Kornai János Számvetés c. írása nem érinti az előzményeket, csupán a második Orbán-kormány eddigi teljesítményét értékeli.

Demokrácia: „Magyarország az 1989-1990 és 2010 nyara közötti időszakban demokrácia volt. Most már nem az; a politikai formáció, amelyben élünk, autokrácia” – állapítja meg. Kornai szerint a kormány intézkedései nyomán az ország már nem tekinthető demokráciának, mert a hatalmi ágak többé már nincsenek szétválasztva, megszűnt egyes fontos állami szervek kormánytól való függetlensége, a politika rátelepedett a közszolgálatra, nincsenek többé széles körű viták a jogalkotás során, a „machiavellista céloknak” megfelelően „centrális erőtérben” dől el minden. Kornai példái közismertek: a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész, a versenyhivatali és a számvevőszéki vezetők a Fidesz lojális emberei, az OVB-ben csak a párt delegáltjai ülnek; durván szűkítették az Alkotmánybíróság hatáskörét; „feloszlatták” a Költségvetési Tanácsot; a politikai tisztogatás nem kímélte a közszolgálat egészét. „Orbán Viktor már a választások előtt kijelentette: olyan politikai állapotokat kell teremteni, amelyek biztosítják, hogy uralmuk akár 15-20 évig is fennmaradjon. Amióta hatalomra kerültek, visszafordíthatatlan lépéseket tettek ennek a tervnek a megvalósítására. Szétrombolták vagy súlyosan meggyengítették azokat az intézményeket, amelyek biztosítanák a leválthatóság elvének érvényesülését. (…) Az a veszély fenyeget bennünket, hogy a magyarországi politikai rezsim hasonlóvá válik Putyin uralmához” – véli Kornai.

Sajtószabadság: „A média új szabályozása - a médiahatóság újjászervezése és a médiatörvény - olyan mértékű központosítást hoz létre a közszolgálati hírközlés és a politikai töltésű kommunikáció világában, amely csak a kommunista diktatúra propagandagépezetéhez hasonlítható.” Kornai János szerint a gépezet működtetésében központi szerepük van az újonnan létrehozott médiahatóság vezetőinek, akik mind fideszesek. Nagy a veszélye az öncenzúra elterjedésének is.

Jogállam: Szűk, formális értelemben a Fidesz uralma legális. „De a korábbi mondatot folytatnunk kell: ha az érvényben lévő törvény az útjukban van, akkor megváltoztatják a törvényt. Ha egy favorizált személlyel vagy csoporttal kivételt akarnak tenni, akkor a testére szabott, számára kiváltságot biztosító törvényt hoznak. Ha az általuk diktált törvény ellenkezik az alkotmánnyal, akkor megváltoztatják az alkotmányt. (Pár hónap alatt tízszer került erre sor!) És ha az alkotmány, összes rögtönzött toldalékaival egyetemben útjukban van, akkor félreteszik az útból és új alkotmányt erőltetnek az országra. Nem is egy esetben trükkökkel játsszák ki a törvényt” – fogalmaz a szerző. Ezzel együtt nem megy el addig, hogy a jogállam megszűnt volna, azt a következő évek gyakorlata fogja megmutatni.

Kapitalizmus: A Fidesznek nem célja a kapitalizmus felszámolása. „Ugyanakkor úgy nyúl bele a kapitalista gazdaság gépezetébe, hogy folyton homokot szór a fogaskerekek közé. A nyilvános retorika antikapitalista szlogenjei is ártanak a gazdaságnak, de a szavaknál többet ártanak a tettek. Az elmúlt nyolc hónap gazdaságpolitikája csökkentette a magyarországi kapitalizmus hatékonyságát, gyengítette életerejét, rontotta fejlődési esélyeit.” A kormány voluntarizmusa veszélyes.

Magántulajdon: „Ami most a magánnyugdíjpénztárakkal történt, súlyosan megrendíti a bizalmat abban, hogy az állam tiszteletben tartja a magántulajdont. (…) Nem vádolom a mai nyugdíjreform kiagyalóit és végrehajtóit azzal, hogy feltett szándékuk lenne a kapitalizmus felszámolása. Mégis, amit tettek, súlyosan sérti a magántulajdon elvét, és nem sokban különbözik az erőszakos konfiskálástól” – összeges Kornai János, aki a járulékfizetők államhoz terelését a kényszertéeszesítéshez hasonlítja.

Növekedés és fejlődés: „A vezető politikusok megnyilatkozásaiból és a 2011-es költségvetésből nem olvasható ki koherens gazdaságpolitika. A gyakorlati rendszabályok bevezetését nem előzi meg alapos szakmai vita, a rövid és hosszú távú hatások gondos mérlegelése, alternatív megoldások összevetése. Elszomorítóan alacsony szakmai színvonal uralkodott el a gazdaságpolitika kialakításában.” Nincs automatikus összefüggés az adócsökkentés és a gazdasági növekedés között. A „válságadókkal” sújtott ágazatok problémái továbbgyűrűznek, csökken a beruházási kedv, a háztartásokra hárulnak a többletköltségek, veszélybe kerül a hitelrendszer. A foglalkoztatás és a növekedés nem egymás szinonimái, sokszor kerülnek konfliktusba egymással. A befeléfordulás, a nemzeti elzárkózás, a felszított multi- és tőzsdeellenesség ártanak a növekedés alapjának számító exportnak és távol tartják a külföldi tőkét. Kornai „vulgár-keynesizmusnak” nevezi a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikáját. „Sajnos, azok az eszközök, amelyekkel a kormány az idei és a jövő évi költségvetési deficitcélt el akarja érni, azzal a veszéllyel járnak, hogy később sokkal nagyobb rés tátong majd a bevételek és a kiadások között és bajok mutatkozhatnak a pénzügyi egyensúly más vonatkozásaiban is.”

Elosztás: A Fidesz azt ígérte, hogy nem lesz „megszorítás”. A valóság azonban más. „A kormány eddigi intézkedései és azok a tervek, amelyeket már bejelentettek, igenis kézzelfogható veszteségeket okoznak a lakosság egy részének jelenlegi és jövőbeni reálfogyasztásában, továbbá csökkentik a lakosság egy része által birtokolt vagyon és megtakarítás értékét, illetve növeli adósságterhüket. Folyamatos újraelosztás megy végbe, amelynek nyomán folyamatosan változik a vesztesek és nyertesek köre, változik veszteségük, illetve nyereségük nagysága és összetétele.” Kornai szerint vesztesek az alacsony és közepes jövedelműek, a devizahitelesek, a gázáremeléssel sújtott háztartások, az importfüggő vállalkozások, ez elbocsátott közszolgák, a válságadókkal sújtott cégek munkavállalói és fogyasztói, a munkanélküliek, a magánnyugdíj-pénztári tagok, az ingatlanpiac eladói, az infláció és a bérbefagyasztás áldozatai. A nyertesekről pedig ezt írja: „Miközben tehát nyomokban még ott vannak a kádárizmus elemei, immár markánsabban kezd kirajzolódni a jövedelem, az adóterhek és a kiváltságok újraelosztása a tehetősebbek javára. »Jobboldali-konzervatív« irányzatú újraelosztás megy végbe az adóreform eddigi lépései nyomán. Az egykulcsos adórendszer egyértelműen ebbe az irányba mutat: minél nagyobb az adózott jövedelem, annál nagyobb az adózó polgár nyeresége. Különböző családi kedvezmények is hasonló hatást gyakorolnak.” A kormányt csak a pillanatok problémái foglalkoztatják, ami nagy terheket ró a következő generációkra.

Bizalom: Kornai nem a politikai bizalomról vagy a közbizalomról, hanem az üzleti világ bizalmáról ír, amely elengedhetetlen az ország működése szempontjából. A hitelminősítők ismételt lefokozásai „tükrözik az üzleti világ kollektív ítéletét. És nem is csak passzívan tükrözik, hanem vissza is hatnak erre az ítélkezésre és negatív irányban befolyásolják azt.”

„Minden okunk megvan arra, hogy aggódva nézzünk az ország jövője elé” – szól Kornai János elemzésének borúlátó summázata.