A vád szerint 2006-ban Újbuda szocialista polgármestere és szabad demokrata alpolgármestere egy több százmilliós önkormányzati ingatlant pályáztatás nélkül, befolyásával visszaélve, egyesekre nyomást gyakorolva átjátszott egy magáncég tulajdonába. Molnár Gyula és Lakos Imre tagadta bűnösségét, az eljárás politikai motívumait hangsúlyozták.

A Fővárosi Törvényszék első fokon bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán egy eddig még bíróság előtt meg nem hallgatott tanú arról beszélt, hogy hallomásból úgy tudja, a milliárdos nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta Molnár kampányát, és ezt kellett viszonozni az ingatlan átadásával, mert az üzletember "benyújtotta a számlát". Molnár Gyula kétségbe vonta a tanú szavahihetőségét.

A tábla másodfokon hivatali visszaélés miatt Molnár Gyulát nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre, Lakos Imrét hat hónap felfüggesztettre és e mellett hárommillió forintos pénzbüntetésre ítélte. A szóbeli indokolás szerint a vádlottak leplezett célja egyértelműen az ingatlan Leisztinger érdekkörébe való átjátszása volt, a sokat hangoztatott területfejlesztés nem lehetett reális.

Molnár Gyula és Lakos Imre a másodfokú döntést politikailag motiváltnak minősítette és fellebbezett, így került az ügy harmadfokon a Kúriára.