Az álmok teljesülését akadályozó mítoszok mindenütt jelen vannak. Már az iskolában megszületnek, és egész életünk során erősödnek. A mítoszoknak akkora a hatalmuk, hogy könnyedén leélhetjük egész életünket anélkül, hogy képesek lennénk kitörni a bűvkörükből.
Mielőtt elmerülnénk az álmunk világában, először ezt az akadályt kell eltakarítanunk az útból. Meg kell szabadulnunk a sok belénk plántált elképzeléstől, amelyekről azt tanították nekünk, hogy sose vonjuk kétségbe.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20260913_miert-fontos-hogy-legyen-almunk
Az első mítosz: Ha keményen dolgozol, melléd szegődik a siker
A kemény munka önmagában nem magyarázat semmire. Láttam kiégni vállalkozókat, akik mindent megtettek az üzleti siker érdekében, éveken át nem vettek ki szabadságot. Miért van az, hogy a kemény munka eszménye ennyire csábító nekünk? Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy ezzel magyarázzuk az elért sikereket?
Az egyik ok a szerénység. Amikor megkérdeznek embereket, hogyan lettek sikeresek, sokan azt mondják, hogy másoknak köszönhetik: támogató szüleiknek, tanáraiknak, remek csapatuknak, és ha nagyon erősködik a kérdező, az okok között a kemény munkát is megemlítik.
A kemény munka elfogadható magyarázat a sikerre, így nem kell a képességeinkkel kérkednünk, nem kell nagy ügyet csinálnunk abból, milyen jó munkát végeztünk. Olyan gyakran mondjuk és halljuk ezt másoktól, hogy végül magunk is elhisszük. Így születik meg a leghétköznapibb hazugság: már észre sem vesszük, hogy nem mondunk igazat.
Csakhogy önmagában az álszerénység még nem magyarázza meg a mítoszt: a kemény munkát saját jogán is aktív tisztelettel vesszük körül. Ez az egyik közkeletű hiedelem, amelyet a kezdetektől fogva, már az iskolában belénk nevelnek.
Ezzel nem az a baj, hogy a kemény munka rossz lenne. A gond ott kezdődik, amikor a kemény munka eszközből végső céllá változik. Amikor az lesz a hitvallásunk, hogy az álmaink valóra váltása helyett a kemény munka hozza meg az elégtételt. Ez a gondolkodásmód azt sugallja, hogy nem kell gondolkodnunk. Hogy elég leszegett fejjel összpontosítani az aktuális feladatunkra.
Ez az életszemlélet tulajdonképpen előírja, hogy legyünk észszerűek, realisták és óvatosak. Ne hagyjuk ott az állásunkat, hogy saját vállalkozásba kezdjünk. Ne válasszunk olyan pályát, amely nem megbízható. Ne fogjunk olyasmibe, amit a környezetünk nem ért meg.
A kemény munka köré épült vallásos hitet veszélyes mítosznak tartom, mert azt tanítja, hogy ne álmodjunk. Hogy ne törekedjünk a legnagyobb ötleteink valóra váltására, ha az szemernyi kockázattal is jár. Hogy ne lépjünk ki a taposómalomból, és ne gondolkozzunk azon, mit akarunk valójában az élettől.
A második mítosz: a kudarc katasztrófa
A társadalom és a hagyományos oktatási rendszer által terjesztett mítoszok közül talán ez a legkárosabb: a félelem a kudarctól. Belénk nevelték, hogy baj, ha valamit elrontunk. A kudarc az ostobaságunk, a tehetségtelenségünk bizonyítéka.
A kemény munkába vetett hithez hasonlóan ez is az iskolában kezdődik. Az osztályteremben gyakran azt plántálják belénk, hogy vannak jó és rossz válaszok, és hogy a válaszainkat egy bizonyos módon kell megfogalmaznunk, hogy a vizsgán megkapjuk a megfelelő osztályzatot.
Ezzel a hiedelemmel az a probléma, hogy köszönőviszonyban sincs azzal, hogyan érnek el az emberek bármit. Mutasson valaki egy sikeres vállalkozót, akinek nincs tucatnyi története a kudarcairól. Vagy egy feltalálót, akinek nincs kilométer hosszú listája a hibás prototípusokról.
Itt van például Jamie Oliver, az egyik legnagyobb tévésztár, aki az egészséges táplálkozás érdekében végzett munkájával jelentős hatást gyakorolt a társadalomra. Mindeközben az elmúlt évek egyik legnagyobb üzleti bukásának az elszenvedője is. 2019-ben összeomlott az általa felépített üzleti birodalom. Cégét csődeljárás alá vonták, huszonkét étterme bezárni kényszerült, aminek következtében mintegy ezer ember veszítette el a munkáját.
Azonban ez a kudarc is viszonylagos volt: nem csökkentette mindannak az értékét, amit addig elért, és a visszatérésben sem akadályozta meg. 2023-ra vállalkozásai újra milliós nyereséget termeltek, új éttermeket nyitott, és a főzőiskoláját is bővítette. Tanult a kudarcból, és nem hagyta, hogy az megakadályozza abban, hogy újból sikeres legyen. Ellenkezőleg, úgy tűnik, éppen a kudarc ösztönözte arra, hogy újra felépítse mindazt, amit elveszített.
A példa talán szélsőséges, mégis univerzális tanulságot hordoz magában. Ahelyett, hogy elfogadjuk a mítoszt, amely a kudarcot elkerülendőnek tartja, úgy kell tekintenünk rá, mint amiből előnyt kovácsolhatunk. Miközben az álmainkat kergetjük, tudnunk kell, hogy az út során kudarcokat szenvedük majd el, amelyek azonban jobbá és erősebbé tesznek majd bennünket.
A kudarc felkészít a jövőbeni sikerre. Sokkal inkább tudatában leszünk a buktatóknak, és kevésbé lepődünk majd meg olyan eseményeken, amelyek elsőre váratlannak tűnhetnek, a tapasztalat azonban megjósolhatóvá teszi őket. Így szerezhetünk tudást, így csiszolódhatnak az ösztöneink, és végül így válthatjuk valóra ambiciózus álmunkat.
A harmadik mítosz: nem gond, ha elkerülöd a nehéz dolgokat
Őseinknek vadászniuk kellett. Nem volt könnyű, de értelmet adott az életüknek – így tartották el és védték meg a szeretteiket. A világ azóta megváltozott: legtöbben a szupermarketben vásároljuk az ennivalót, és nem az erdőben követjük a nyomait. Az élet mérhetetlenül könnyebbé vált, amiért hálásnak kell lennünk.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy el is veszítettünk valamit – az, hogy immár nem kell naponta megharcolnunk a túlélésünkért, eltompította az érzékeinket, csökkentette a kockázatvállalási kedvünket, és arra nevelt minket, hogy visszariadjunk a nehéz dolgoktól.
Pedig gyakran életünk legnehezebb pillanatai azok, amelyek a leginkább formálnak minket. Senki nem vágyik rá, hogy élete minden pillanata nehéz legyen, néhány nehéz pillanatra azonban mindenkinek szüksége van. Ezek nélkül az ütések nélkül nem fejlődünk mint emberek, nem alakul ki bennünk az ellenálló képességből eredő önbizalom, nem készítjük fel magunkat a legfontosabb kihívásokra.
Ha nem vagyunk hajlandók legalább néhanapján megnehezíteni a saját életünket, a növekedésünk, a haladásunk, és végső soron az álmunk valóra váltásának útjába állunk.
Mi az álmod?
HVG Könyvek
A negyedik mítosz: a vagyon boldoggá tesz
Ezt a mítoszt sokáig magam is elhittem. Bár sosem voltam különösebben anyagias, egyvalami azért volt, amire mindig vágytam. Ez járt a fejemben akkor is, amikor hajléktalan voltam, és azért küzdöttem, hogy némi pénz legyen a zsebemben. Ha akkor megkérdezi tőlem valaki, mi az álmom, valószínűleg ezt mondtam volna: egy Porschét akarok, amellyel megmutathatom magamnak és a világnak, hogy elértem a célomat, sikeres vagyok.
Így amikor végre megengedhettem magamnak a Porschét, a cégem eladását követően elmentem, és megvettem. Csodálatos érzés volt, alig tudtam elhinni, hogy egykor szó szerint semmim sem volt, most pedig egy olyan kocsiban ülök, amely ékesen bizonyítja, hogy bármit megszerezhetek.
Ez az érzés körülbelül egy hétig tartott. Egyfolytában a Porschéról beszéltem, és minden alkalmat megragadtam, hogy vezessem, és akit csak lehet, megkocsikáztassak. A második héten aztán valaki megkarcolta. Három napig rohangáltam a szervizbe, hogy rendbe hozassam ezt a valójában apró problémát. A harmadik hétre megértettem, miféle „álom” is ez. Idegesen vezettem a kocsit, rettegtem, hogy valami baja esik. Azt hittem, az autó az én tulajdonom, valójában azonban a Porsche birtokolt engem. Több aggodalmat okozott, mint örömöt. Sosem voltam még olyan boldog, mint akkor, amikor végül eladtam.
Fontos lecke volt ez nekem: sose egy vagyontárgy legyen az álmod. A tárgyak gondozást igényelnek, elavulnak, cserére szorulnak, és minél többet költünk rájuk, annál jobban aggódunk miattuk. Tegyük fel magunknak újra a kérdést: ki a tulajdonos ebben a történetben? Mi irányítjuk az életünket, vagy az életünk minket?
Életünkben sok olyan dolgot nem azért hajszolunk, mert szükségünk van rá, hanem mert akarjuk. Mert láttunk egy okos reklámot, mert egy ismerősünknek is van, vagy mert azt hisszük, hogy a birtoklásától boldogabbak, egészségesebbek vagy vonzóbbak leszünk.
A céljainkhoz és az álmainkhoz nem kapcsolódó kemény munkához hasonlóan ez is zsákutca. Előbb-utóbb megszerezzük a rég vágyott vagyontárgyat, ami talán egy időre boldoggá is tesz bennünket. Azonban rövidesen ráununk az új játékszerünkre, mert több gonddal jár, mint vártuk. Ráadásul a vagyontárgyak hajszolása csak akadályoz bennünket abban, hogy megtaláljuk az igazi álmunkat.
A fenti cikk Simon Squibb What’s Your Dream? Mi az álmod? című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt tudja megrendelni kedvezménnyel.
