Elbúcsúzunk egy időre Budapest legendás szállodájától: ilyen volt a Gellért első évszázada

Több mint százéves történelme során végig egybefonódott Budapest és a város egyik legismertebb szállodájának, a Gellértnek a történelme. A legalább ezer éve ismert gellérthegyi gyógyvízforrás közelében ugyan már korábban is működtek fürdők és fogadók, ám a ma is álló szálloda építését csak 1905-ben határozták el, akkor, amikor a fontos közlekedési útvonalon fekvő Szabadság híd megnyitása után megkezdődött a dél-budai területek fejlesztése.

A történelem azonban már ekkor közbeszólt: az első világháború miatt vontatottan haladt az építkezés, s amikor 1918 szeptember 24-én (Gellért napján) megnyílt a Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor által tervezett, szecessziós stílusú szálloda, sokan kétségbe vonták, hogy a világégést követő szegénységben valóban szükség van-e a luxusszolgáltatásokat nyújtó hotelre.

A Gellért 1937-ben

Fortepan / Uj Nemzedék Napilap

1919 novemberében a Gellért volt a „díszlete” Horthy Miklós híres-hírhedt beszédének, amelyben Budapestet „vörös rongyokba öltözött bűnös városnak” nevezte, ezt követően a magyar fővárost megszálló antant főhadiszállásaként működött az épület.

Az antant hol fizetett, hol nem, s amikor a külföldiek elmentek, hamarosan eljött a Gellért első fénykora. A vendégeket eleinte 176 szobával váró hotel gyorsan a társadalmi élet központjává vált, s 1927-ben komoly változások történtek: az új szárny megnyitásával hatvannal nőtt a szobák száma, s kinyitott az azonnal népszerűvé vált hullámfürdő is. Később téli kertet, fedett golfpályát és jacuzzit is kapott a szálló.

A Gellért konyhája a hatvanas években

Fortepan / Bauer Sándor

Sok konferenciát rendeztek a Gellért falai között, voltak olyan esték, amikor egyszerre ötszáz konferencialátogatót kellett egy időben kiszolgálni. Az éttermet a már akkor nemzetközi hírű Gundel Károly üzemeltette, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a Gellért neve egybeforrt a luxus szóval. A Gellérttel kapcsolatos egyik híres történet a tolerancia diadaláról szólt: komoly botrány lett abból, hogy az ott tartózkodó brit vendégek tiltakozása miatt eleinte nem engedtek be a Gellért fürdőjébe egy fekete vendéget. A budapestiek felháborodása miatt azonban győzött az igazság, s az igazgatóság véget vetett a diszkriminációnak.

A Gellért 1945-ben: a felújítás váratott magára, de háborús emlékmű azért lett

Fortepan / Fortepan

A gondtalan évek a második világháborúig, pontosabban Budapest ostromáig tartottak: a háborúban súlyosan megrongálódott a stratégiai helyen álló épület, az új, kommunista kormányzat egy ideig nem is foglalkozott komolyan a helyreállítással.

A szálloda felállványozva 1956-ban

Fortepan / Bauer Sándor

Aztán eljöttek az 1960-as évek. A kádári vezetés ebben az időben úgy döntött, meg akarja nyitni Magyarországot a világ előtt. Az új politikához szállodák is kellettek, s ekkor újult meg – egy kicsit szocialista módon – az 1962-re befejezett Gellért is, amely közben a nevéből – követve az idők szavát – elvesztette a Szent szót. De azért tovább íródott a történelem: a neves emberek lakta szobák a híres vendégek nevét vették fel, így lett például Igor Ojsztrah, Yehudi Menuhin, Richard Nixon és Andrew Lloyd-Webber lakosztály is.

Lakosztály a hatvanas években

Fortepan / Főfotó

A Gellért név a kulináriában is nyomot hagyott: itt született meg az alkoholba áztatott aszalt gyümölcsökkel készülő Gellért- (posztobányi) puding, és a mai napig megkóstolható a csokoládékrémes-rumos meggyes Gellért-tekercs is.

A Gellért legendás cukrászdája 1970-ben

Fortepan / Bauer Sándor

A Danubius Hotels – amely a Gellért valamennyi dolgozóját tovább foglalkoztatja a lánc többi szállodájának egyikében – fényfestéssel búcsúzott a hosszas felújítás előtt álló épülettől: a színes képeken a szálloda múltjának legizgalmasabb pillanatait örökítették meg.

Lakosztály a hetvenes években Bán István textilművész Danaidák című falikárpitjával

Fortepan / Bauer Sándor

A felújítással valószínűleg el fognak veszni a „neves” szobák, s csak a fényképek fogják megőrizni az egyik névtelen, ám annál pesszimistább alkalmazott szóviccét is: az alagsorban a különböző irányba tartó csövek egyike fölött ez volt a hivatalos felirat: Hőközpontból jövő. A filozofikus hangulatú alkalmazott a „nincs” szót biggyesztette a két szó közé, így a feliratból ez lett: Hőközpontból nincs jövő. Csak remélni lehet, hogy a Gellértnek a tulajdonosváltás és a felújítás után is lesz jövője.

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István

Fazekas István