A Honvédelmi Minisztérium támogatásával tizenkét város főterén vágják a centit szerdáig, az utolsó sorkatona leszereléséig. A sorkatonaság ugyan november 3-án gyakorlatilag megszűnik, de a sorozás mindaddig megmarad, amíg a kétharmados támogatást igénylő Alkotmányból és honvédelmi törvényből nem sikerült kigyomlálni az általános hadkötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket. Miközben a kormánypártok, illetve a Fidesz–MPSZ egymást tartja felelősnek azért, mert nem sikerült megnyugtatóan rendezni, hogy békeidőben biztosan ne sorozzanak be katonákat a magyar honvédségbe, eddig még nem esett szó arról, hogy a mostani „átmeneti” helyzet adatvédelmi szempontból – legkevesebb – aggályosnak tekinthető.

A változások ellenére a jelenlegi jogszabályok szerint a sorkötelesek az elkövetkezendő napokban is megkapják azt a felhívást, amely alapján meg kell jelenniük a sorozáson, ahol adategyeztetés, egészségügyi vizsgálat következik, majd felhívják a figyelmüket adatváltozás-bejelentési kötelezettségükre, mert ha ezt elmulasztják, büntetéssel kell számolniuk.

Ellenzék és kormány még abban sem tud megegyezni, hogy a szerepe vesztett sorozás mennyibe kerül az országnak. Kormánypárti politikusok tízmilliárd körüli összegekről beszélnek (a honvédelmi miniszter egyenesen 11 milliárdról), míg a Fidesz szakpolitikusai néhány százmilliós nagyságrendű kiadást emlegetnek.

Miközben jól tudni, hogy a hadköteles korba lépők behívására a közeljövőben biztosan nem kerül sor, a honvédség begyűjti a személyes, sőt az érzékenynek (szenzitívnek) minősülő egészségi adataikat is.

„A készletező adatgyűjtést és -tárolást az adatvédelmi törvény is tiltja, és az Alkotmánybíróság több határozata szerint is jogellenes” – mondta a hvg.hu megkeresésére Péterfalvi Attila, az Országgyűlés adatvédelmi biztosa. Miután személyes vagy érzékeny adatok gyűjtését, tárolását és felhasználását csakis törvény, illetve az érintett engedélyezheti, valószínű, hogy a jelenlegi helyzethez kell igazítani a jogszabályi környezetet, törvényt kell alkotni vagy az előzőeket kell módosítani.

A jogszabályi megoldásra annál is inkább szükség lenne, mert az adatkezelés az „érintettek”, jelen esetben a sorkötelesek önkéntes beleegyezésére semmiképpen sem alapulhat, hiszen a hatályos honvédelmi törvény adatszolgáltatásra kötelezi őket. Meglehet, az alaptörvénnyel ellentétesen.

Csapody Tamás jogász, közismert pacifista szerint mindenesetre kérdéses, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítené a jelenlegi szabályokat, hiszen a honvédelmi törvény és az Alkotmány hadkötelezettségre vonatkozó rendelkezései nem változtak, az Országgyűlés csak a behívásokat függesztette fel. A taláros testület eddigi ítélkezési gyakorlata szerint pedig az ország honvédelmi képességének megőrzése és az azzal azonosított hadkötelezettség minden emberi jognál, így a személyes adatok védelménél is fontosabb.

A politikai pártok egyike sem kívánja megszűntetni a hadkötelezettség minden formáját, hiszen az általuk kidolgozott megoldások mindegyike lehetővé tenné, hogy háborús helyzetben újra mozgósítani lehessen a hadra fogható férfiakat. Márpedig akkor az álamnak valamilyen mélységig ismernie kell a potenciális katonák adatait.

Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában is, ahol a közelmúltban szintén megszűnt a kényszersorozás, megmaradt a lehetőség a nyilvántartásra, indokolt esetben a mozgósításra. Ezzel együtt Csapody szükségtelennek tartja a mai hadkiegészítés rendszerének fenntartását, amely pazarló és indokolatlanul mély betekintést ad az állampolgár magánéletébe. Ő ugyan nem kíván tippeket adni a törvényalkotóknak, mert a hadkötelezettség minden formáját ellenzi, de egyszerű összeírás – nem pedig az érzékeny adatok összegyűjtésével együtt járó sorozás – is elegendő lenne a potenciális bakák nyilvántartásához.

Az adatgyűjtésnek minden esetben méltányolható célhoz kell kötődni, márpedig igencsak kérdéses, hogy respektálható-e az Országgyűlés határozatával kiüresített hadkötelezettség jogintézményének a pszeudo-sorozás vastüdejével való életben tartása.