, addig az összes erdő 90 százalékán még mindig vágásos gazdálkodás zajlik. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos időpillanatban mindenképp vágásterület jön létre – védett erdőkben is. Az szerinte teljesen mindegy, hogy ezt tar- vagy végvágásnak nevezzük, a lényeg, hogy ilyenkor az adott területről eltűnik az erdő, megszűnik az élőhely, nincs mikroklíma, nincs odú a denevéreknek, nő a talajerózió. Azt szeretnék ezért elérni, hogy folyamatos erdőkép legyen a védett és a Natura2000-es területeken, vagyis egyáltalán ne legyen vágásterület.
Világos volt a természetvédelmi szempontok depriorizálása
– értékelte, hogy az előző kormányzat alatt több alkalommal is könnyebbé tette a fakitermelést a védett területeken. Ez most megváltozik. A helyettes államtitkár szerint két fő irányt szabnak:
- Lesznek A-zónák, vagy magterületek, ahol egyáltalán nem zajlik semmiféle kitermelés, és fákat is legfeljebb csak azért vágnak ki, hogy holtfaként élőhelyet teremtsenek a helyi ökoszisztémát gazdagító természetesebb, és egészségesebb erdő létrejöttéhez szükséges élőlényeknek . Még olyanok is lehetnek, ahova egyáltalán nem léphet be ember. Ezek kijelölésének első üteme jövőre indul.
- A többi területen csakis nagyon kíméletes gazdálkodás folyhat majd, „folyamatos erdőkép” mellett. Vagyis ne jöjjenek létre vágásterületek. A mostani szabályozás mellett ez az örökerdő üzemmód, amit diverzifikálni is fognak. Az örökerdő lényege hogy nem vágnak ki minden fát egy adott területen, hanem csak egymástól távolabb esőket egyesével. Ennek terjedését 11 milliárdos állami pályázat is segíti, nem kizárólag a védett területeken.
Nemcsak szénraktárak, de rekreációs és gazdasági, valamint védelmi funkciójuk is van az erdőknek: utóbbi révén tompítják a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait. Már amennyiben maguk is ellen tudnak állni a globális felmelegedés és az emberi tevékenység gyakran pusztító kettősének. Ehhez elengedhetetlen a jó immunrendszer, amihez sokféle erdei élőlényre, mindenféle fajta őshonos, vegyes korú fára és cserjére, holt- anya- és habitatfák jelenlétére is szükség van. A klímaváltozás mindennapjainkra gyakorolt hatásairól szóló sorozatunkban Aszalós Rékával és Ódor Péterrel, az Ökológiai és Botanikai Intézet Ökológiai Kutatóközpontja erdőökológusaival beszélgettünk arról is, hogy ugyan a hazai erdők zöme elsődlegesen gazdasági célt szolgál, de örökerdőként kezelve sokkal többet is kihozhatunk belőlük mint épület- és tűzifát, pláne ha táji léptékben gondolkodunk.
Mindennek eredménye a faanyagtermelés csökkenése lesz, Sipos Katalin szerint nagy kérdés, hogy mi az az időskála ami alatt fel lehet készíteni a meglévő rendszert és annak résztvevőit arra, hogy a védett erdőkből már kevesebb fa jön. Ez pedig nem lesz egyszerű, erről már Ferencz Zoltán beszélt. Arra emlékeztetett, hogy 30 éve kialakult szemléletrendszert kell megváltoztatni,
át kell tanítani a teljes szakmát.
Szerinte ha a következő 30-50 évben máshogy szeretnék kezelni a hazai erdőket, át kell írni az erdőtörvényt is. Ennek alapjait a hamarosan elkészülő klímatörvény adja meg. Ferencz Zoltán szerint az erdőgazdaságok átalakítása során segíteni fogják, hogy jóléti, társadalmi szerepvállalással kapcsolatos tevékenységük biztosítsa számukra a működéshez szükséges bevételeket, sok közülük már most sem csak a fakitermelésből él.
A csökkenő termelés miatt nyilván kevesebb fához jutnak majd az állami erdőkből az ágazat hazai szereplői, de nem mindenki. Ferencz szerint a kevés hazai faipari szereplő igényeit biztonságosan ki tudják elégíteni. A többi esetben pedig, hogy minél simább legyen az átmenet, prioritáslista alapján gondolják újra a faellátást, ebben a sorrendben: szociális tűzifa, tűzifa, erőmű és export. Ugyanakkor az is cél, hogy a tűzifaigényeket már ne elsősorban állami kezelésű erdőkből fedezzék, hanem nagyobb arányban vonják be ide a magánerdőket, jövőre megdupláznák az innen származó tűzifamennyiséget, miközben az államit csökkentik.
Nem csak az erdőtörvényt, de a természetvédelemről szóló törvényt is át kell alakítani. Erről Sipos Katalin beszélt, aki szerint annyira új helyzetet okoz sok helyen – az erdőkben, de például a gyepekben is – a klímaváltozás, hogy nem tartható a jelenlegi logika, a célállapot megőrzése. Ez azt jelenti például, hogy hiába nyilvánítanak védetté egy cseres-tölgyest, ha az a jövőben nem marad cseres-tölgyes, mert „kimegy mellőle az idő és a klíma”. Véleménye szerint el kell gondolkodni azon, hogy elengedjük a célállapotot, és helyette dinamikus gondolkodás legyen, vagyis a lényeg, hogy bármivé is alakul át a terület, az magától, emberi beavatkozás nélkül, természetes folyamatok mentén történjen, összhangban a klímával. Ehhez az A-zónák lehetnek az élő laborok.
Ijesztő folyamat az erdők idei kiszáradása, de míg az egyes fák könnyen kiheverhetik, hogy leállt a fotoszintézisük, globálisan ennek súlyos következményei lehetnek. Magyarországon csak akkor van esély aszályálló erdők kialakulására, ha megszűnnek a nagy vágásterületek, és jelentősen csökken a patás nagyvadak állománya.
