© hvg.hu |
A Fidesz-MPSZ vasárnap ünnepélyesen leleplezett választási programjának leglátványosabb vonása stiláris jellegű: „az emberek” szószerkezet gyakori előfordulása és a „polgár” szó csaknem teljes kiiktatása az aktív szókincsből.
Míg „az embereket” a program huszonhét alkalommal udvarolja körül, kecsegteti ígéretekkel, kéri együttműködésre, a „polgárok” szinte csak megkövesedett nyelvi jelenségekként maradtak fenn: az 1998-2002 között hatalmon lévő Fidesz-vezette kormány díszítő jelzőjeként, illetve a párt nevében. A négy évvel ezelőtt érvényben lévő Fidesz-szótár értelmében a „polgár” szó talán négyszer-ötször fordul elő az egész dokumentumban. Egyszer az osztrák, cseh és német polgárokra utal, akik fizetésükhöz képest kevesebbet fizetnek az áramért, mint „az emberek” Magyarországon. Máskor arról van szó, hogyan válhatunk az EU öntudatos polgáraivá. Megint máskor meg arról, hogy miért ígérheti meg a Fidesz-MPSZ, hogy a közbeszerzéseknél előnyben fogja részesíteni a magyar kis- és középvállalkozásokat: mert egy államnak joga van saját polgárait (vélhetően állampolgárait) előnyben részesítenie. Ezt az érvet – könnyű belátni – kockázatos lett volna úgy átfogalmazni, hogy egy kormánynak joga van a saját embereit előnyben részesíteni.
Vagyis a programban mindenütt „emberekre” cserélték le a „polgárokat”, ahol nyelvileg és politikailag lehetséges volt. Sőt, egyszer ott is, ahol nem. Ugyanis a Fidesz-MPSZ olyan országot akar építeni, „ahol az emberek, a családok, gyermekek és idősek egyaránt biztonságban élhetnek.” Biztosak lehetünk benne, hogy ezzel a mondattal a program szerzői nem azt akarták mondani, mint amit jelent. H a az emberek, az öregek és a gyerekek taxatíve fel vannak sorolva, akkor azok – ha nem is a szerző szándékai szerint, de – logikailag nem emberek. B iztosak lehetünk tehát abban, hogy „az emberek” célcsoporttá tétele nem stiláris szeszély, hanem mély retorikai főhajtás a kádárista szóhasználat előtt.
Budapesten is emberek élnek (Oldaltörés)
Mert a Fidesz-MPSZ választási programja rendületlenül „az emberek” pártján áll. Szerzői mintha el is hárítanák a felelősséget, mondván: „ez az első program, amit nem politikusok, hanem az emberek írtak.” Sőt, megvalósítani is csak úgy lehet, “ahogy készült: az emberek bevonásával”. De ez még csak nem is elég. Azt is szem előtt kell tartani, hogy “a nemzeti program megvalósításának alapja: elsőbbség az embereknek.” Ha az emberek – ahogy logikus – az emberek szerzette programra szavaznak és kormányra segítik a Fidesz-MPSZ-t, akkor a párt “az emberekkel együtt, velük közösséget vállalva” fog kormányozni. Mert “egy kormány csak akkor sikeres, ha az emberek sikeresek és egyre jobban élnek.” Ehhez pedig egyebek mellett “l ehetővé kell tenni, hogy az emberek gyorsan, biztonságosan és megfizethető áron eljussanak a munkahelyeikhez.” Továbbá “elfogadhatatlan, hogy Magyarországon fizetésükből többet költenek az emberek a mindennapi megélhetésre, mint a – gazdagabb országokban”.
A Fidesz–MPSZ az emberektől tudja, hogy miért fogy a magyar („ha megkérdezzük az embereket, hogy újabb gyermek vállalásának mi az elsődleges akadálya”): hát a lakásgondok miatt. Ezért a párt kormányra kerülvén “az eddigi otthonteremtési megoldások kombinációjával a legkedvezőbb megoldást” fogja kialakítani “az emberek számára.” “Az embereknek” Budapest is előfordulási helyük. Ezért a program leszögezi: “Budapest elsősorban az ott élő emberek otthona, ezért először otthonossá kell tenni.”
A Fidesz-MPSZ nem csak a politikusokat nem számítja az emberekhez, hanem a bűnözőket sem. Ezért a Fidesz-MPSZ “olyan országot akar […] építeni, ahol az emberek ne érezzék úgy, hogy a törvények nem a bűnözőkkel, hanem velük szigorúak” [a ficam az eredetiben]. Ezért véget fognak vetni “annak az embereket joggal irritáló gyakorlatnak, hogy egyesek kivételes elbánást kapnak a törvény részéről”.
A távozó (?) kormánnyal az a baj, hogy “az emberekkel szemben a monopóliumok oldalára állt”. De ezt a hibát majd kijavítja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség “plebejus kormányzása”, amely nemcsak “takarékos lesz”, hanem az “emberek oldalán” is áll majd.
Nem érdemes túl sokat belemagyarázni ebbe a stiláris ellenforradalomba. Még csak meglepetésként sem jött, voltak már jelei bőven. Semmi mást nem jelent, mint hogy a nagy ellenzéki part szilárdan meg van győződve róla: “Hofi Gézáék” nélkül sokan lehetnek, de elegen nem, és ezért próbálja megszólítani a kádári kisembert. Van abban valami mulatságos, hogy a szofisztikált yuppie-k Kádár Jánost és a hetvenes évek járási párttitkárait plagizálják, és azt hiszik a plebsz paternalizmusra vágyik. Az viszont egyáltalán nem vicces, hogy nekünk, „embereknek” halvány gőzünk sem lehet arról, mit fog tenni az a párt, amelynek komoly esélye van a kormányalakításra.
