Ugyanazokban a napokban, amikor két helyen is drasztikus sebességkorlátozást kellett bevezetni a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) nagy csinnadrattával beharangozott presztízsberuházásának, az 1-es villamos rekonstrukciójának alig egy hónappal korábban átadott első szakaszán, a BKV államosításáról és/vagy feldarabolásáról szóló hírek járták körbe a sajtót.

A pályahibák ügyét a BKK kommunikátorai villámgyorsan „kezelték”, mondván: az Árpád hídon a kivitelező garanciálisan orvosolni fogja a frissen beépített sínszálak anyaghibáját, a Honvédkórház előtti hatalmas, föld alatti üreget pedig a gyógyintézmény friss csatornabekötése okozta. A közlekedési vállalat állítólagos szervezeti átalakítása körül viszont nagy a csend. Való igaz, miután a kormány elbliccelte saját, 2011. augusztusi határozatát arról, hogy átvállalja a BKV – és a MÁV – korábban felgyűlt adósságát, nemigen akad bank, amelyik szívesen adna hitelt a közlekedési vállalatnak, például új buszok vásárlására. Szétdarabolásának tehát legfeljebb az adhatna értelmet, ha a tevékenységeket és a vagyont ki akarnák mazsolázni a cégből, a hiteleket egy kiürített csontvázcégben hagyva.

Egyáltalán nem volna viszont példátlan a ma önkormányzati kézben lévő BKV államosítása. Igaz, ahogy az utóbbi évek Magyarországán eluralkodott központosítási láz más eseteiben, úgy itt sem lenne könnyű gazdasági érveket találni a lépés mellett. Másmilyenek ellenben kínálkoznak. Miközben a kormánypárt – látva, hogy a két tavaszi voksoláson a baloldal Budapesten érte el a legjobb eredményt – sebtében átírta a Fővárosi Közgyűlés összetételét befolyásoló választási szabályokat, talán arra is felkészül, hogy netán mégis kisebbségben marad. Ha biztos akar lenni abban, hogy Budapest egyik legnagyobb vállalata nem kerül a baloldal felügyelete alá, akkor az asztalfiókban kész BKV-államosítási tervvel kell várnia az októberi választási eredményeket.

További részleteket az eheti HVG-ben olvashat