Tetszett a cikk?

Olaszliszka, Veszprém, a miskolci rendőrkapitány vagy az ombudsman „cigánybűnözéssel” kapcsolatos kijelentései. A Magyar Gárda nagy médianyilvánossága, de még a tatárszentgyörgyi vagy a tiszalöki gyilkosság is a Jobbik malmára hajtotta a vizet.

Kik és miért szavaztak a szélsőjobboldali pártra? Szociális frusztráció, nacionalizmus, nyilas reneszánsz vagy elitellenesség voltak-e a legfontosabb motívumai a Jobbik szavazóinak? Vagy valami más? Ezekre a kérdésekre válaszol Karácsony Gergely és Róna Dániel politológusok tanulmánya a Politikatudományi Szemlében.

Az elemzés a Magyar Választáskutatási Programnak a tavaly júniusi európai választások előtt felvett közvélemény-kutatására épül, és még jóval a tavaszi országgyűlési választások előtt íródott. És bár azóta sok víz lefolyt a Dunán, a Jobbiké a harmadik legnagyobb frakció a magyar parlamentben, Karácsony pedig az LMP képviselője ugyanott, mégsem tekinthetjük elavultnak, érdektelennek vagy elfogultnak a cikket, mert azt a pillanatot ragadja meg tudományos szigorúsággal, amikor a „Jobbik tábora összeállt”, és azokat a közkézen forgó elméleteket teszi kritika tárgyává elfogulatlanul, amelyek a Jobbik-fenomént magyarázzák.

Nem a perifériáról

Erőssége Rónáék írásának, hogy egyszerre vizsgálja a keresleti és a kínálati oldalt. Vagyis miközben igyekszik azonosítani, hogy miért reagált elfogadóan a magyar társadalom egyik része a Jobbik „üzeneteire”, és azok milyen igényt elégítenek ki, aközben arra is ügyel, hogy azonosítsa a párt politikáját is, hogyan formálja a politikai napirendet, és képes-e elhitetni választókkal, hogy az ő megoldása az egyedül üdvözítő. Mondhatni, ez magától értetődő, de a szerzők állítása szerint ez a „komplex” megközelítés – kisebb meglepetésünkre – egyáltalán nem szokványos sem a hazai, sőt még a nemzetközi szakirodalomban sem.

Mint ismeretes, tavaly a Jobbik általános elképedésre majdnem félmillió szavazatot kapott és három képviselője is tagja lett az Európai Parlamentnek. A tanulmány több hipotézist is azonosít a szakirodalomban, a publicisztikában, a közbeszédben és a politikai életben forgalomban lévők közül, amelyek a szélsőjobbos párt EP-választási sikerét magyarázták. Mi most nem vesszük sorra mindegyiket, csak a legkedveltebbeket.

A panelvizsgálat cáfolja például azt a közkézen forgó magyarázatot, hogy a Jobbik-szavazók alacsonyabb végzettségűek lettek volna a magyar átlagválasztónál, a párt éppenséggel rendkívül erős támogatottsággal rendelkezett a diplomások és a jómódúak, de alulreprezentált az iskolázatlanok és a nincstelenek között. Nem volt igaz tehát, hogy a támogatók a perifériáról jöttek, társadalmi tőkével nem rendelkeztek és nem voltak tagjai civil szervezeteknek. Az sem állta meg a helyét, hogy a rendszerváltás vagy a mostani válság veszteseit kellett keresnünk köreikben. Az sem volt igaz tavaly, hogy szavazóira a konvencionális, konzervatív tekintélyelvűség lett volna jellemző.

Hol volt, hol nem volt?

A Jobbikról szóló (terméketlen) politikai vita sokáig kimerült annak taglalásában, hogy kinek köszönhető inkább a szélsőjobbos párt előretörése: a Fidesznek, amely jobbra tolta a közbeszédet, vagy az MSZP-nek, amely a rossz kormányzással megnyitotta a teret az ultrák előtt? Milyen szavazó volt korábban a jobbikos, fideszes vagy szocialista? A válasz már azért sem egyszerű, mert 2006 és 2009 között a pártok tábora jelentősen átalakult, az MSZP-é töredékére csökkent, a Fideszé pedig megnőtt. Módszertanilag is nehéz utólag azonosítani a korábbi pártszimpátiákat. Ezért különösen értékes Karácsonyék elemzése, amely kimutatja, hogy 2008-hoz viszonyítva „a jelek szerint a szélsőjobb hívei elsősorban a Fidesz táborából, illetve a bizonytalanok, korábban nem szavazók köréből verbuválódtak. A 2006-os viszonyítási pont miatt már jelentősebb hányadot képviselnek a volt szocialista szimpatizánsok, igaz, még itt is lényegesen kisebbet, mint az exfideszesek.”

Az életkor mellett (a jobbikos szavazó fiatalabb volt 2009-ben, mint az átlag) a legfontosabb demográfiai jellemzője volt a szélsőjobbos választónak, hogy inkább volt férfi és inkább élt kistelepülésen, mint a többi párté.

„A nacionalizmus és az anti-establishment beállítottság nagyon erős befolyással vannak a radikális pártpreferenciára, miközben az antiszemitizmus is szignifikáns. A legnagyobb hatás viszont a cigányellenesség fejti ki, még úgy is […], hogy a többi párt szavazói is előítéletesek a romákkal szemben. […] a szélsőjobboldali tábor legnagyobb kötőereje, felemelkedésnek legmélyebb oka a cigányellenesség” – szól a vizsgálat summázata.

Érdemes a 2009-es kérdőívekre adott válaszok közül kettőt felidézni. Azzal, hogy a cigányság növekedése veszélyezteti a társadalom biztonságát, a Jobbik választóinak a 62 százaléka, azzal, hogy a bűnözési hajlam a cigányok vérében van, a 37 százaléka értett teljesen egyet. Miközben a teljes népességénél ezek az arányok 38, illetve 26 százalék.

Nem kérdés: cigánykérdés

A kutatók napirendelemzése világosan kimutatja, hogyan használta ki és alakította a médiában megjelenő főtémákat a Jobbik. Egyrészt az olaszliszkai és a veszprémi gyilkosság (a Jobbik retorikájában „a cigánybűnözés”), másrészt a cigányellenes gyilkosságsorozat (Tatárszentgyörgy, Tiszalök) folyamatosan címlapon tartotta a „cigánykérdést”. Amire a Jobbik megoldási ajánlata a rasszista kirekesztés és a Magyar Gárda volt, amely szintén napirendre került.

Egyeseket meglephet, hogy egy olyan véres bűncselekmény-sorozat, amelynek áldozatai vitathatatlanul a cigányok voltak, hogyan ágyazhatott meg a széljobbnak. Csakhogy a magyar társadalom cigányellenessége jó ideje „elképesztő értékeket mutat”, így a „cigánygyilkosságok” sem hatottak kijózanítóan, nem az együttérzést váltották ki, hanem azt a hitet erősíthették, hogy „a cigányokkal mindig baj van”. A téma volt fontosabb, nem az „értelmezés”.

Karácsony és Róna úgy látja, hogy ebben a helyzetben a fősodorbeli média is tehetetlen volt, és folyamatos híradásaival akaratán kívül segítette felszínre hozni a potenciális Jobbik-szavazók lappangó cigányellenességét és választásuk elsődleges motívumává emelni azt.

Következzen egy apró, de jellemző példa a média „csapdahelyzetére”. Amikor egyre-másra ölték a cigányokat és mind valószínűbbnek látszott, hogy mindez egy rasszista gyilkosságsorozat lehet, a mérsékelt orgánumok komoly dilemma előtt álltak, hogyan nevezzék meg mindezt. Végül nem, mondjuk, a cigányellenes erőszak megnevezés terjedt el, hanem a szerencsétlen cigány- vagy romagyilkosságok. Nem kell szociolingvistának lenni ahhoz, hogy kihallható legyen a párhuzam a „cigánybűnözéssel”, vagyis hogy itt voltaképpen nem a cigányokat gyilkolták, hanem ők öltek. Az a cím, hogy Újabb cigánygyilkosság nagyon mást jelent annak, aki meg van győződve arról, hogy a cigányok egyetemlegesen kártékonyak, mint annak, aki semlegesen viszonyul hozzájuk. A cigányellenes közegben még az az egyébként mellékes körülmény is, hogy a magyar nyelv általában nem az áldozatot, hanem az elkövetőt kapcsolja a bűncselekményhez (például a gyermek-, a női vagy fiatalkorú bűnözésnél sem a sértett gyerek, nő vagy fiatal, hanem az elkövető), a Jobbik vezéreszméjét, a „cigánybűnözést” tartotta felszínen.

Mágneses rezonancia

Karácsony Gergely és Róna Dániel elemzése fontos, olvasására érdemes írás, egyenesen kötelező olvasmány, de szó sincs arról, hogy – mint állítják – itt valamiféle rejtett „titkot” tártak volna fel. Különösen arról nem, hogy azt elsőként tették volna. Titokról már azért sem lehet beszélni, mert az ország legalább 15 százaléka megértette a Jobbik ajánlatát. Sok rosszat el lehet mondani róla, de hogy zsákbamacskát árult volna, azt nem. „A Jobbik titkát elsősorban azért nem sikerült megfejteni, mert a hazai publicisztika és sajnos a politikatudomány is gyakran hadilábon áll a tényekkel” – írja a szerzőpáros kevélykedve. Ezzel szemben számosan már jóval az EP-választás előtt rámutattak arra, hogy a Jobbik választóinak valódi cementje a cigányellenesség. Kissé kínos, és csak az egyszerűség kedvéért teszem, hogy egy 2008 januárjában a HVG-ben megjelent publicisztikámra hivatkozom. Azért említem meg mégis, mert nagyon jól emlékszem, hogy már megírása idején általánosan bevettnek tartottam a magyar társadalom és Jobbik cigányellenességének egymásra találását, olyan nyilvánvalóságnak, amit nem kell külön magyarázni. Mint ahogy az EP-választást követő napokban több szociológus is ugyanerről beszélt, például a hvg.hu-nak.

Annak a „felfedezésének”, hogy a társadalom és a Jobbik cigányellenessége egymásra rezonál, nincsen szerzősége, mint ahogy a fejszének vagy a háznak sincs. Karácsonyék igazi érdeme viszont, hogy statisztikusan is igazolják egy nagy mintán, amit mások empirikus vagy intuitív módon már korábban megtettek. Írásuk nagy erénye még, hogy a hamis vagy érdekvezérelt hipotézisektől megtisztítják a Jobbikról való gondolkodást. Nem akármilyen eredmények ezek. Nyilasi Tibort idézve, „megsüvegelni valók”.

S hogy a Jobbik 2009-es „együgyűségéből” mi következik ma? A válasz egyáltalán nem magától értetődő. Mint arra szerzőink már a tavaszi parlamenti választások előtt éleslátóan rámutattak: „a Jobbik tábora összeállt, ha pedig kialakult egyfajta közösség a választó és a pártja között, akkor a vokshoz már nem szükséges racionális indok, ezért a Jobbik választási sikere már nemcsak a romakérdésen múlik”. Mindebből adódik-e, hogy a párt tartós politikai sikere sem csak a cigánykérdéshez kötődne már? Most még nem tudni.

(Politikatudományi Szemle, 2010/1)

Zádori Zsolt

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

Az index.hu eddigi szerkesztősége lényegében megszűnt létezni, az ország elveszítette a legolvasottabb online felületét. Ez a független magyar sajtóra és a tájékozódás szabadságára mért eddigi legsúlyosabb csapások egyike. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, hogy minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Magyar Nemzet: Csoportos létszámleépítés fenyeget a Tescónál

Magyar Nemzet: Csoportos létszámleépítés fenyeget a Tescónál

Bejrút a pusztító robbanás után: megrázó képek

Bejrút a pusztító robbanás után: megrázó képek

A második tesztje már negatív lett a kisvárdai focistának

A második tesztje már negatív lett a kisvárdai focistának