A UBS szerint a közép-kelet-európai térség gazdaságainak növekedése az idei várható 3,1 százaléknál jövőre 1 százalékponttal alacsonyabbak lesznek, és ebben nagy szerepük lehet a térségben állomásozó bankoknak. A WSJ szerint Ausztria csak a saját érdekeit védi, amikor bankjait arra kötelezi, hogy mérsékeljék aktivitásukat a régiós piacokon. Ez a térség országai számára aligha nyújt vigaszt, főleg, ha a UBS előrejelzése beigazolódik, miszerint Magyarországot más országok is követhetik az IMF-hitelért sorban állók között.

Az osztrák jegybank lépése bármennyire is érthető, morálisan nehezen igazolható. A rendelkezés szerint az osztrák bankok leányvállalatainak mérsékelniük kell hitelkihelyezéseiket többek között Magyarországon és Romániában, ahol a jegybank megítélése szerint aggasztóan magas a kihelyezett kölcsönök aránya a bankok eszközállományához viszonyítva (ez nem tegnap óta van így, és eddig nem nagyon zavarta a felügyeletet). A jegybank érvelése szerint erre azért van szükség, hogy a hitelintézetek megfeleljenek a bázeli tőke-diktátumoknak (bár ezek csak 2 év múlva lépnek életbe). A szakértők szerint sokkal inkább arról lehet szó, hogy Ausztria aggódik jelenleg még kiváló hitelbesorolása elvesztése miatt, nomeg nem is nagyon tudja, miből finanszírozná bankjai közel 3 milliárd eurós esetleges tőkeigényét, amelyet így kíván minimalizálni.

Mindez ráadásul gyökeresen ellenkezik az osztrák jegybank korábbi stratégiájával is. A 2008-as pénzügyi válság során Ausztria foglalta keretbe azt a bankok közti megállapodást, amely garantálta a feltörekvő európai leányvállalattal rendelkező bankok folytatódó jelenlétét. A bécsi kezdeményezést aláíró pénzintézetek akkor garantálták, hogy a felmerülő nehézségek ellenére is megvédik leányvállalataikat, és nem hagyják magukra azokat a piacokat, ahol korábban jókora profitra tettek szert. Most Ausztria azt követeli bankjaitól, hogy fogják vissza magukat, bármi áron. Az osztrákok így hát balra el, s ami marad utánuk, az jobb híján az IMF, meg a rossz íz a szájban.