Orbán elveinek térnyerése szétrobbanthatja az EU-t
Mintha Orbán Viktor írná az utóbbi idők történéseinek forgatókönyvét: Európában egyre inkább a keményvonalas pártok és nézeteik erősödnek meg menekültügyben. Jön a tél, az EU-nak pedig gyorsan kellene végrehajtani egy akciótervet, hogy elkerüljük a humanitárius katasztrófát. Ha az orbáni széttagoló politika további teret nyer, senki nem mossa le a magyar kormányfőről, hogy ő robbantotta szét az EU-t.
Tizenhét pontos akciótervet fogadott el az EU, hogy a tél beálltával ne történjen humanitárius katasztrófa a kontinensen. A politikai megfogalmazás és a retorika szintjén az EU eltökélt: Jean-Claude Juncker bizottsági elnök szerint az országoknak nemcsak egymásról, hanem egymással is kell beszélniük, és nem egymás ellen, hanem egymással kell dolgozniuk az ügy érdekében.
Ám ha tüzetesen végignézzük a 17 pontot, jól látjuk, hogy a fogadkozások ellenére az EU mennyire elbizonytalanodott. Átmeneti szállások épülnek ugyan az év végéig uniós pénzből az ENSZ Menekültügyi Biztossága (UNHCR) segítségével a Balkánon, de az EU egyúttal megerősíti a határvédelmet, és a menekültstátuszra nem jogosultak visszafordítását is megszigorítja. Az, hogy felgyorsítja a tárgyalásokat Afganisztánnal, Pakisztánnal és Bangladessel, annyit jelent, hogy oda is gyorsabban toloncolják majd vissza a gazdasági menekülteknek bizonyult határátlépőket.
Az elfogadott akcióterv mindenhol megerősíti az EU külső határait az azokat védő Frontexszel, Szlovéniába 400 határőr érkezik, és Törökországgal is felgyorsítják az együttműködést: Ankarától azt várja el az EU, hogy csökkentse le vagy állítsa meg a menekültek áramát. A tervezetben egy szó nem esik kvótákról, menekültek szétosztásáról, ennek a folyamatnak a felgyorsításáról – ez pedig Orbán és a V4-ek szája íze szerint való.
„Ez szégyen”
A Helsinki Bizottság jogásza, Iván Júlia kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy a tervezet, bár számos ponton az orbáni politika szellemével ellentétes, több ponton felhasználja annak elemeit. Az ellentétes elemek az EU-n belüli teljes együttműködés kötelme, a befogadó kapacitások növelése, amit a magyar hatóságok „egész nyáron nem tettek meg”, és a menekültek teljes körű tájékoztatása – ez sem jellemezte a magyar menekültügyet.
Aggasztó azonban szerinte az Afganisztánnal való együttműködés erősítése. Mint mondja, hogy is lehetne oda visszaküldeni bárkit is, amikor az EU 60 százalékban ismeri el az afgánok menekültkérelmét? Még Magyarországon is 30 százalék volt ez az arány, pedig mi tényleg nem könnyítettük meg a menekültstátusz megítélését.
„Az a tendencia is világos, hogy török és görög területen akarják tartani az embereket”, de az már kétséges, hogy a görögök létre tudják-e hozni a szükséges plusz 50 ezer férőhelyet, és hogy a törökök miként fogják felhasználni a nekik juttatott forrásokat. Mert a pénzből lehet javítani a menekültek körülményeit, vagy lehet több katonát a határra parancsolni. A menekülteknek a kedvét a másodlagos mozgástól, vagyis egyik határtól a másikhoz vonulástól is „el kell venni”.
Iván szerint nem világos, miként kell ezt érteni: büntetőeljárással, bezárással? Mindenesetre ez a rész is lehetne az orbáni megoldáshalmaz egy elemének átvétele. Az egész, elvileg humanitárius tervezet „egy mukkot nem szól a már megépített és tervezett kerítésekről és a menekülők kriminalizálásáról olyan büntetőeljárásokban, amelyek abszolút nem felelnek meg a jogállami sztenderdeknek. Ezek felett szemet hunyt az EU”. Mindehhez Iván annyit mond, hogy „ez szégyen”. Jól mutatja, hogy a menekültváltság „milyen szépen kiüresíti az emberi jogi kötelezettségeket”.
Depressziós pártok és tömegek itthon
Nem könnyű eldönteni, hogy 2015 őszén Orbán Viktor ellenzéke, vagy az EU tűnik tehetetlenebbnek az előtte tornyosuló kihívásokkal szemben. Október 23. megmutatta, a magyar politikai pártok már maguk számára sem képesek bizonygatni, hogy van bennük elég erő, elszántság valamilyen elképzelést felmutatni Orbán ellenében. Az apátia még a radikálisokat is eluralta, a „Szebb jövőt!” köszöntésre a tömegből itt-ott felhangzó „Szebb jelent!” válasz Vonáék kritikájaként is felfogható volt.
A Fidesz tehát megnyerte a menekültcsatát a Jobbikkal szemben, kimutatható és releváns mértékben, 300 ezerrel növelte szavazóinak számát. A szocialisták berkein belül sincs nyoma elképzelésnek, a párt ezzel a vezetéssel nem tudott elmozdulni a holtpontról, a biztos szavazók tekintetében masszívan megmarad a Fidesszel szembeni 25, a Jobbikkal szembeni 10 százalékos népszerűségi különbsége.
Míg a Fidesz profitált a menekültkrízisből, az EU lassan a szétesés szélére sodródott a csak az idén már 650 ezer, területére érkező menekült okozta válsághelyzet folytán. Elvileg az uniónak meg kellene tudnia birkóznia ekkora tömeg bevándorlásával, de a tagállamok ki vannak szolgáltatva a belpolitikai csatározásoknak, és ezt a színteret jelenleg a rendpárti, jobboldali pártok uralják.
Bedurrantak a jobbos erők Európában
Lengyelországban a hétvégén óriási jobboldali győzelem született, az Orbánnal sokáig szimpatizáló, a magyar-orosz kapcsolatok miatt berágó Jog és Igazságosság Párt (PiS) komoly pofont adott az eddig nyolc éven át kormányzó jobbközép Polgári Platformnak (PO). Pedig a két cikluson át kormányzó PO komoly eredményeket ért el, hiszen még a 2008-as gazdasági válság idején is képes volt gazdasági növekedést elérni – de a hála nem politikai kategória a lengyeleknél sem.
A győzelemben benne van vastagon az is, hogy a PiS ellenezte a menekültkvótákat, a PO pedig megszavazta azokat. A győztes párt elnöke, Jaroslaw Kaczynski a menekültekről azt mondta egy tévéműsorban, hogy betegségeket és parazitákat hurcolhatnak be az országba – holott Lengyelországot nem is érinti menekültválság. Ewa Kopacz miniszterelnök is „csak” 5000 menekült befogadására tett ígéretet.
Azzal, hogy a PiS hatalomra kerül, a visegrádi négyek közt teljes lesz az egyetértés a menekültügy keményvonalas kezelésével kapcsolatban – Milos Zeman cseh elnök nem megy a szomszédba egy kis iszlámellenességért, Robert Fico az Európai Bíróságon támadja meg a kvótákat kierőszakoló európai bizottsági döntést, a Fidesz frakcióvezetője, Kósa Lajos pedig reménytelennek nevezi a muzulmánok integrációját Európában.
Balos Amerika
De ha távolabbra nézünk, még rosszabbnak tűnik a helyzet. Míg Amerikában a demokraták újrázására tűnik most nagyobb esély, Kanadában pedig meglepetésre a liberálisok nyertek egy fiatal elnökjelölttel, Európa totális rendpárti fordulatot látszik venni.
Nagy-Britanniában David Cameron és a konzervatívok meglepetésre megnyerték a választásokat, és egyedül kormányt tudtak alakítani. A brit EU-kilépésről – ha addig nem vezetnek eredményre például a munkaerő szabad mozgásának újraszabályozásáról szóló tárgyalások – népszavazás dönthet. Mára többségbe kerültek a kilépéspártiak, szintén nem függetlenül a menekültkérdéstől, pedig szigorodott a brit menekültügyi szabályozás is.
Németországban Angela Merkel népszerűsége négyéves mélypontra zuhant október elejére, a kancellárt pártjából is egyre több támadás éri menekültügyi kiállása miatt. A közvélemény és a realitások hatására Németország megszigorította a menekültügyi törvényét, biztonságos származási országnak nyilvánította a Balkánt, ami miatt például a koszovóiaknak esélyük sincs menekültstátuszt kapni. Lerövidül a menekültügyi eljárás, és az átmeneti szállásokon is feleannyi időt tölthetnek csak a kérelmezők (6 helyett csak 3 hónapot).
Radikalizálódó Európa
Svédországban ugyanígy változnak a szabályok, rövidülnek a határidők, gyorsabbak lesznek a kitoloncolások és a menedékkérők határozott idejű tartózkodási engedélyt fognak csak kapni. De a határellenőrzésről nincs politikai egység, így azt nem vezetik be.
Franciaországban 2017-ben elnökválasztás lesz, a közvélemény-kutatások felméréseiben a Nemzeti Front (FN) vezetője, Marine Le Pen 2014 áprilisa óta az élen tanyázik, jelenleg is vezet 1-2 százalékkal a jobboldal jelöltje előtt (hol Nicolas Sarkozyt, hol Alain Juppét mérik), és jó 10 százalékkal a jelenlegi államfő, Francois Hollande előtt. A kutatások mérik a második fordulós felállásokat is – ahová már csak a két legjobb eredményt elérő jelölt jut be –, itt Hollande kikapna Le Pentől, és lényegében mindenkitől. A jobboldali fordulat tehát itt is borítékolható.
Ausztriában a régiós pártként számon tartott FPÖ a közvélemény-kutatások szerint a legnépszerűbb párt országosan is: Bécsben ugyan nem tudott nyerni, de önmagához képest igencsak megerősödött, Burgenlandban pedig koalíciós partnere az SPÖ-nek – mindez jól jelzi, hogy a menekültpolitika itt is egyre fontosabb a választókért folyó versenyben.
Decemberben Spanyolországban is választások lesznek – a kormányzó Néppárt nemrég a francói (avagy mai erdogani) időkre emlékeztető, szólásszabadságot szűkítő szabályozást fogadott el. A spanyol és európai politikai élet és újbaloldal szimbolikus pártja, a Podemos 2014 áprilisában üstökösszerű emelkedést produkált, a munkanélküliségtől sújtott fiatalság csalódását is meglovagolva 2014 végére beérte az addig legnépszerűbb Néppártot. Ám azóta zuhanásba kezdett, és ma már csak a negyedik legnépszerűbb erő (időközben a Cuidiadanos – Polgárok – néven egy újabb balos erő is beszállt a versenybe, jelenleg épp ő emelkedik meredeken felfelé – és vélhetően épp a Podemostól szipkáz el szavazókat).
Szétmállik az EU?
Egy szó, mint száz, Európában a menekültválság, a gazdasági problémák, az EU-n belüli munkaerő-áramlás, vagyis az unió alapját képező szolidaritás és integrációs elveket kritizáló vagy elvető pártok erősödnek, esetleg már regnálnak.
Ha nem sikerül közös válaszokat találni például a menekültkérdésre, akkor egy esetleges brit kilépéssel kézzelfogható közelségbe kerül az EU szétesése. Ami az uniós források elapadásával abszurd módon épp a szegényebb országoknak lenne tragédia – Orbán tehát paradox módon azt a folyamatot gyorsíthatja fel, amit el szeretne kerülni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
