„Noha Oslo és a kis sziget, Utoya földrajzilag messze van Magyarországtól, mégis Oslo tanulsága elsősorban nekünk szól. Nekünk, mert nincs még egy olyan európai ország, ahol a hivatalos kormányzati politikának oly mértékben része lenne a baloldallal, a balliberalizmussal szembeni gyűlöletkeltés, mint Magyarország. Mert nincs még egy olyan ország Európában, ahol a parlamentben olyan nyugodtan lehetne „zsidózni” és „cigányozni”, mint Magyarországon. Mert nincs még egy olyan ország Európában, ahol paramilitáris bandák félemlítenék meg valamelyik kisebbséget, s mindeközben a kormány nem védi meg a megfélemlítetteket. Mert nincs még egy olyan ország Európában, ahol egy magát baloldalinak tartó zöld párt a szélsőjobbal szövetkezne az egyébként a liberális demokráciát megcsúfoló módon politizáló, de mégiscsak demokratikusan megválasztott kormány leváltása érdekében. Mert nincs még egy ország Európában, amelynek alkotmánya azzal a történeti korszakkal vállalna kontinuitást, amelyben az ország a két világháború közötti náci Németország egyik leghívebb szövetségese volt. Mert nincs még egy olyan ország Európában, amely – miközben minden erővel baloldali politikai ellenfeleit igyekszik kriminalizálni, kiszorítani a nemzetből – semmit sem tesz az állandóan, a legaljasabb eszközökkel gyűlöletet terjesztő írott sajtó és internetes portálok ellen.”
