Mindenkinek megvan a saját története, ami abba az irányba terelte, hogy valamit kihagyjon az étrendjéből. Más stádiumban sikerül nyakon csípni az intoleranciát, más keresztallergiák jelennek meg különböző személyeknél. Más hormonháztartást és genetikai hajlamot hozunk magunkkal. Ahogyan abban is eltérők lehetünk, milyen tapasztalat után döntünk úgy, hogy saját magunknak szabunk korlátokat. Akár orvosi ok áll a háttérben, akár önálló elhatározás, mindkét esetben igaz, hogy a mentes étkezés egy út vége, és egy másik út kezdete is egyben.
Nyomasztó vészjelzések
A leggyakoribb ok, amikor valaki egészségi háttér miatt kezd mentes diétába. Ekkor már túl van több hónapnyi vagy akár többévnyi fizikai fájdalmon, testi tünetek egész sorát tudja felsorolni az orvosoknak. Így történt Attilával is, aki hosszan győzködte háziorvosát, vizsgálják ki az ételérzékenység lehetőségét.
„Márciusban kerestem fel először, és már majdnem karácsony volt, mire megtaláltuk a választ a folyamatos fáradtságomra, izomfájdalmamra, puffadásomra: nem cöliákiás gluténérzékenység. A sors fintora, hogy miután megrendeltem a mákos és gesztenyés bejgliket a kedvenc cukrászdánkból, utána jött az e-mail a diagnózissal. Elolvastam, majd egy nagy lendülettel félretettem. Nem érdekelt. Ekkor már belefáradtam az orvosi szövegek olvasásába. Nem voltam hajlandó lemondani a régi karácsonyi szokásról és az ünnep megszokott ízeiről. Arra gondoltam, az évből hátralevő pár hetet már kihúzom”
– meséli a középkorú férfi. Aztán lendületet kapott, az újévi lencsét már rizsliszttel sűrítette, és a gluténmentes életmódra tett fogadalmat.
A mentes étkezésre éppen a vészjelzések jelentenek erős motivációt. Az emésztési gondok, gyengeség, fájdalom, bőrkiütések, légzési nehézség és a többi panasz olyan mértékű diszkomfortérzést és/vagy veszélyt jelentenek, amiket mindenképpen meg akar szüntetni az érintett. Hol egyértelműen dörömbölnek, hol csak szolidan kopogtatnak, de egyszer megjelennek a testi figyelmeztetések: kivizsgálásra van szükség.
De mit vizsgáljunk ki?
Mire fókuszáljunk? Hiszen például a gyomorgörcs, puffadás vagy éppen a szédülés, gyengeség, bőrprobléma számos betegség jele lehet. Nem feltétlenül ételérzékenységre gondolnak rögtön a páciensek és maguk az orvosok sem. A mentes életmódhoz vezető út először tele van kérdőjelekkel. Kényelmetlen vizsgálatok, próbálgatások, tapogatózás. Ennek a sorozatnak vet véget egyszer az orvosi eredmény. Lehet, hogy nem jó híreket hoz, de legalább hoz valamit. Még mindig jobb egy diagnózissal ellátott szakvélemény, mint a hezitálás ingoványos talaja.
Ha valaki fogékony a betegségekkel kapcsolatos hírekre, hajlamos a keresőprogramokban is ezek után kutatni – nem véletlenül született az enyhén cinikus „dr. Google” kifejezés. Aggódó testünk című remek könyvében Csabai Márta klinikai és egészségpszichológus említi, hogy az egészségszorongás új formája annyira gyakori, hogy már külön neve is van. A digitális világ és a hipochondria összevonásaként „kiberchondereknek” hívjuk azokat, akik a neten kutatnak különböző tüneteik után.
Kártékony gondolatspirál
Amíg nem tudunk biztosat, keresgélünk, olvasgatunk. Akár valós orvosi konzultáció helyett is, nem csak annak kiegészítéseként. Ez több oldalról problémás lehet. Egyrészt mert telik az értékes idő, ami kulcsfontosságú, ha diagnózisról van szó. Másrészt mert az egészséggel kapcsolatos bizonytalanság ijesztő fantáziákat szülhet.
Elindul egy gondolatspirál, tegyük fel, a hasmenés tünete kapcsán. Mi minden okozhat hasmenést? A gyomorrontástól a vírusfertőzésen és krónikus bélgyulladáson át az endokrin tumorig széles a skála. Ahogy egyre több információ kerül a szemünk elé, egyre több lehetséges bajt ismerünk meg. Erősödik az aggodalom, a bizonytalanság.
Ez a folyamat jól megfigyelhető volt egy fiatal kliensem, Betti esetében. Tizenkilenc évesen körülbelül annyi kivizsgáláson járt már, mint ötvenes szülei együttvéve. A szülők viszont nem sajnálták az időt, energiát és pénzt, szerették volna megadni lányuknak a rég vágyott bizonyosságot: egészséges, nincs szervi problémája.
Betti ugyanis meg volt győződve róla, hogy szívbeteg, mert néha túl szaporának észlelte a szívverését. Dr. Google sok álmatlan éjszakát okozott a lánynak. Végül az unokatestvére révén talált rá az ételallergia és -intolerancia témájára. A laboreredmény pedig kimutatta: nagy valószínűséggel hisztaminintolerancia áll a háttérben. Ez megnyugvást hozott, nincs nagyobb baj, félre lehetett tenni a rémképeket.
Az eredmény után azzal keresett fel a család, hogy „azt sem tudjuk, eszik-e, vagy isszák a hisztaminérzékenységet”. Betti táplálkozási szakember segítségét vette igénybe a megváltozó étrendhez (közben kiderült, tojásallergia is fennáll), nálam pedig először az étkezéshez való viszonyával foglalkoztunk.
Amikor arra kértem, egy idővonalon mesélje el élete fontos korszakait és a hozzájuk kapcsolódó ízeket, az utóbbi pár évet „zagyvaságnak” nevezte. Kuszaság jellemezte a napjait, az érzéseit és – nem meglepő módon az étrendjét is. Gyönyörű, kertes házukból egy kisebb, városi lakásba költöztek praktikus szempontból, hogy ne kelljen annyit ingázni. Hiába nyílt meg előtte sok lehetőség a belvárosi nyüzsgésben, a lakás szűkösségétől, a szüleivel való összezártságtól úgy érezte, elvesztette a szabadsága és intim szférája egy részét.
A költözés utáni évben szakított első barátjával, és az új, egyetemistaélet sem pont úgy nézett ki, ahogyan megálmodta… Legalább a társaságban jól érezte magát, sok barátnőt szerzett, az éjszakába nyúló évfolyambulikon viszont nem az egészség volt a jelszó. Hot dog, fűszeres snackek és színes koktélok váltogatták egymást. Ez teljesen természetes friss egyetemisták körében, Betti szervezete azonban nem volt ilyen megértő.
Te mit nem eszel?
HVG Könyvek
Valószínűleg a korábbihoz képest jóval több feldolgozott élelmiszer, édesség és alkohol erősítették fel szervezetében az érzékenységet olyan szintre, hogy megjelentek az egyre markánsabb tünetek. A „zagyvaság” bő két hónap után tisztulni kezdett, Betti lelkében és a tányérján is.
Helyét szép lassan átvette a lányra egyébként jellemző tudatosság és derű. Megtanulta, mik a legtöbb hisztamint tartalmazó élelmiszerek, amiket érdemes kerülnie. Megerősödött, egyre nyugodtabb, magabiztosabb lett a saját egészségével kapcsolatban.
Ha sokáig biztos pontok nélkül maradunk, elveszettnek érezhetjük magunkat. A lehetséges diagnózis okozta aggodalom viszont megszűnik, ahogy megjön az egyértelmű lelet. Mintha hosszú keresgélés után végre ráállnánk a helyes ösvényre, amin már „csak” haladni kell előre. Ettől nem lesz sokkal könnyebb az út, de legalább már tudjuk, hogy jó az irány.
A fenti cikk Czecz Fruzsina Te mit nem eszel? című könyvének szerkesztett részlete.
A tanácsadó szakpszichológus könyve az ételallergiával, ételintoleranciával élők lelki folyamataira fókuszál. Kapaszkodókat ad ahhoz, hogy a mentes étkezés csak néhány alapanyagtól legyen mentes, ne az örömtől és a sikertől. A kötetet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
