Kuncze GáborAz orvoscsaládból származó pártelnök-frakcióvezető a kecskeméti piaristáknál tett érettségi után orvosi egyetemre jelentkezett, de mivel elutasították, segédmunkásnak állt a várpalotai bányáknál, majd műtősködött. Első diplomáját 1974-ben az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szerezte, dolgozott műszaki ellenőrként és építési üzemvezetőként, miközben estisként a Közgázt is elvégezte. Mindezt politikailag tiszta lappal: soha nem volt a KISZ vagy az MSZMP tagja. A rendszerváltás utáni első választásokon az SZDSZ jelöltjeként jutott egyéni mandátumhoz. 1994-től 1998-ig tartó belügyminiszteri működésének második felében - az elszaporodó robbantások és lövöldözések miatt - rengeteg kritika érte, aminek része lehetett abban, hogy a most véget érő ciklusban nem volt kormánytag. 2001-ben - némi belharcok után - Demszky Gábort követte az SZDSZ elnöki székében.HVG: Hacsak ismét el nem halasztják, lapzártánk után, szerdán vitatkozik nyilvánosan Áder Jánossal Kóka János. Nem ön, az SZDSZ frakcióvezetője volna a Fidesz frakcióvezetőjéhez illő vitapartner? Lepasszolta a feladatot, vagy az energikus gazdasági miniszter tolta félre önt?
K. G.: A Fidesz akarta megmondani, hogy mikor és miről legyen a vita, mi több, megjelölte, hogy a kormány tagjaival, azaz kizárólag miniszterekkel, államtitkárokkal akar vitatkozni.
HVG: Ha az SZDSZ gyengén szerepelne a választásokon, és ön lemondana, lehetséges utódaként sokan Kókát emlegetik, mások a főpolgármesteri székben látnák őt szívesen. Az ifjú titánnak ugyanakkor a párton belül is kemény ellenzéke van playboyos megnyilatkozásai miatt, s mert inkább tűnik verseny-, mint szolidaritáspártinak. Erősödik vagy gyengül a pártban a szerepe?
K. G.: Erősödik, aminek nagyon örülök, hiszen fontosnak tartom, hogy legyenek fiatal, új arcok, dinamikus, munkaképes emberek, akik akarnak is valamit csinálni. Örülök, hogy Kóka pártpolitikusként is karriert akar befutni. Hogy ez mire lesz elegendő egy 34 éves fiatalember esetében, nehéz megmondani, de ha így folytatja, nagy jövőt jósolok neki.
© Müller JuditHVG: A "Jöjjön el az én országom!" feliratú plakátjuk - amellett, hogy sérthet vallásos embereket - mintha szintén inkább egoizmusra, mint szolidaritásra buzdítana.
K. G.: Ma már sokan látjuk úgy, hogy ez a plakát nem volt szerencsés. Szerintem ugyan nem sértettünk meg semmit és senkit, de hát, ahogy telik-múlik az idő, egyre érzékenyebbek az emberek.
HVG: S vajon mit üzen a választóknak a leggyakrabban látható plakátjaikon grimaszoló kisfiú, Kovács Pisti? S az országon körbeutaztatott figurák, Bill Clinton, Kossuth, Micimackó s társaik másai?
K. G.: Kovács Pisti az, akinek hiába ígérnek adócsökkentést, mert nem fizet adót, hiába ígérnek járulékcsökkentést, mert nem fizet járulékot, hiába ígérnek 14. havi nyugdíjat, mert nem nyugdíjas. Ugyanakkor minden róla szól, hiszen most dől el, milyen lesz ez az ország tíz-húsz év múlva. A panoptikummal arra akarjuk ráébreszteni az embereket, hogy a liberalizmusnak - ami sokak szemében hovatovább szitokszónak számít - milyen mély hagyományai vannak Magyarországon és a világban.
HVG: Egy liberálisnak örülnie kellene, ha a parlamenti paletta is színes, s ha a liberális értékeket minél többen vallják a magukénak. Ön viszont mintha ellendrukkere volna a konzervatív-liberális MDF-nek, iróniával kezeli a párt elnök asszonyát.
K. G.: Az MDF-esek idetoltak egy biciklit Kovács Pistinek, mert az SZDSZ úgymond nem szokta megtartani az ígéreteit, s mivel már Medgyessy Péter is megmondta, hogy az SZDSZ tele van korrupcióval, aggódnak, eljut-e egyáltalán a bicikli Kovács Pistihez. Azt kellett volna mondanom, köszönjük, milyen kedvesnek tetszik lenni? Azt mondtam, nem kell a bicikli, de küldünk egy plüsskengurut. Nehéz beszerezni, de ami késik, nem múlik. Ha sértegetik az SZDSZ-t, nem ájulok be ijedtemben a sarokba. Sajnálom, hogy az MDF nehéz helyzetben van, drukkolok nekik a bejutásért. Többpártrendszert szeretnénk, kétpártrendszert semmiképpen.
HVG: Pedig arra is mutatkozik némi esély. Koalíciós partnerüknek, az MSZP-nek 5 százaléknyi szavazat jóval több parlamenti mandátumot hozhat a konyhájára, mint önöknek. Tartanak attól, hogy a zsákmány kedvéért megpróbálnak elbánni önökkel?
K. G.: Ha az MSZP kormányozni akar, nem tesz ilyet. 2002-ben nem lett volna kormányváltás, ha az SZDSZ nincs bent a parlamentben, most viszont épphogy akkor lehet kormányváltás, ha nem vagyunk benn a parlamentben.
Az interjú második része (Oldaltörés)
© Müller JuditHVG: Kampányaik során hajdanán kopogtatócédula-gyűjtőként, plakátragasztóként - majd talán szavazóként is - számíthattak a Hit Gyülekezetének híveire. 2002-ben viszont megromlott a viszonyuk: távozott a pártból a "hites" Hack Péter, s az 50 ezer aktív tagot számláló gyülekezet inkább az MSZP-vel barátkozik.
K. G.: A Hit Gyülekezetével korrekt a viszonyunk. Ha valamelyik bejegyzett kisegyházat bármilyen módon diszkriminálni akarnák, az SZDSZ továbbra is elsőként lépne fel mellette.
HVG: Amikor kipattant, hogy Medgyessy Péter a kommunista diktatúrát nemcsak nyíltan, hanem titkosan is szolgálta, ön beszélte rá a frakciót, hogy támogassák kormányfőként. Cserébe az ügynökkérdésben tiszta víz került volna a pohárba. De nem került. Ha ezt előre tudják, a hatalomról és erkölcsről szóló kérdésben inkább az utóbbit választották volna?
K. G.: Tegyünk hát időutazást 2002 júniusába, amikor blokád alatt van az Erzsébet híd, az ellenzék választási csalást emleget, folyik az ország totális érzelmi kettéosztása. Ekkor vetettük fel, hogy az MSZP állítson más miniszterelnök-jelöltet, ők pedig közölték, hogy ha Medgyessy nem tetszik, kiléphetünk a koalícióból. Akkor pedig két lehetőség közül választhattunk volna: vagy kívülről támogatjuk azt a miniszterelnököt, akit belülről nem voltunk képesek elviselni - ez nevetséges lett volna -, vagy jönnek az új választások.
HVG: És a harmadik? Ha szilárdak maradnak, az MSZP talán kénytelen-kelletlen kirukkolt volna egy új kormányfőjelölttel.
K. G.: Abban a helyzetben úgy ítéltem meg, ennek semmi realitása nincsen. Az elhúzódó belpolitikai válság pedig nagyon káros lett volna.
HVG: Később asszisztáltak a Medgyessy-kormány osztogatós politikájához, és most is csak a bajszuk alatt dörmögnek a költségvetési egyensúly helyreállításának szükségességéről. Holott a büdzsé nagy bajban van, a gazdaság pályája fenntarthatatlan, az állam hitelekből él és osztogat...
K. G.: A 2002-es kampány végén olyan ígéretek hangzottak el, amelyek később fogva tartották, megbénították a miniszterelnököt. Másrészt az akkori pénzkiáramlás jó részét nehéz indokolatlannak tekintenem, legyen szó a pedagógusokról vagy az egészségügyiekről.
HVG: Ha a koalíció ismét kormányra kerülne, vajon rögvest összehúznák a nadrágszíjat, avagy - kockáztatva a még nagyobb bajt - megpróbálnák halogatni a költségvetés rendbe tételét az őszi önkormányzati választásokig?
K. G.: Most tényleg nincs idő arra, hogy az új kormány jóléti intézkedésekkel tornássza fel pozícióit az őszi megméretés előtt.
HVG: Honnan mennyit vágnának hát?
K. G.: Nézze, most kampány van, és van benne két nagy párt, amelyik egyaránt ígérget. A Fidesz sokat, az MSZP kevesebbet, de egyként teljesíthetetlenül. Az SZDSZ elkötelezett a valódi reformok, a takarékos költségvetés mellett. Nem ez azonban az az időszak, amikor mélyen bele lehet menni a részletekbe.
HVG: Miért? Teszem azt, a minisztériumok számának csökkentéséről szóló gondolataik nem a választókra tartoznak?
K. G.: Nem szeretném, ha a kampány félrecsúszna, de ha már a tárcáknál tartunk, szerintem 10-12 minisztériumnál többre nincsen szükség, minisztereknek pedig olyanokat kell kinevezni, akik képesek áttekinteni a területüket, a döntési folyamatokat, az intézményi hátteret, és mindezt nagyon következetesen és karakánul leegyszerűsítik. Ahogy Kóka tette ezt a Gazdasági Minisztériumban.
HVG: Már bejelentették igényüket az egészségügyi tárcára. Ha megkapnák, nekiugranának-e végre egy átfogó reformnak? S ha igen, milyen eredményt remélnének ettől?
K. G.: Kellenek a rendszerbe valódi egészségbiztosítók, amelyek egymással versenyeznek, hogy náluk kössünk szerződést - vagyis értünk -, s amelyek hajlandók befektetni az intézményekbe, és azokat olyan állapotba hozni, hogy utána meggyőzhetőek legyünk, hogy valóban abban a kórházban akarunk gyógyulni. Ezen spórolni nem lehetne, a költségvetés most is rákölt úgy évi 300 milliárd forintot az egészségügyre, ezután is ráköltene, csak sokkal hatékonyabban. Hozzáteszem: ezzel az elgondolással egyedül vagyunk, ezért nem valósult meg.
HVG: Aki figyelte négy évvel ezelőtti kampányukat, emlékszik markáns LopStop tábláikra, valamint arra: központi kérdéssé tették a korrupciót. Erről most egy szót sem szólnak. Megszűnt volna a probléma?
K. G.: Bizonyos tekintetben a ciklusban volt előrelépés, mert alkottunk olyan törvényeket, amelyek átláthatóbbá, nyíltabbá tették a folyamatokat. Hadd utaljak az üvegzsebtörvényre vagy akár a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos törvényre. Ezek még nem működnek egészen, mindenesetre kötelezővé tettük a döntés-előkészítés és a döntések, valamint az adott ügyletek hátterét képező szerződések nyilvánosságra hozatalát. Valószínű, hogy a korrupció soha nem szüntethető meg, de a mértéke nem mindegy. Nem tudok jót mondani erről a ciklusról sem, mert én sem érzékelem, hogy jelentősen előreléptünk volna. Bel- és külföldiek benyomása egyaránt az, hogy a korrupció erősen terjed Magyarországon. Csakhogy ez a helyzet a rendszerváltás óta folyamatosan jellemzi az országot, teljesen mindegy, hogy éppen ki van kormányon, ki van ellenzékben.
LŐKE ANDRÁS
