Kidolgozatlan, több sebből vérzik, ráadásul akár még vissza is üthet Gulyás Márton aktivistának a Szabadság téri CEU-s tüntetésen megfogalmazott követelése, az arányos választási rendszer bevezetése – legalábbis ez körvonalazódott a Gödör Klubban hétfő délután megtartott kétórás kerekasztal-beszélgetésen. A Republikon Intézet fórumán politológusok és választási szakértők boncolgatták a Gulyás-féle mozgalom zászlójára tűzött elképzelést.

Abban ugyan nagyjából egyetértés volt, hogy a jelenlegi, a többségi felé hajló vegyes választási rendszerben valóban a Fidesznek lejt a pálya, de arról már nagy vita volt, hogy egy más típusú berendezkedés komolyan növelhetné-e az ellenzék győzelmi esélyeit, nem beszélve arról, hogy valóban ezzel a témával lehet-e ma mozgósítani a Fidesszel nem szimpatizáló szavazókat. Vagyis a többséget.

Az első előadó Gulyás Márton volt, aki rögtön kampányüzemmódba kapcsolva darálta, hogy az általa meghirdetett választási mozgalom egy eszköz arra, hogy a hegemón hatalommal szembeni politikai mozgást fenn lehessen tartani. A zászlóra igenis a társadalmi igazságosságot kell kitűzni, ennek pedig egyik legpregnánsabb eleme a választási rendszer igazságossága.

"Szükség van egy pártfüggetlen erőre, amely nem megtagadja a pártokat, hanem hidat tud képezni az utca népe – az elégedetlenek – és azon pártok között, amelyek 2010 óta nem tudtak tőkét kovácsolni az elégedetlenségből."

Gulyás a választási rendszer dilemmáját egy focimeccshez hasonlította: lehet, hogy mindkét csapat 11 játékost állíthat, de nem mindegy, hogy a Bayern München csap-e össze a Felcsút FC-vel.

Szerinte az bénítja meg az országot, hogy nincs semmiféle vita, alku, döntéselőkészítés. Kiveszett a politikai adok-kapok, ami lehetővé tenné, hogy demokratikusan működjön a döntéshozatal.

Gulyás forradalmi hevülete mit sem csökkent a tüntetések óta: fantazmagóriának tűnhet, mondta, de szabadítsuk fel a képzeletünket a narancsuralom alól! Az igazi nagy társadalmi változások soha nem abból indultak ki, mit enged a hatalom, igenis rendszer szinten kell hozzálátni a rendszer lebontásához.

A választás ma nem fair, nem szabad, nem tiszta, nem méltányos és nem igazságos – vette át a szót Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiabiztosa. És mintha őt is elkapta volna a forradalmi hevület, így folytatta: bármi, ami a Fidesz alkotmányos diktatúrája ellen el lett érve, azt az utca embere érte el, nem a pártok. "Az utca üzenete egyre inkább az: szó nincs arról, hogy a pártok ellenségei lennének, csak azt kérik, hogy a pártok figyeljenek oda, és egyszer ők is próbáljanak alkalmazkodni". Majd levezette, mennyire igazságtalan a mai választási rendszer: 2014-ben a választáson részt vevők egyharmada szavazott a Fideszre, 55% az ellenzékre, mégis kétharmad-egyharmad arányban győzhetett a kormányoldal. Ha szavazatarányos rendszerben voksoltunk volna, a Fidesz önmagában nem volna kormányképes, és minden egyes ellenzéki frakció kétszer akkora lenne, mint most. Ennek okai között jelölte meg az egyfordulós körzeti szavazást (a relatív győztes mindent visz), a körzethatárok politikai manipulációját (átszabták a balos körzetek határait), a levélszavazás diszkriminációját (20-30 ezren regisztráltak a külföldön dolgozók közül, de 200-300 ezren a rapid módon honosított külföldi magyarok közül), valamint a központi erőteret (az aránytalan rendszerben a politikai összefogás kényszer, de lehetetlen).

Ceglédi Zoltán politikai elemző is a mai választási rendszer főbb problémáiról beszélt, ide sorolta Haraszti listáján kívül a kampányfinanszírozás átláthatatlanságát – beleértve a CÖF állami százmillióit és a költségvetési támogatásokat lenyúló kamupártokat, az állam részvételét a pártkampányokban, a kampányfelületek jogi szűkítését, a sajtó helyzetét és az ajánlószelvény-rendszert. Ceglédi ugyanakkor figyelmeztetett rá, hogy egy tisztán arányos választási rendszer következménye az lenne, hogy 2018-ban ugyanúgy a Fidesz nyerne, a baloldal nem tudna kormányt alakítani, a Fidesz koalícióra léphetne a Jobbikkal, tovább aprózódna az ellenzéki oldal, és tovább csökkenne a helyi politika szerepe is, mivel az egyéni választókerületek kiiktatása "listadiktatúrát" eredményezne.

Ceglédi megkérdőjelezte továbbá, hogy valóban ez lenne a legfontosabb téma, amit egy ellenzéki mozgalomnak a zászlajára kellene tűzni. "A CEU kinyírása, a civil szervezetek elleni támadás sokaknak böki a csőrét, de alig van olyan szereplő, aki ugyanígy kiállna egy arányos választási rendszer mellett. Nincs égető igény erre, és nem is ezért tüntettek a Szabadság téren, amíg Marci ki nem mondta a színpadon" – mondta az elemző. Ha pedig nem sikerül átvinni az ötletet, és több párt emiatt bojkottálná a választásokat – ahogy azt Gulyás javasolta –, akkor viszont a Fidesz–KDNP tuti kétharmadot kapna. A Jobbik úgyis el fog indulni és a Momentum sem tehet másként, az LMP is kihasználná a lehetőséget, hogy a régi baloldali elittel szemben pozicionálhassa magát. Ráadásul a bojkott miatt olyan politikai vákuum alakulna ki, hogy szinte bárki bekerülhetne, "akár a Magyar Hajnal is".

– összegzett Ceglédi (aki mindezt a múlt héten részletesen is kifejtette a hvg.hu-n).

Virág Andrea, a Republikon kutatója azzal érvelt, hogy a mostani rendszer egyes elemei egyértelműen a Fidesz felé lejtik a pályát, más elemei viszont a mindenkori legnagyobb pártnak kedveznek. Tény, hogy nehezített a pálya és az is vitathatatlan, hogy az arányos rendszernek számos előnye van, de szerinte is át kell gondolni, mi történne egy arányos rendszerben megtartott választáson. A Republikon pedig átgondolta: mandátumbecslésük szerint ha most vasárnap lennének a választások, a Fidesz nagyjából 100, az MSZP 35, a Jobbik 30, a DK  és az LMP 10-10, az Együtt pedig 4-6 mandátumot szerezne. Tehát a balliberális ellenzék több mandátumot kapna, de nem szabad készpénznek venni, hogy meg is nyernék a választásokat. Azzal pedig ő is egyetértett, hogy jelenleg a választók számára nem a voksolási rendszer jelenti a legnagyobb problémát.

A mai választási rendszernek számos olyan eleme van, amely a mindenkori legnagyobb pártnak, a jobboldalnak, a kormányon lévőknek, illetve a leggazdagabb pártoknak kedvez, ráadásul az ellenzék mozgásterét számos külső tényező is szűkíti, a függetlenségüket elvesztett intézményektől, választási bizottságoktól a közmunkások százezreinek kiszolgáltatottságáig – folytatta a gondolatmenetet László Róbert, a Political Capital választási szakértője.

Ami a téma fontosságát és népszerűségét illeti, a halottak névjegyzékben szerepeltetése lehetne szerinte a top téma: nagyobb mozgósító ereje lehetne annak, hogy "külhoni halottak dönthetik el a választásokat", mint annak, hogy milyen a mandátumkiosztás módja (a moderátor Tóth Csaba ironikusan közbevetette, már alig várja a közmédia tudósításait, hogy most már nem csak román munkavállalók millióival, de egyenesen romániai zombikkal riogatnak a balliberálisok).

Gulyás Mártonék kezdeményezésének fő kockázatát László Róbert abban látja, hogy mozgósítás helyett elaltathatja a választókat. Ha azt hitetik el a választókkal, hogy nem érdemes elmenni szavazni, mert úgysem lehet leváltani a Fideszt, az kontraproduktív lehet. (László Róbert részletes fejtegetését itt olvashatják: >>>)

Erre válaszul Gulyás azzal állt elő, hogy kettő doboz festékkel sikerült megmutatniuk több százezer ember számára, hogy a függetlennek mondott ügyészség politikai eszközként működik. A választási rendszer visszásságaival pedig szerinte igenis lehet tematizálni, ezt jelzi az is, hogy több mint ezren jelezték csatlakozási szándékukat a mozgalmukhoz.

Arra a felvetésre, hogy miért nem belülről akar változást elérni – azaz előbb választást nyerni, utána változást kieszközölni – azt felelte: egy olyan társadalmi mozgalom, ami neonácikat, mérsékelt konzervatívokat, liberális és baloldali szavazókat képes összehozni, nem váltható át kormányzóképes hatalommá. Azzal egyetértett, hogy a változtatáshoz egyszerűen több ellenzéki szavazó kell, de ehhez "kell egy kreatív konfliktus, ami fölszabadítja az eldugaszolt csatornákat".

Úgy látszik, utóbbi máris teljesült, amennyiben Gulyásnak többen is nekiszegezték, hogy akkor pontosan milyen választási rendszert képzel el. "Nem nekem kell megmondanom, milyen választási rendszer legyen – felelte az aktivista – a mozgalomnak aprólékos munkával, konszenzussal kell ezt eldöntenie, éppen ez az, ami hiányzik a mostani monolit rendszerből." Az elemzőket ez nem győzte meg túlságosan.