Az ítélőtábla Krémer László vezette büntetőtanácsa Wolf Gyula katolikus papot költségvetési csalásban, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésben és hamis magánokirat felhasználásában mondta ki bűnösnek. A vádlottat első fokon a Pécsi Törvényszék bűnösnek mondta ki adócsalás elkövetése miatt is, de az ítélőtábla felmentő ítéletet hozott ezzel kapcsolatban. Emiatt az első fokon kiszabott három év tíz hónapos börtönbüntetést csökkentették másodfokon két év tíz hónap letöltendő szabadságvesztésre.

Wolf Gyula - mint az egyházmegye vagyonkezelői feladatait 1994 és 2010 között ellátó vezető - ellen azért indult bírósági eljárás, mert a vádak szerint az előző évtized közepétől valótlan tartalmú elszámolási okiratok benyújtásáért, és pénzügyi támogatások jogcímtől eltérő felhasználásáért volt felelős.

Első fokon vádlott terhére rótták például, hogy vagyonkezelői kötelességeit megszegve az egyházmegye által bérelt gondozóotthon bérleti díjához képest három évben összesen 24 millió forinttal magasabb összeg kifizetéséről rendelkezett a bérbeadó, az általa vezetett Fény Kft. részére. A cég számos, jelentős összegű számláját az egyházmegye fizette ki. A társaság bérbe vette a püspöki pincészetet, de 17 millió forint bérleti díjjal adós maradt, sőt az egyházmegye 6 millió forintot fizetett ki a pincészet felújítással, működtetéssel kapcsolatos költségeiből, holott azt a bérlőnek kellett volna állnia. 

A vádlott a kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótlékára szolgáló támogatás felhasználásakor az állam által ilyen célra szánt – adó és járulékmentes – összegből olyanok részére fizetett járandóságot, akik erre nem voltak jogosultak. Így 2005-től kezdődően az adóhatóságot megtévesztette a járulékok befizetésének elmulasztásával, 2010-ig 8 millió forinttal csökkentve az adóbevételt az első fokú ítélet szerint.

A Pécsi Ítélőtábla a törvényszék által megállapított tényállást több ponton kiegészítette, illetve pontosította. Az egyházi ingatlanok bérbeadásával kapcsolatosan megállapította, hogy 2000. és 2009. között az egyházmegye összesen 6 millió forinttal több bérleti díjat fizetett, mint a bérleti szerződésben szereplő összeg. Mivel a 2000. év előtti időszakra vonatkozóan könyvelési adat nem áll rendelkezésre, nem tudták megállapítani, hogy ez az összeg korábbi elmaradt bérleti díj, vagy túlfizetés. Ezért e cselekmény kapcsán a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott büntetőjogi felelőssége nem volt megállapítható. 

A kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótlékára szolgáló támogatás felhasználása során a másodfokú bíróság által pontosított tényállás szerint a vádlott 2006. és 2009. között összesen 74 millió forintot használt fel szabálytalanul, a céljától eltérő módon. E cselekménnyel kapcsolatosan azonban kirekesztette a bűnösség köréből a járulékfizetés elmaradására vonatkozó rendelkezéseket, mivel az ítélőtábla jogi álláspontja szerint ezek büntetlen utócselekménynek minősülnek.

Összességében a megváltozott minősítés, az elkövetési értékek csökkenése miatt a vádlott terhére rótt cselekmények büntetési tétele is csökkent, ezért a másodfokú bíróság a vádlott büntetését 2 év 10 hónap szabadságvesztésre enyhítette. A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség a felmentő és megszüntető rendelkezések ellen, bűnösségnek megállapítása, a büntetés súlyosítása végett, a védő elsősorban további cselekmények vonatkozásában felmentés, illetve részfelmentés és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

Az eljárás a Kúrián folytatódik.