Vona Gábor, Pintér Sándor és Török Gábor a Corvinuson

MTI / Máthé Zoltán

Éles vitákat váltott ki a Jobbik képviselőinek szereplése a Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett Tárcatükör rendezvénysorozaton. Kritikusok szerint legitimálja a szélsőségeseket, ha az ország egyik legnépszerűbb egyetemén beszélhetnek, mások attól tartanak, az egyetem és a Tárcatükör jó hírnevét veszélyezteti a vitatott személyiségek meghívása.

A botrányokra reagálva Somogyi Zoltán a Facebookon közzétett bejegyzésében arra keresett választ, vajon Nyugat-Európában előfordulhat-e, hogy egy Jobbikhoz hasonló párt fórumot kapjon egy egyetemen? Ennek nyomán a hvg.hu is megnézte, hol mi a jellemző gyakorlat. A németországi egyetemek rendkívül szigorúan kezelik a kérdést. Greifswald Egyetem például kitiltotta a campus területéről a Thor Steinar pólókat és pulóvereket. A magát „nordikus cégként” jellemző vállalat termékei számítanak ugyanis a német szélsőjobboldaliak kedvenc ruhamárkájának, hasonlóan a magyarországi Harcos márkához. A döntés oka az volt, hogy az egyetem egyik tanáráról kiderült, kapcsolatban áll a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) nevű csoportosulással, az egyetem pedig jelezni akarta a szélsőjobboldali fiatalok felé, „hogy nem náciképzőbe jelentkeznek.”

Griffint sarokba szorították

Nick Griffin, a Brit Nemzeti Párt (BNP) vezetőjének nyilvános szerepléseit rendre megakadályozzák a tiltakozók. 2007-ben a Bath-i Egyetem egyik diákja (akiről később kiderült, hogy a BNP ifjúsági szervezetének 0vezetője) hívta meg, hogy a campuson mutassa be pártja céljait. Griffin beígért szereplése hatalmas tiltakozásokat váltott ki, mire az egyetem vezetése betiltotta a rendezvényt. Pár évvel később a dublini Trinity Collage hívta meg Grifint egy bevándorlásüggyel kapcsolatos konferenciára, de a szervezők a hallgatók és a tanárok tiltakozása miatt kénytelenek voltak visszavonni a meghívást. A szervezők azzal indokolták döntésüket, hogy ellenkező esetben „nem tudnák garantálni a hallgatók és a tanárok biztonságát.” Valószínűleg emlékeztek rá, hogy 2009-ben mintegy ezer tiltakozó gyakorlatilag ostrom alá vette a BBC épületét, amely engedélyezte Griffin szereplését a Question Time című vitaműsorban. A stúdióban eközben a nézők és a vitapartnerek kemény kérdésekkel hozták zavarba a pártvezért.

Franciaországban a értelmiség és a politikai elit jellemzően nem folytat párbeszédet az általában 10-15 % körüli választási eredményeket elérő Nemzeti Front tagjaival. A mostani elnökválasztási kampányban ugyanakkor éppen kedden volt a TF1 tévécsatorna vendége Marine Le Pen, a pártalapító Jean-Maria Le Pen lánya. 2002-ben a Fidesszel egy pártcsaládba tartozó UMP tagjaként Jacques Chirac még visszautasította a tévévitát a párt elnökével, Jean-Marie Le Pennel annak ellenére, hogy az FN 17 %-kal a második legnagyobb frakciót alkotta.

Az Egyesült Államok egyetemei ezzel szemben időnként helyet adnak a szélsőséges véleményeknek és az ellenük vitázóknak. 2004-ben az Észak-Kolorádói Egyetem meghívta Fred Phelps baptista lelkészt, az szélsőségesen konzervatív, homofób tanaival hívta fel magára a figyelmet a Westboro Babtist Church vezetőjeként. Tavaly szeptemberben Mahmud Ahmenidezsád iráni elnök tarthatott beszédet a Columbia Egyetemen. Felszólalása előtt az egyetem rektora „kicsinyes és kegyetlen diktátorként” jellemezte az elnököt, majd beszélt az iráni ellenzék elleni atrocitásokról és idézte Ahmenidezsád egyes kijelentéseit.

Csak ne politikai célokért

A vitasorozat körüli botrányok nyomán ismét felmerült a kérdés, érdemes-e vitába szállni a szélsőségesekkel, vagy ezzel csak igazolják őket? Török Gábor politológus, a viták moderátora szerint a rendezvény jellegéből adódóan nem tekinthető politikai állásfoglalásnak bármelyik politikus meghívása a Tárcatükörre. „Miután a rendezvény nem propagandaműsor, hanem egy közpolitikai, szakmai esemény, amelynek az a célja, hogy a hallgatók megismerjék a releváns, létező álláspontokat, szerintem hiba lenne úgy tennünk, mintha a Jobbik nem létezne.” - nyilatkozta a hvg.hu-nak.

„Az én szakmám elsősorban a megismerésről és nem az állandó ítélkezésről szól. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne véleményem a politikusokról, de a munkám során nekem minden szereplő és minden vélemény fontos. Miután a politika - ahogy erre moderátorként is utaltam az egyik beszélgetésben - az engem legjobban zavaró és szerintem a ma leginkább veszélyes korrupciónak erősen kitett foglalkozás, eleve furcsa lenne, ha egy politikai elemző folyamatosan kényeskedne” – mondta. Török Gábor szerint, ha egy adott rendezvény nem szolgál pártpolitikai célokat, „nincs olyan élő politikus, akivel az adott keretek között ne állna szóba”.

Felkészült vitázókat

Somogyi Zoltán azt mondta lapunknak, nem az a fő baj, hogy az egyetem és a miniszterek szóba állnak a Jobbikkal, hanem az, ahogyan azt teszik. Szerinte a vitának akkor van értelme, ha az „tényleg arról szól, hogy ráolvassuk a másikra, miket mondott és tett korábban.” Példaként említette Bokros Lajost, aki választási kampánya során azért hívta vitára Vona Gábort, hogy „rámutasson a Jobbik „nemzetellenes" politikájára.” A vita környezete és a moderátor passzivitása az, amely „azt üzeni a nyilvánosságnak: a Jobbik egy elfogadható, polgári, demokratikus párt”. Arra a kérdésre, hogy a Tárcatükör szervezői helyében meghívta-e volna a képviselőket, nemleges választ adott. Szerinte Vona Gábor nem tekinthetők rendvédelmi szakértőnek, véleménye például az úgynevezett „cigánybűnözés” kérdésében erkölcsileg elfogadhatatlan.

Somogyi szerint azonban ma már nem lehet azzal elutasítani a Jobbikot, hogy nem állnak le vele vitázni. A demokratikus pártoknak képviselnie kellene egy normarendszert és rámutatni, hogy a Jobbik azon kívül áll. „Fónagy János kemény válasza Novák Elődnek, amikor a Jobbikos képviselő az egyházi törvény tárgyalásakor zsidózott, vízválasztó volt ebből a szempontból”, szerinte a teljes Fidesznek állást kellene foglalni ezzel kapcsolatban. (Utóbb Lázár János frakcióvezető is élesen elhatárolódott Novák Előd kijelentésétől.) A Jobbikkal vitatkozó politikusoknak, elemzőknek felkészültebbeknek kellene lenniük, és igazi kérdéseket kell feltenniük. Ezzel leleplezhető a Jobbik által folytatott kettős beszéd is, vagyis hogy a szélsőségesebb kijelentéseket a saját holdudvarukhoz tartozó médiának tartogatják, míg a szélesebb nyilvánosság felé egy mérsékeltebb párt képét mutatják. Somogyi abban az esetben nem bánná, ha a Jobbik szerepelne a mainstream médiában, amennyiben „feláll velük szemben a felkészült és vitára kész ellenerő”.