Weyer Béla
Weyer Béla
Tetszett a cikk?

Negyedszázaddal a falbontás után átalakul Berlin keleti felének központja, az Alexanderplatz. Pontosabban: átalakulhat. Az elmúlt 25 évben ugyanis sokan és sokat beszéltek már a megújulásáról, voltak kényszermegoldások és álmok, meg persze kész tervek is, de a tér csak nem változott. Most egy amerikai építész, Frank Gehry próbálkozhat.

A berlini Alexanderplatz maga volt az NDK építészeti öröksége. A porosz időkben eredetileg katonai gyakorlótérnek, valamint állat- és kirakodóvásárnak használt tér – ami III. Frigyes Vilmos idején az idelátogató Sándor orosz cárról kapta a nevét – a II. világháború után a kettéosztott német főváros keleti részének lett központja. Akkortól pedig nem sajnáltak rá sem pénzt, sem energiát, s a hatvanas években hatalmas építkezésekbe kezdtek.

Néhány év leforgása alatt, az NDK fennállásának 20. évfordulójára el is készültek a keletnémet „munkás-paraszt állam” erejét megmutatni hivatott épületek, mindenekelőtt a tévétorony (365 méterével mindmáig az immár egyesített Németország legmagasabb építménye) és az Interhotel Stadt Berlin (120 méter, ma is a legmagasabb szállodája a városnak, csak most már Park Inn néven). A teret szegélyező további épületek, a Tanárok Háza, a Kongresszusi Központ, a másik oldalon a Centrum áruház, s az 1971-es VIT szimbólumának szánt világóra együtt adták azt a képet, amit a berliniek csak így emlegettek: „Alex”.

Hatalmas szabad felülete – minden közlekedést száműztek a térről – a szemnek, és egy maghatározó pillanatban a gondolatoknak is szabad teret nyújtott. 1989. november 4-én a keletnémet demokratikus ellenzék itt rendezte félmilliós tüntetését, ami után öt nappal a fal a múlté.

Ötletrohamok és szabotőrök

Na, ezzel a térrel nem tudtak mit kezdeni az újraegyesítés után a város vezetői. Az első, nagyszabású és nagyravágyó tervek tíz, egyenként 150 méter magas, nagyjából körben elhelyezkedő felhőkarcolót álmodtak a térre, s mindent eltüntettek volna, ami ennek útjában áll. „A város koronája” – így nevezte 1993-ban díjnyertes vízióját annak megalkotója, Hans Kollhoff építész, akinek elképzeléseiből aztán több mint két évtizedig nem lett semmi.

Hol a beruházók halogatták a döntést (mert például az ígéretesnek indult irodapiacon túlkínálat keletkezett), hol a meglévő épületek tulajdonosai teremtettek kész helyzetet azzal, hogy felújították, s külsőleg is átalakították-modernizálták tulajdonukat. S születtek átmeneti, öszvér megoldások is.

©

Ott van például az Alexanderplatz keleti szélén éktelenkedő és Alexa néven bevásárlóközpontként funkcionáló építmény. Aki az újraegyesítés óta nem járt Berlinben alighanem a „na, legalább befestették” felkiáltással kommentálja a látványát, és hát a leginkább hússzínben játszó épület valóban úgy néz ki, mintha szürke betontömbjét az NDK-s időkből felejtették volna itt, s az újraegyesítés óta csak egy gyors külső kozmetikázásra futotta.

Holott nem így van, a 2004-ben felhúzott, s szépnek, lendületesnek, vagy akár csak ízlésesnek aligha nevezhető építmény annak az időnek a terméke, amikor a berlini városkép felelősei, a szenátus építésügyi igazgatósága, a város neves építészei, a politikai döntéshozók, meg persze a beruházók nem tudtak mit kezdeni a térrel.

Vagy ott van a környék vitathatatlanul legrondább épülete, egy szórakoztatóelektronikai áruház, ami úgy néz ki, mintha egy nagy kéz egyszerűen letett volna egy ormótlan kockát a tér közepére. Most azonban talán ez a kocka is átértékelődik – legalább annyiban, hogy egy mellette égbe törő felhőkarcoló lábánál meghúzódva a kutya sem veszi majd észre.

©

Egy amerikai Berlinben

Történt ugyanis, hogy január végén bejelentették: a 85 éves kanadai-amerikai sztárépítész, Frank Gehry lett a nyertese annak a tervpályázatnak, ami – legalábbis a mostani állás szerint – valóban az Alexanderplatz megújítása felé tett első lépést jelentheti. Azaz: az ő elképzelése szerint épülhet meg az első 150 méter magas torony.

Gehry az új, futurisztikus hatást keltő Potsdamer Platzot megálmodó olasz, Renzo Piano, illetve a Reichstag üvegkupoláját építő Sir Norman Foster mellett azon építészek egyike, akikre a németek szívesen bízták-bízzák az újraegyesített város nevezetes helyeinek megújítását. A többi között a bilbaói Guggenheim múzeum terveit is megálmodó építész három részből (alap, középrész, csúcs) álló, s fölfelé haladva enyhén elcsavarodó építményt képzelt el a térre, olyan tornyot, amely már modell képében is több szeretne lenni, mint egy egyszerűen csak az égnek meredő betonhasáb.

©

Mert a városban élni kell

Hogy mennyire fogják szeretni a berliniek, azt még tippelni sem lehet, az viszont már most látszik, hogy a berlini városépítészet felelősei megváltoztatták az alapkoncepciót. A Gehry-házban ugyanis nem irodák, hanem alapvetően lakások lesznek, összesen háromszáz, s csak a földszint meg még néhány alsóbb emelet ad helyet szállodának, üzleteknek.

A több mint két évtizedes várakozás-halogatás ugyanis arra azért jó volt, hogy belássák, a belvárosban nemcsak dolgozni, hanem lakni is kell. Ha tehát el akarják kerülni, hogy estére elnéptelenedjenek az utcák, a közösségi terek, akkor lakásokat is kell építeni, ebben az esetben egészen a 39. emeletig fölfelé.

Az épület jellegzetessége lesz, hogy homlokzatát terméskő borítja majd, s a legfelső emeleti lakásokhoz is tartoznak erkélyek (ami az abban a magasságban uralkodó erős szél miatt különlegességnek számít, ezért az ilyen házai tervezőinek többsége el is tekint ettől a megoldástól).

Az igazi vita még hátravan

A most 250 millió eurósra tervezett beruházásnak 2017-re kellene elkészülnie – a feltételes mód már csak a mostani nevesebb csúszások, például az új repülőtér átadásának kínos halasztásai miatt is indokolt. De vannak technikai csapdák is: az egyik mindjárt az, hogy a második világháború idején a tér alatt hatalmas vasbeton légoltalmi bunker épült, éppen ott, ahová a torony mélygarázsát tervezik.

És még azt sem lehet kizárni, hogy a terveken változtatni kell. Bár a beruházó, az ugyancsak amerikai Gerald Hines képviselője a tervek bemutatásakor kijelentette, egy centivel sem építenek kevesebbet 150 méternél, a berlini szenátus jelenlegi koncepciója szerint az egykori NDK-s épületek is maradnak a téren, tehát marad a szálloda is – ami viszont csak 120 méter, s az eredeti beépítési koncepció úgy rendelkezett, hogy a „város koronája” egyforma magas tornyokból épüljön meg. Vagyis a városi szenátusnak még le kell folytatnia néhány vitát.

Az „Alex” az 1969-es határidőre vita nélkül, a tervgazdaságnak megfelelően, pártutasításra épült meg. Az új Alexanderplatz az érdekütközéses-macerás piacgazdaság és a még macerásabb demokrácia miatt valószínűleg az immár több mint két évtizedes csúszásra is rátesz majd még néhány évet.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!