Minden korábbinál egyszerűbben juthat idehaza mobilfrekvenciához az erre pályázó cég, de minden korábbinál nehezebb dolga lesz, ha meg akar kapaszkodni a közel 120 százalékos lefedettségű piacon. Az NHH tavaly októberben írt ki tendert a jelenlegi szolgáltatók által használt mobilfrekvenciákat is tartalmazó csomagra, amiért négy vállalkozás állt rajtvonalhoz. Közülük kettő, a Digi és az Invitel a hazai vonalas távközlési, illetve kábeltévépiac ismert játékosa, a másik kettő, a Dreamcom és a Mobinet pedig kifejezetten erre a lehetőségre létrehívott projektcégek.

T-Mobile, Pannon, Vodafone. Jóval többet fizettek © Horváth Szabolcs

Az általuk megvásárolt pályázati anyag, illetve a versengő cégek ajánlata egyelőre nem nyilvános, két hete a Napi Gazdaságban mégis nyilvánosságra került néhány, az értékelési folyamatból származó „részeredmény”. (A lap csak előfizetők által hozzáférhető cikkét az Index idézi.)

Ezek ismeretében Ove Friedheim Pannon-vezérigazgató komolytalannak minősítette a pályázatokat. A jelenlegi szolgáltatók persze a tender kiírását megelőzően sem pártolták, hogy az NHH a piacélénkítés ezen formáját választja, szerintük a fennmaradó frekvenciákért megküzdöttek volna maguk is. A hatóság azonban azzal indokolta a piacélénkítő lépést, hogy a T-Mobile, a Pannon és a Vodafone részesedése az elmúlt három-négy évben rögzült, s az utóbbi időben stagnáltak, vagyis nem csökkentek a mobiltarifák is.

Míg a jelenlegi szolgáltatók különféle részletekben az évek során fejenként 40-50 milliárd forint koncessziós díjat hagytak az államkasszában a frekvenciasávok használatáért, addig az újonnan jövő százmillió forintért megkapja ugyanazokat. Igaz, annak idején 20 százaléknál alacsonyabb országos lefedettség mellett jóval több tartalékot rejtett a piac. Plusz a nyertes azt is vállalja, hogy majdani éves nettó árbevételének bizonyos százalékát befizeti az államkasszába. Az állam tehát csak akkor jár jól, ha komoly szándékú pályázót hoz ki győztesnek, s a fogyasztók is csak akkor számíthatnak árversenyre. 

Az alacsony belépési díj ötlete önmagában nem rossz, ezt mások is elismerik, bár esetünkben egyetlen, a magyar piacról még hiányzó nagy távközlési cég (például az Orange vagy a Telefonica) megjelenését sem vonta maga után. Az NHH szerint az ilyen nagypályás játékosok okkal maradnak távol: a magyar piacon már eleve három hasonló nehézsúlyú versenyző mozog, így a mamutoknak ez kevésbé ígéretes terep. A hatóság szóvivője, Márton György arra is emlékeztet: a legutóbbi, 2004-es UMTS-tenderen is csak a már működő hazai trió, vagyis a T-Mobile, a Pannon és a Vodafone indult, a magasra szabott belépési díj már nem vonzott egyetlen új belépőt sem.

Azonnali nyeremény a csomagban

Az NHH madzagjára az alacsony  pályázati díj mellett más méz is felkerült: a pakk része a 900 Mhz-es frekvencia mindeddig kihasználatlan, 3,2 Mhz-es tartománya, amely szabadon értékesíthető, akár három piacon lévő szolgáltatónak is egyszerre. Az NHH érvelése szerint ezzel a vagyonelemmel komolyabb tárgyalási pozícióba hozhatják a mobilpiac új szereplőjét, a sáv ugyanis szerény becslések szerint is milliárdos értékű. Értékét az adja, hogy ezen a sávon most mobilinternet szolgáltatást nem nyújthat a három mobilszolgáltató, megteheti azonban, ha megvásárolja a nyertestől.

A mobilinternetet most csak a 2100 Mhz-es frekvencián szórják, a kisebb frekvenciatávolság miatt sűrűbb átjátszóállomás-építésre, vagyis magasabb kiadásra kényszerítve a vállalatokat. Ők ezzel is magyarázzák, hogy még mindig ezer olyan település van az országban, ahol nem érhető el szélessávú internetszolgáltatásuk. A 900-ason – mondják a szolgáltatók – eddig el nem ért helyeken is szolgáltatni tudnának.

A lényeg, hogy az új mobilcég 100 millió befizetésével egy csapásra milliárdos vagyonhoz jut. Ez furcsa – fogalmaz egyik forrásunk –, hiszen a frekvencia nem sokban különbözik az állami vagyon más értékes elemétől, márpedig milliárdos telkeket sem adnak el potom összegekért, csak hogy így generáljanak árversenyt az ingatlanpiacon. Azt azért ne felejtsük el, hogy az állam korábban is segítette az új piacra lépőt, csak más eszközzel: a Vodafone-t például azzal, hogy vele mind a Westel, mind a Pannon köteles volt nemzeti roaming-megállapodást kötni, amíg saját hálózata ki nem épült.

Fél lábbal a paradicsomban

A gyanakvást az is erősíti, hogy a pályázók sajtónyilvánosságot kapott, "versenyközi" kiszivárogtatott sorrendje szerint legjobban szereplő két projektcég, a Dreamcom és a Mobinet mögül egyelőre hiányzik a közvélemény számára is átlátható befektetői háttér, a tulajdonosi sor végén külföldi onshore és offshore cégeket találni. A Mobinet ügyvezetője az ex-T-Mobile-os Bodnár Zsigmond, tulajdonosai között megtalálható Fellegi Tamás (ugyancsak ex-Matávos, az Orbán-kormány alatt Stumpf István kancelláriaminiszter telekommunikációs tanácsadója), valamint – tudomásunk szerint többségi tulajdonosként – egy brit bejegyzésű cég, a Layland Enterprises Limited. „A brit Layland onshore cég, s azt a befektetőt testesíti meg, amely a beruházáshoz tőkét biztosít” – a hvg.hu-nak Fellegi Tamás ennyit árult el, illetve azt is hozzátette: "a pályázati specifikációban a teljes tulajdonosi sor szerepel, tehát a bíráló bizottság ezek ismeretében hozza meg döntését". A hvg.hu más forrásból úgy értesült, a brit Layland mögött a szálak Jack W. Flader Jr. Hongkongban tevékenykedő amerikai pénzügyi befektetőhöz futnak, cége, a Global Consultants and Services Limited befektetési alapok szervezésével foglalkozik. (Az ő neve egyébként megtalálható az Asia Offshore Association tagjai között.)  

A vetélytárs Dreamcom egyik tulajdonosa, az Econet-cég Externet tőzsdei cég, s közismert szereplője a hazai internetpiacnak, a másik tulaj oldalán azonban – vagyis a Telekom 4 ágán – jóval bonyolultabb a képlet. A Telekom 4-ben ugyanis három cég tulajdonos, mégpedig a Karib-szigeteki Belize-ben bejegyzett HiTech Global Investments Ltd., a washingtoni bejegyzésű, de Virgin-szigeteki tulajdonos cégekkel bíró Rododendron International LLC, valamint a Neuman Péter nevével fémjelzett Pesti Csoport. Neuman lapunknak elmondta: a Telekom 4 tulajdonosai a menedzsmentet, illetve a fejlesztésekhez szükséges anyagi erőforrásokat biztosító kockázati tőkéseket képviselik. A Dreamcomban ezek a cégek – egyenként nézve – 25 százaléknál kisebb tulajdonosok.

Az NHH állítja, „frekvenciabrókereknek” nem szolgáltatják majd ki a meghirdetett készletet. Ha így is lesz, novemberben akkor is éppen maga a hatóság módosította úgy a frekvenciapályázati kiírást, hogy akkor sem jár majd vissza az államnak az új szolgáltató által harmadik félnek továbbértékesített vagyonelem (esetünkben a 900-as frekvencia egy része), ha a nyertessel három év után valamiért szerződést bont a hatóság. A változtatás egyfelől érthetően védi a jóhiszemű harmadik felet, miközben mégiscsak a frekvenciák eladásából és megvételéből gyors hasznot húzó vállalatok aludhatnak tőle nyugodtabban. Telefonos szakmabeliek legpesszimistább jóslata szerint az új vetélytárs kevés ráfordítással elindít valamifajta minimális szolgáltatást, de bevétel hiányában az államnak fizetendő sarzsit megspórolja. A milliárdos frekvenciacsomagon időközben túlad, majd három év után a számonkéréskor lelép. "A nyertesnek három év alatt harmincöt százalékos lefedettséget kell biztosítania, s ennek teljesítését nyilván nem a harmadik év végén fogjuk először ellenőrizni" – mondja a kétkedőknek a hatóság.

Egy operátor, több logó

Ha tehát hihetünk a híreszteléseknek, a Dreamcom és a Mobinet ajánlata egyelőre jobban áll, mint az Invitelé és a Digié. Kérdés persze, hogy az új mobilcég milyen stratégiával kíván piacra lépni, vagyis létezik-e olyan üzleti modell, amelynek alapján megkapaszkodhat a piacon. A kiszivárgott pályázati értékelések szerint a a Dreamcom s a Mobinet 70 százalékos, illetve 76 százalékos országos lefedettséget garantál, előbbi 2011 végéig, utóbbi 2010 végéig, s ezt 47-48 milliárd forintos beruházással érné el.

Más forrásaink szerint a két cég csak a kiírásban előírt 35 százalékos lefedettséget ígért három éven belül, az pedig 100-200 milló euróból kivitelezhető. A Pannon-vezér Ove Friedheim mindenesetre a Napi Gazdaságban megjelenteket úgy kommentálta: 70-76 százalékos lefedettség kiépítéséhez nagyjából 1600 átjátszóállomásra s 150 milliárd forintra van szükség. Az NHH pedig – a Népszabadság hétfői száma szerint – legutóbb újabb konkrétumokat kért be a pályázóktól a lefedettség kiépítésének ütemezéséről. "Az általunk ígért lefedettségről kiszivárgott adatok légből kapottak, ilyet önmagát szakértőnek valló pályázó nem vállalhat, mert három év alatt nincs rá semmi esély" – mondja Bodnár Zsigmond a hvg.hu-nak. Szerinte egyébként Friedheim számítása is csak akkor helytálló, ha a sűrűbb, 2100 MHz-es antennahálózatot igénylő 3G-szolgáltatással fednék le az országot, márpedig erről nincs szó. 

Mobiltelefon antennák. Ma olcsóbban kijöhet © Marton Szilvia

A negyedik mobilcég végeredményben azt is megteheti, hogy a 900-as frekvenciát megtartva relatíve olcsón és gyorsan épít hálózatot. Az mindenképpen valószínű, hogy az adótornyokhoz használt berendezésekhez a világgazdasági válság közepette alacsonyabb áron hozzájutnak, mint a versenytársak egykor. A hazaihoz hasonló érettségű távközlési piacon már igen ritkák a komplett hálózattelepítések, a technológiai beszállítóknak tehát komoly érdekük az efféle megbízásokkal járó projektek mellé felsorakozni, s tényleg csak az a kérdés, hogy meddig hajlandók ebben elmenni. Annyi bizonyos, hogy a Dreamcom már a finanszírozást is magában foglaló együttműködési megállapodást kötött a Nokia Siemens Networkkel, a Mobinet pedig információink szerint két technológiai beszállítóval is aláírt szándéknyilatkozatot.

A Mobinet olyan hálózatot építene, amelyre virtuális szolgáltatókat csábítana, s azt a vetélytársat képviselő Neuman Péter is elismeri, hogy hasonló megoldást érdemes megfontolnia a negyedik piacra lépőnek. A virtuális szolgáltatók (MVNO, vagyis Mobile Virtual Network Operator) saját berendezéssel rendszerint nem, de saját márkanévvel, tarifacsomagokkal és számlázási rendszerrel gyakran bírnak. Ilyen virtuális szolgáltató ugyan eddig is színre léphetett volna, a próbálkozók azonban – például a Dreamcomban tulajdonos Telekom 4 – sosem tudtak megegyezni a jelenlegi trióval. Az mindenesetre borítékolható, hogy az új szolgáltatónak nem lesz egyszerű dolga: amint felajánlja hálózatát a virtuális szolgáltató partnereknek, a mostani szolgáltatók is beszállnak majd országos lefedettségű hálózatukkal.

Erre azonban még biztosan várni kell, mert az eredetileg decemberre tervezett eredményhirdetés elmaradt, és az NHH szóvivője nem tudott választ adni a hvg.hu-nak arra a kérdésére, hogy mikorra várható a mobiltender győztesének megnevezése.

Kiricsi Gábor