"Orbán tulajdonképpen önmagát tagadja meg"
A visegrádi négyek együttműködése jelenleg nem szól többről, mint a menekültkérdésről, Jarosław Kaczyński pedig, ha van esze, nem másolja le az orbáni gazdaságpolitikát – vélekedett a hvg.hu-nak Timm Beichelt politológus, a frankfurti Viadrina Egyetem professzora azzal kapcsolatban, hogy a négy ország szövetségre lépett a közös európai menekültpolitika blokkolására, és a közös cselekvésnek látszólag Orbán a motorja.
hvg.hu: Az elmúlt hónapokban azt láthattuk, hogy a visegrádi négyek (V4, azaz Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) egy nem is oly kicsiny mosolyszünet után újból közösen léptek fel érdekeik érvényesítéséért. Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy ezen országok támogatása a német menekültpolitikával és a közös kvótarendszerrel szemben „egy nagyon erős politikai hátországa Magyarországnak”. Mennyire hatékony a közös fellépés, hiszen akkora súlyuk nincs, hogy megvétózhatták volna az Európai Bizottság határozatát?
Timm Beichelt: Abból a szempontból hatékonyak voltak, hogy elérték, ne kelljen menekülteket felvenniük, illetve sikerült megértetniük az Európai Unió többi tagállamával, hogy mik a visegrádi négyek prioritásai. Hogy ez egy pozitív értelemben vett hatékony fellépés volt-e, erről most inkább nem mondok semmit. Ezen kívül abban a tekintetben is hatékonyak voltak, hogy megmutatták, még mindig számít a keleti tagállamokban a nemzeti érdek, hiszen mind a négyüknek ellenérzéseik vannak azzal szemben, hogy az Európai Unió egyfajta szupranacionális, nemzetek feletti kormánnyá váljon, és mind a négyük lakossága a nemzetállamot részesíti előnyben az EU-val szemben.
hvg.hu: De képesek a V4-ek arra is, hogy ne csak blokkoljanak, hanem valami építő jellegű politikát is javasoljanak? Hogy saját témákat tűzzenek az EU-napirendjére, és érvényre juttassák a saját elképzeléseiket? Amit a menekültkérdésben mutattak, az csak az uniós politika megakadályozása, nem pedig egy sajátos visegrádi irányvonal érvényre juttatása.
T. B.: Ez a kérdés szerintem már nem annyira a menekültkérdésről, mint az európai integrációról szól, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem a V4-ek az egyetlenek, melyek kétségbe vonnák az EU-nak még meglévő jogosítványait. A lisszaboni szerződés is erősítette a nemzetállamokat, és az elmúlt időben nagyon sok európai kérdésben úgy született döntés, hogy a tagállamok nem vették figyelembe az uniós szerződéseket. Elég csak a dublini egyezményre gondolni: Németország sem alkalmazza annak a szabályait Görögországgal kapcsolatban, szóval még náluk is azt látjuk, hogy hiába vannak uniós szabályok, a tagállamok alkalmanként figyelmen kívül hagyják őket. Tartalmilag ezen kívül azt gondolom, hogy a V4-ek jelenlegi álláspontja a menekültkérdésben nem túl szolidáris, se a menekültekre, se a többi tagállamra nézve. Persze itt hozzá kell tenni, hogy a többi tagállamban is vita van a kérdésben, és a többi tagállamban is hallani hasonló érveket, mint amivel a közép-európai tagállamok jönnek.
hvg.hu: Minek köszönhető, hogy a V4-ek megint egymásra találtak? A menekültkérdést megelőzően nem volt különösebben rózsás köztük a kapcsolat, Orbán például rengeteg rossz pontot szerzett a lengyeleknél, amiért Putyinnal barátkozott.
T. B.: Szerintem a menekültkérdés az egyetlen téma, ami összekovácsolta őket. Hiszen abban az esetben, ha Magyarország tranzitország, Szlovákia és Csehország is könnyen azzá válhat. Ezt nyilván nem akarják. A lengyeleknél pedig érzékelhető egy tradicionálisan elutasító magatartás. Főleg vidéken, az emberek még nem szoktak hozzá, hogy a hazájukat gazdag országnak tekintik, amelynek globálisan felelősséget kellene vállalnia, vagy amit esetleg célországnak tekinthetnek a menekültek. A menekültkérdés egységbe kovácsolja őket, de nem látok más olyan témát, ami összefogásra késztethetné őket.
hvg.hu: És az atomenergia? Mind a négy tagállam az atomenergia pártján van, ami miatt ellentétes álláspontot képvisel az EU-n belül, mint az atomerőműveit szépen fokozatosan leállító Németország.
Timm Beichelt a Viadrina Európa Egyetem professzora, az Odera menti Frankfurtban. Szakterülete az Európai Unió, valamint a demokratizálódás folyamata a posztszocialista Közép-Európában.
T. B.: Nem hiszem, hogy Németországban attól tartanának, hogy energiatémában ezek a tagállamok megpróbálhatnak nyomást gyakorolni. Az energiapolitika amúgy is nemzeti hatáskör. Ami napirenden van, és sokakat aggodalommal tölt el, az a menekültek kérdése. A V4 politikája azért is elgondolkodtató, mert az említett négy tagállamba távolról se jutna annyira sok menekült, hogy az érdemben változtasson bármit is a nagyobb tagállamok feladatain. A legtöbbet így is, úgy is az olyan nyugati tagállamok veszik fel, mint Németország, Franciaország, Ausztria és Svédország.
hvg.hu: Lengyelországnak egyáltalán szüksége van a V4-re? Méretét tekintve sokkal nagyobb, mint a három másik tagállam együttvéve, az ukrán válság idején pedig azt láttuk, hogy az akkori külügyminiszter, Radoslaw Sikorski az EU nevében tárgyalt a szembenálló felekkel, német és francia kollégái társaságában. Lengyelországnak tehát önmagában is van súlya, a V4-ek pedig talán inkább csak hátráltatnák őket, amennyiben figyelembe kellene venniük az ő érdekeiket is.
T. B.: Nagyjából én is így látom. Ráadásul Orbán eléggé izolált személyiség az EU-ban. Egy uniós tagállam pedig csak akkor lép szövetségre valakivel, ha azzal politikailag nem veszíthet. A menekültkérdés most annyiban speciális, hogy ebben több konzervatív párt is osztja az orbáni véleményt. A kerítést sokan túlzásnak tartották, de ezt leszámítva a menekültpolitikájával jórészt egyetértenek az európai jobboldali kormányok, sőt még a francia szocialista kormány is. A lengyeleknek is vállalhatóbb, hogy a menekültügyben összefogjanak ebben a kérdésben. Emellett az Európai Bizottság is hosszú ideje erőltette, legyen aktívabb együttműködés a visegrádi államok között. Na most ez megvan, egy szót se szólhatnak Brüsszelben, ha nem tetszik nekik a mikéntje.
hvg.hu: Milyen Orbán megítélése a másik három V4-es országban?
T. B.: Szerintem megoszlanak a vélemények, mint ahogy Németországban, vagy épp Magyarországon is. Hallani egy időben Orbán-barát és Orbánnal szemben kritikus véleményeket is. Mindegyik országban vannak liberális, értelmiségi körök, amelyek azt gondolják, hogy az Orbán-féle klerikális, nacionalista politika inkább retrográd, mint jövőbemutató. Ezt gondolom mások mellett én is. Persze vannak, akiknek imponál, hogy Orbán nem válogatja meg a szavait, és kimond olyan gondolatokat is, amiket másoktól nem hallanak.
hvg.hu: Lehet azt mondani, hogy részben Orbán hajtja előre a nacionalizálódást Európában? Vagy Orbán csak egy tünet, és nélküle is elindultak volna ezek a folyamatok?
T. B.: Szerintem Orbán nyilvánvalóan befolyásolja a trendet, és ezt most teljesen értékítélet nélkül mondom. Azzal, hogy kerítést épít, szimbolikusan azt a vasfüggönyt építi valamilyen szinten újra, amelynek lebontásához egy negyed évszázaddal korábban ő maga is hozzájárult. Azt hirdeti, hogy legitim elképzelés kerítéssel elválasztani egymástól a tehetős és a kevésbé tehetős európai államokat. Majd következő lépésként őrizetbe akarja venni azokat az embereket, akik kínzás és háború elől menekülnek. Az az Orbán, aki egykoron a szabadság és a demokrácia híve volt, tulajdonképpen önmagát tagadja meg. Azt jelzi, hogy már a saját múltunk, a saját élményeink se számítanak, csak azért, mert nekünk éppen jól megy a sorunk.
hvg.hu: Nouriel Roubini a New York University sztárközgazdásza nemrég azt írta, hogy Orbánnak az európai tagállamok gazdaságról való gondolkodására is hatása van, és egyre többen tartják miatta vonzónak az illiberális államkapitalizmus elképzelését. Szerinte eddig volt orbanomics, de hamarosan megismerkedhetünk a kaczyńskinomicsszal is. Egyetért?
T. B.: Ezzel szemben szkeptikus vagyok. Lehet, hogy Jarosław Kaczyński és pártja a Jog és Igazságosság megpróbálja ezt a fajta gazdaságpolitikát alkalmazni, de azért ennek vannak korlátai. A belső európai piac egy létező dolog, ami befolyásolja a cselekvést, hogy tagállamként mit tehetünk, és mit nem. Másrészt a lengyel gazdaság az elmúlt években elég jól teljesített, Lengyelország volt az egyetlen olyan EU-tagállam, ahol nem állt meg a válság alatt sem a növekedés. Szóval, ha az új kormány új, nacionalista gazdaságpolitikát vezetne be, akkor annak nagy valószínűséggel a gazdasági növekedés látná a kárát, ami nem tudom, hogy miért érné meg nekik. Orbán gazdasági modelljét nem látom akkora sikernek, hogy minden áron másolni kellene. Ha az új lengyel kormány ezt akarja tenni, akkor hajrá. De nem értem, minek változtatna azon, ami működik.
hvg.hu: Ez felérne Kaczyńskiék politikai öngyilkosságával?
T. B.: Kormányokat nem csak a gazdaságpolitikájuk miatt választanak meg vagy váltanak le. Előfordulhat, hogy valaki szakértelem nélkül kormányoz, mégis megnyeri a következő választást.
hvg.hu: A V4-ek létrehoznak egy úgynevezett visegrádi harccsoportot is, amelynek 2016 első felére kell elérnie a készenlétet. Ennek mi értelme, ha ezek az országok mind NATO-tagok?
T. B.: Szerintem a harccsoport létrehozása annak a jele, hogy a feladatok valamilyen szinten fel vannak osztva Európában: Franciaország foglalkozik Afrikával, az Egyesült Királyság az észak-atlanti térséggel, a németek és a közép-európai tagállamok pedig Kelet-Európáért felelnek. Németország most visszafogja magát, hiszen ő játssza azt a fontos hídszerepet, amely lehetővé teszi, hogy Európa szóba tudjon még állni Oroszországgal. Ezzel egy időben pedig a négy visegrádi országnak kellene az EU Ukrajna-politikáját előmozdítania. Szerintem ez a munkamegosztás jele. Nem hinném, hogy Magyarország vagy Lengyelország elég erős lenne ahhoz, hogy a saját feje után menve megpróbáljon valami különutas politikát folytatni a védelmi politikában.
Hvg.hu: Andrzej Duda nyáron beiktatott lengyel elnök nemrégiben azt mondta, hogy a visegrádi négyeknek új partnerekre van szükségük. Mit gondol, van arra lehetőség, hogy a szövetség kibővüljön például Romániával, Bulgáriával vagy más egykori szocialista országokkal?
T. B.: Talán. De Romániának most van elég baja enélkül is, nem hiszem, hogy készen állna erre. A balti államokat el tudom képzelni, mint partnert, és talán Bulgáriát is. De igazából csak akkor van értelme összeállni más tagállamokkal, ha az elgondolás mögött van valamifajta stratégiai ráció is. Ez akkor tud működni, ha azt gondoljuk, hogy együtt könnyebben elő tudunk valamit mozdítani, mint egyedül. És most nem látom, hogy miben kellene közösen lépniük. A regionális politikában már most megfigyelhető az a probléma, hogy sok közép-európai régió képtelen felhasználni azt a pénzt, ami neki járna, mert nem halad az adminisztratív reformokkal. Ezek a reformok pedig sokkal fontosabbak lennének, mint az, hogy mindenféle új csoportok összeállításán gondolkozzunk. A V4-ek például működnek valamilyen szinten, de azért a befolyásuk eléggé korlátozott. Ugyanúgy, ahogy Németország és Franciaország is néha szorosabban együttműködik bizonyos témákon, néha viszont nem. De annyira azért nem nagyok a hasonlóságok a négy említett ország között, hogy egy hosszabban tartó regionális partnerséget vizionáljunk köztük. Inkább azt mondanám, hogy időben megkötött, tematikus együttműködésre lehet tőlük számítani.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
