A mentes életmóddal kapcsolatban egy sor nehézség merül fel. Az étkezést külön szervezni kell, nem lehet csak úgy ad hoc bekapni valamit a konyhaszekrényből. A mentes étkezést kezdők életében először a lemondás és bonyodalom dominál. A testi-lelki fájdalmak, a körülményesnek megélt főzés, a kihagyott programok után egyszer csak megérkezik a fordulat. Eljön a váltás (ennek időpontját nehéz általánosságban megjósolni, de fél-egy évre is szükség lehet), amikor megcsillan a helyzet pozitív oldala.
Mert van neki ilyen, még ha elsőre nem látszik is. Jó sok réteg fedi, amiket csak fokozatosan lehet kicsomagolni. Csomagolás közben először csak praktikus teendőket, újfajta bevásárlólistát, konyhaeszközöket találunk, majd jönnek a mélyebb beszélgetések, és végül közelebb kerülünk a saját belső erőnkhöz.
Az előző korszak lezárása, új rutinok kialakítása
A mentes étkezésre való átálláskor híján vagyunk bármiféle rutinnak. Ez a világ még új és ismeretlen. Ráadásul nem csupán arról van szó, hogy nulláról fel kell építenünk valamit. Felül kell vizsgálnunk a régebbi életmódunk berögzült szokásait, néhányat közülük teljesen ki is kell iktatni a siker érdekében.
Az új életmód előtt csak a régi rutintól való fokozatos búcsú után válik szabaddá az út. Mivel az étkezéshez kapcsolódó szokások már-már a rituálé szintjére is képesek emelkedni, időt kell hagynunk arra is, hogy az ételekhez kapcsolódó érzelmi hullám lecsendesüljön.
A drasztikus és gyors, szinte erőszakos változ(tat)ás nem lesz célravezető, hiszen hiányozni fognak az alapok. Hiányozni fog az előző korszak fokozatos lezárása és méltó üdvözlése az újnak. A kapkodás csak számos elvarratlan szálat, pontatlanságot hoz magával, és ezek nem támogatják a diéta sikerét.
Lényeges különbség a fogyókúra és a mentes étkezés között, hogy előbbi behatárolt ideig tart, utóbbira pedig akár élethosszig is szükség lehet. Mintha ezentúl örökre egy csomaggal a hátunkon kellene élnünk. Kezdetben súlyos, egyre csak húz lefelé, és vágja a vállunkat. De ahogy bandukolunk az úton, egyre inkább hozzászokunk. Sosem lesz pehelykönnyű, de megtanuljuk, hogyan igazgassuk, hogy ne akadályozzon a haladásban.
Ismerőssé válnak a mozdulatok, mérleg helyett megérkeznek a szemmel kimért helyes mennyiségek, óra és táblázatok helyett pedig a testünk jelzéseire is tudunk (merünk) már hallgatni. Kialakulnak új, kedvenc márkák, új barátságok az alapanyagokkal és a hasonló életmódot folytatókkal.
Idegenből hazai pályára
Kezdetben egy üzletbe vagy étterembe lépve azt fogjuk érezni, mintha minden polcon egy piros stoptábla állna. Ezt sem ehetem, ezt sem ehetem, azt meg alaposan ellenőrizni kell. Később a képzeletbeli stoptáblák már nemcsak elkeseríteni, de segíteni is képesek. Kijelölik a határokat, amiket nem léphetünk át, de megszokjuk, hogy a határokon belül szabadon mozoghatunk.
A rutin és a magabiztosság akár olyan szintet is elérhet, hogy már másokat is szívesen tanítunk mentesen sütni, főzni. Így tett Horváth Judit, több mentes szakácskönyv írója. Ötéves korától, egy kutyaharapás óta tudja, mit jelent az allergiás reakció, mert az orvosnál kapott penicillin súlyos ödémát okozott nála. De a fájdalmas bőrtüneteket is hamar megismerte, gyakran küszködött arcüregi és felső légúti panaszokkal – ma már egyértelmű, hogy a tejérzékenység miatt –, veseproblémával, majd felnőttként nőgyógyászati nehézségekkel és pajzsmirigybetegséggel is.
„Mindig volt valami, amiben nem tudtam úgy működni, mint mások. Nem elég, hogy szokatlan tüneteim voltak, még gyógyszerekből sem kaphattam ugyanazt, mint a többiek”
meséli.
Judit azonban azt is hangsúlyozza, hogy a mögötte álló erős támogatói háló miatt sosem élte meg drámainak ezt a fajta másságot. Néha egyenesen üdítő volt különlegesnek lenni, és szerencsére az iskolai csúfolódások is elkerülték.
Eredeti szakmája szerint pedagógus, később a cukrászatot és kislánya kedvéért a sajtkészítést is kitanulta. Rendszeresen indít mentes étkezésről szóló tanfolyamokat, örömmel adja át mindazt a tudást, amit ő már megszerzett. Népszerűsége nem véletlen, hiszen pontosan ismeri, milyen helyzetben vannak, akik éppen kezdik a mentes életmódot, vagy hogyan éreznek, akik egy családtagjukról szeretnének gondoskodni a diétás főzéssel.
Judit példájából is látszik, hogy milyen szépen meg tud szelídülni az, ami kezdetben furcsaságnak vagy nehézségnek érződik. Még vállalkozás is építhető rá, pedig az út elején az is nagy vállalásnak tűnik, hogy saját magunkat ellássuk.
Hogyan működik az átkeretezés?
Akár a hátunkon lévő csomag, akár a stoptábla vagy a korlátok metaforáját tekintjük, a legfontosabb változás a hozzáállásunkban keresendő. Természetesen az idő és a gyarapodó tudásunk is sokat számít, de igazán azzal tudunk magunknak segíteni, ha a szemléletünket, a „szemüvegünket” alakítjuk át.
Ehhez alapos előkészítő munkára, az összes dühös napra, boltban téblábolásra, majd a helyzet őszinte elfogadására is szükség van, amennyiben egészségi gond áll a háttérben. Adott egy állapot, amin nem tudunk változtatni, nem rendelhetünk új bélrendszert és genetikai készletet.
A testi és érzelmi viharok után megérkező elfogadás – ami nem egyenlő a belenyugvással – az átkeretezést is elhozhatja. Az átkeretezés (reframing) egy pszichológiai technika. A módszer lényege, hogy segít megváltoztatni a helyzetek értelmezését, ezáltal fokozza a konstruktív gondolkodást, a friss perspektíva megjelenését. Az átkeretezés arra ösztönöz, hogy észrevegyük a problémák, nehézségek mögött rejlő lehetőségeket, és azokra koncentráljunk.
A mentes étkezéssel kapcsolatban már maga a szóhasználat is lényeges, és tetten érhető benne, mikor jutott el valaki az átkeretezés fázisához. Emma, a fiatal diabéteszes kliensem például egy ideje „cukorbetegséggel élőként” szereti definiálni magát, nem „cukorbetegként”. Az, hogy az illető hogyan fogalmaz, vagy hogyan szereti, ha beszélnek róla, jól jelzi a helyzethez való viszonyulását. Cöliákiában szenvedni például egészen más, mint cöliákiával élni, cöliákiásnak lenni.
Te mit nem eszel?
HVG Könyvek
Az átkeretezés során felszakadoznak a sötét felhők, és hajlandók leszünk észrevenni a szituáció pozitív oldalát. Azt az oldalt, ami végig ott volt ugyan, de még túl sok nehézség takarta. „A cöliákia miatt most már soha nem ehetek normális ételeket” vagy „a mogyoróallergiám miatt mindig félnem kell attól, mit eszem, és folyton ellenőriznem kell az összetevőket” – hangozhat a negatív fogalmazás.
Átkeretezve pedig gondolkodhat úgy az érintett, hogy a lisztérzékenység vagy a mogyoróallergia megtanította tudatosabban táplálkozni és felfedezni új alapanyagokat. A helyzet ugyanaz, a tények és a fogyasztható ételek nem változnak, az illető szemlélete azonban sokat fordul. Egyesek kifejezetten örülnek neki, hogy szűkül az élelmiszer-kínálat, ez az egyik első pozitív átkeretezésük az életmódban.
Egy jó barátom, Viktor, őszinte lelkesedéssel újságolta, mennyire jó, hogy a bolt egyik felét át sem kell néznie! Célirányosan megy a mentespolcokhoz és a zöldségekhez. Nincs rá gondja, hogy mit válasszon, mert nem harminc-, csak háromféle joghurt jöhet szóba. Úgy érzi, sokkal kevésbé fárad el a bevásárlásban, nem meríti le energiáit az árudömping.
Az, hogy ki mikor és mivel kezdi az átkeretezést, egyénenként változó. Nem sürgős, de egyszer megéri elkezdeni, hogy ezzel is segítsünk önmagunknak.
A fenti cikk Czecz Fruzsina Te mit nem eszel? című könyvének szerkesztett részlete.
A tanácsadó szakpszichológus könyve az ételallergiával, ételintoleranciával élők lelki folyamataira fókuszál. Kapaszkodókat ad ahhoz, hogy a mentes étkezés csak néhány alapanyagtól legyen mentes, ne az örömtől és a sikertől. A kötetet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
