A 20. század első kétharmadában háborúk és forradalmak közepette is lényegében folyamatosan javultak az életkorkilátások. Miközben 1900-ban egy leány újszülött átlagosan 38, egy fiúcsecsemő pedig 37 évnyi földi pályafutásra számíthatott, a következő hat és fél évtizedben csaknem a duplájára emelkedtek ezek a mutatók. 1966-ban a lányoknak már 72, a fiúknak pedig 68 évet jósoltak a demográfusok.

A robbanásszerű változás, melynek hátterében nem utolsósorban a csecsemőhalálozás jelentős csökkenése, illetve a védőoltások bevezetése állt, a Bethlen-korszakban (1921-1931) volt a leglátványosabb, amikor egyetlen évtized alatt nem kevesebb mint nyolc évvel ugrott meg az újszülöttek várható élettartama. A felfutás azonban a háború előtti majd az azt követő két évtizedben is erőteljes maradt.

A Kádár-korszak utolsó negyed évszázada - mely demográfiai értelemben mondhatni csak 1993-ban ért véget - a visszaesés időszaka volt, legalábbis a férfinépesség számára. E három évtizedben a fiúcsecsemők életkilátásai 68-ról 65 évre csökkentek, igaz, közben a lányok várható élettartama 72-ről 74 évre emelkedett. A szaldó összességében azonban így is negatív volt.

Az utolsó 15 év végül megint fellendülést és egyfajta biológiai optimizmust hozott, habár a növekedés mértéke messze elmaradt például a Bethlen-konszolidáció idején tapasztalttól. Ráadásul az életkor-emelkedés tempója az elmúlt fél évtizedben jelentősen lelassult.

HVG