A parlamenti választások első fordulójában elért 46,3 százalékos budapesti listás eredménye megismétlésével 18 mandátumhoz jutna a fővárosi közgyűlésben a Fidesz–KDNP az önkormányzati választási rendszer múlt heti módosítása alapján. Az új voksszámítási módszer mindössze eggyel több mandátumot eredményezne, mint a korábbi, ám a 66 tagúról 34 tagúra csökkentett testületben ez a plusz képviselői hely már többséget jelentene a kormánypártoknak. Ez pedig – Orbán Viktor szójárását idézve – forradalommal érne fel, mert véget vetne a rendszerváltás óta érvényesülő balliberális irányításnak a „bűnös városban”.
Miközben az önkormányzati rendszerben a takarékosság és az arányosság jegyében végrehajtott változtatások számos problémát orvosolnak – a megyei és a fővárosi képviselő-testületek létszáma például jó ideje nem igazodott az ott élők valós lélekszámához –, a pártküzdelmek szempontjából stratégiailag fontos főváros és a nagyvárosok meghódítását-megtartását nem bízta a véletlenre az Orbán-kormány. Ellentétben a kistelepülési polgármesterek, helyi képviselők választásával – ahol lényegében nem változtak a szabályok –, a nagyobb településeken már a jelölt- és listaállítás feltételei is alaposan megnehezültek. Budapesten például eddig hat kerületben is elég volt kompenzációs listát állítani ahhoz, hogy egy szervezetnek fővárosi listája legyen, ősztől ehhez a kerületek felére, azaz 12 listára lesz szükség.
A módosítás ellen tiltakozó jobbikos képviselők.
MTI/Beliczay László
A kisebb pártok, civil szervezetek számára már a rajtkőhöz állás is jelentősen megnehezült. Miközben az ajánlószelvény-gyűjtés számos visszaélésre alkalmat adó rendszere megmaradt, a jelöltállításhoz szükséges ajánlások aránya nőtt. A megyei listák esetében ehhez eddig a választópolgárok 0,3 százalékának a támogatása is elegendő volt, ez most 1 százalékra emelkedett. Főpolgármester-jelölt pedig csak az lehet, akinek az indulását a fővárosiak – eddigi 0,5 százaléka helyett – legalább 2 százaléka támogatja, azaz a korábbi 7 ezer helyett 27 ezer ajánlószelvényt kell összegyűjteni. A szigorítás – a törvényalkotó szándéka szerint – azt a célt szolgálja, hogy „listát és jelöltet csak a megfelelő társadalmi támogatottság mellett lehessen állítani”. Ami méltánylandó szempontnak látszik annak a fényében, hányféle nevenincs szervezet és jelölt próbált szerencsét az eddigi választásokon. Az viszont még a „komoly” jelöltek indulási esélyeit is nagyban megnehezíti, hogy a korábbinál több ajánlószelvényt kevesebb idő – 35 helyett 9 nap – alatt kell összegyűjteni.
A kormány az utolsó pillanatban visszavonta azt a hajmeresztő – és törvénybe iktatása esetén alighanem alkotmányellenesnek bizonyuló – indítványát, hogy az egyéni jelöltek megválasztása során mandátumot nem eredményező szavazatok közül ne csak a vesztesre leadott töredékszavazatok kerüljenek fel a kompenzációs listára, hanem azok is, amelyeket a győztes nem használt fel. Így az egyéni körzetekben nyertes jelöltekre leadott szavazatok közül az 50 százalék fölötti voksokat is figyelembe vették volna. Vagyis egy voks akár két mandátumot is eredményezhetett volna.
Aránytalanság így is maradt a rendszerben. A Fidesz–KDNP például – alighanem abból kiindulva, hogy jelöltjei egyéniben esélyesebbek, mint az ellenfelek – az egyéniben és a kompenzációs listáról kiosztható mandátumok korábbi 60:40-es arányát 70:30-ra változtatta. (Összehasonlításképpen: a parlamenti mandátumleosztásnál 45 százalék jut az egyéni és 55 százalék a területi és országos listás helyekre.) Kecskeméten például mindez – az áprilisi országgyűlési választások eredményével számolva – azt jelentené, hogy ugyanannyi voks, ami a korábbi módszer esetén 60 százalékos többséget biztosított volna a Fidesznek a testületben, az új rendszerben már 74 százalékos többséget eredményezne. Pápa város esetében az „eltérítés” még nagyobb mértékű: változatlan eredmény mellett 61 százalék helyett 79 százalékra nőne a Fidesz többsége, azaz megszűnne az érdemi ellenzéki ellensúly a testületben.
Parlamenti kétharmada birtokában a kormányoldal persze azt is megtehette volna – képviselői a vitában előszeretettel hivatkoztak is erre –, hogy semmilyen kompenzációs lehetőséget nem tesz lehetővé. Ám – mint a képviselővé válása előtt választási szakértőként is ismert Karácsony Gergely (LMP) a parlamenti vitában emlékeztetett – ez nem igazán lett volna európai megoldás, mert szinte minden országban használnak valamilyen arányosító metódust. Kizárólag Angliában és Walesben működik az egyéni választásra korlátozódó rendszer, ott azonban a nagyobb létszámú közgyűlések miatt általában kellő politikai ellensúly alakul ki a helyi testületekben. A magyar Országgyűlésben múlt héten elfogadott módosítás azonban már önmagában, a kiosztható mandátumok számának csökkenése miatt is a „győztes mindent visz” elvének érvényesülése felé tereli a hazai gyakorlatot – figyelmeztetett Karácsony. Ehhez képest szinte már közömbös, hogy ősztől az önkormányzati rendszerben is 5 százalékos lesz – az eddigi 4 százalékkal szemben – a bejutási küszöb. A gyakorlatban ugyanis már eddig is 8-9 százalék közötti eredményt kellett egy szervezetnek elérnie ahhoz, hogy a „vigaszágról”, listáról mandátumot szerezzen.
A küszöbemelés miatt leginkább talán az önkormányzati testületekben eddig közel 10 százalékos arányban részt vevő civil szervezeteknek, helyi lokálpatrióta egyesületeknek van miért aggódniuk. Hiszen az eddigi gyakorlat az volt, hogy általában közös listát állítottak. Ez esetben viszont az új szabályok alapján a küszöb is emelkedik 10, illetve nagyobb összefogás esetén 15 százalékra.
Bár a képviselő-testületek létszámának csökkentése a Fidesz választási ígérete volt, és komoly szimbolikus lépés az olcsóbb állam felé, érdemi megtakarítást nem jelent. Olyan nagyvárosok esetén, mint például Szeged, Pécs vagy Győr 40–60 millió forint „fogható meg” évente, ami a települések költségvetésének 0,3-0,4 ezreléke. Kistelepülések esetében pedig mindössze néhány tízezer forintról van szó. Árnyoldala viszont a képviselő-testületek – összességében mintegy 38 százalékos – létszámcsökkentésének, hogy a „megmaradók” munkaterhei esetenként komoly mértékben növekedhetnek. Ezt a problémát a kormány újabb törvénymódosítással készül orvosolni. Megszüntetné azt a kötöttséget, hogy alpolgármestert, főpolgármester-helyettest vagy megyei alelnököt kizárólag a testületből lehet választani. A kívülről hozottak viszont nem szavazhatnának. Kérdés persze, hogy ha már ilyen, a választásokon esetleg nem induló személyeket is importálni lehetne a testületekbe, nem lett volna-e barátságosabb lépés elfogadni néhányat az ellenzéknek azoknak a kompromisszumos javaslataiból, amelyek a takarékosság és arányosság elvének szem előtt tartása mellett a politikailag kiegyensúlyozottabb képviselő-testületek létrejöttét célozták.
DOBSZAY JÁNOS
