A funkcionális analfabéták száma a felnőtt népesség negyedére rúg – áll a Szárny és teher című kötetben, amelyről múlt héten tartottak konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. Ráadásul – mint Nagy Attila olvasásszociológus a HVG-nek kifejtette – az iskolázottság emelkedése ellenére folyamatosan újratermelődik egy alacsony iskolázottságú réteg, „a funkcionális analfabéták nagyságrendje kutatásaink szerint évtizedek óta azonos”.
A funkcionális analfabetizmus nem jelent mást, mint hogy valaki az írott információt nem tudja felhasználni sem a munkaerőpiacon, sem a közéletben, sem a magánéletében. Bár nincsenek egzakt kutatások kifejezetten e jelenség felmérésére, a funkcionális analfabetizmusra utalhat például az is, hogy a lakosság kétharmada egyáltalán nem olvas könyvet, napilapot pedig még kevesebben. Az e körbe tartozók közül kerülnek ki a funkcionális analfabéták. Ez a jelenség az olvasáskutató szerint nem a számítógép és az internet rohamos terjedésének köszönhető. „Akik nem olvasnak könyvet, azoknak a nagy többsége nem is internetezik, míg a havonta legalább egy könyvet elolvasók a számítógépet naponta használók közé tartoznak” – oszlat el egy közkeletű félreértést.
Dudás Szabolcs
Plasztikusan mutatták be a funkcionális analfabetizmus problémáját a 15 éves diákok körében az OECD által végzett PISA oktatási felmérések, amelyekből 2000 óta három is készült. Már az első közzététele után kiderült, hogy minden negyedik gyerek úgy kerül ki a magyar általános iskolai rendszerből, hogy nem tud olvasni. S bár akkor ez még az oktatási szakemberek között is sokkhatást okozott, az utóbbi évtizedben a helyzet nem változott, a későbbi PISA-felmérések szövegértési feladatainál a magyar diákok hasonló eredményeket értek el.
A változatlanul rossz eredmény azt jelenti, hogy a magyar pedagógustársadalom és az oktatáspolitika egyelőre nem találja a választ az okokra. Egy másik, PIRLS nevű nemzetközi felmérésben, amelyben a negyedikes diákok szövegértését vizsgálták, a magyarok egészen jó eredménnyel büszkélkedhetnek. E szerint az alsó tagozat még betölti a funkcióját, a bajok a felső tagozaton kezdődnek. Persze az is lehet, hogy a két vizsgálat közötti módszertani különbség okozza az eredmény eltérését. A negyedikesektől ugyanis sokkal inkább a tananyag során felmerülő, élményszerű információkat kérdeztek, míg a PISA-vizsgálat alapja az, hogy hétköznapi szituációban hogyan tudja a diák az adott, számára korábban ismeretlen szöveget értelmezni. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy 2001-ben az akkor negyedikes diákok kiváló eredményt értek el, majd a 2006-os PISA-vizsgálatban ugyanez a korcsoport már sokkal rosszabbul teljesített. Ez talán azzal is magyarázható, hogy az első négy osztályban történik a szövegértés fejlesztése, ami később a szaktantárgyak belépésével elmarad, így különösen a hátrányos helyzetű, illetve gyengébb tanulók esetében funkcionális analfabetizmushoz vezethet.
Évente mintegy ötezer olyan tanulót regisztrálnak a statisztikák, akik bár elérték a 16 éves kort, nem fejezik be az általános iskolát, és húszezer körül van azok száma, akik nem tanulnak tovább, vagy nagyon hamar kibuknak a középfokú képzésből – írta az oktatásról két éve megjelent Zöld Könyv című kötetben Liskó Ilona. E diákok döntő többsége olyan családból származik, ahol a szülőknek is alacsony a végzettsége, és a munkaerőpiacról is kiszorultak. De a PISA-felmérések részletesebb elemzése azt mutatta, hogy még a továbbtanuló, szakiskolás diákok szövegértési teljesítménye is egészen alacsony szintű. Nagy Attila szerint ők szövegértés tekintetében a harmadik világ szintjén állnak. A PISA-felmérésben a legalsó szintre került a magyar diákok 20 százaléka. Az OECD-országok átlaga 492 pont volt, a magyar diákoké 482, ugyanakkor a magyarok egyötöde nem érte el a 407 pontot, míg például a koreaiak egyötöde 625 pont felett teljesített.
Vannak azért biztató jelek. A 2001-től majdnem évente zajló országos kompetenciamérések a hatodik osztályosok körében egyre javuló szövegértésről tanúskodnak. A nyolcadik osztályosokig ez a javulás még nem ért el, a tizedikeseknél pedig a szakiskolások egészen siralmas eredményt mutattak.
A munkanélküliségi adatok megerősítik, hogy a funkcionális analfabetizmus gyakorlatilag kiszorulást jelent a munkaerőpiacról. Nagy Attila szerint az ebbe a csoportba tartozók háromnegyede munkanélküli, vagy nagyon rosszul fizetett állásban van. A jelenleg statisztikailag munkanélkülinek számítók – nincsenek közöttük tartósan állás nélküliek – kétötöde 8 általánost vagy kevesebbet végzett, további egyharmada pedig szakmunkásképző iskolát, márpedig éppen ezek a csoportok azok, amelyekben nagy a funkcionális analfabéták száma.
„A képzettség jelentősége egyre nő. A munkaerő-piaci pozíció és a képzettség között szoros kapcsolat van” – állapította meg a KSH múlt héten megjelent kötete is, amely Magyarország utóbbi két évtizedének adatairól ad számot. Az alapfokú végzettségű, munkavállalói korban lévők közül tavaly csak minden negyediknek volt kereső foglalkozása. Az összes alacsony végzettségű munkanélkülinek pedig több mint a fele tartósan munkanélküli.
Mindezek azt jelentik, hogy a funkcionális analfabetizmus felszámolása nélkül Magyarország versenyképessége nem javítható, a foglalkoztatási arány nem képes elérni az európai átlagot. Márpedig a segélyen élők munkába állítása az ország gazdasági kilátásain is jelentősen javíthatna. Ehhez azonban új oktatási módszerek kifejlesztése és használata szükséges, hiszen az eddigiekkel nyilvánvalóan nem lehetett megoldást találni a leggyengébben teljesítők felzárkóztatására.
RIBA ISTVÁN
