Én a Budapest időgépbe ott szálltam be, ahol az életbe, a Péterfy Sándor utcában (az oldal működését korábban szemléletesen bemutatta Tech rovatunk). Nem szándékosan történt ez így. Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak térinformatikai adatbázisába néztem bele, amely a harcok kb. 1700 nevesíthető budapesti áldozatát helyezi el a térképen. Ki, hol, mikor halt meg, és mi volt a halálának az oka. A legnagyobb számot jelző buborékra kattintottam rá, Erzsébetváros fölött.

Az áldozatok 28%-át itt érte a halál, a Péterfy Sándor utca 12. pedig ezen belül is a halálozások leggyakoribb helyszínei között volt. Ami egy kórház esetében nem csoda, különösen, ha annak a kórháznak a harcosok ellátásában, a harcok és az ellenállás szervezésében is kiemelkedő szerepe volt.

Hetvenkilencen fejezték be az életüket a forradalom következtében ott, ahol én pár hónappal korábban elkezdtem. Például Dombai László, 13 éves iskolai tanuló, Szeles Erika 15 éves ipari tanuló. Akik bízvást élhetnének még most is.

A helyrajzi szám alapján előjönnek szépen a kórház bő másfél évszázados történetének az iratait. A régi térképeken látjuk a Pesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület egykori kis kereskedelmi kórházának a körvonalait. Ez még csak a Bethlen térhez simult, nem ért ki az Óvoda útig, mely Péterfy Sándor 1913-ban bekövetkezett halála után vette föl a magyar tanítók példaképének a nevét.

Képek a Péterfy Sándor utca 8-20. számhoz tartozó oldalról

Hungaricana

A telekkönyvi iratok mutatják, miként váltották egymást az egyre nagyobb kórházépületek, miközben egyesítették alattuk a telkeket változó helyrajzi számok alatt. Látjuk, hogy a királyi és székesfővárosi hatóságok által kimutatott adóhátralékok és kamataik fejében mikor, milyen értékben jegyeztek be az épületre zálogjogot, ezeket mikor törölték. A bejegyzett tulajdonos neve is változik, ahogy a kereskedők egykori szerény védegylete időről időre nevet és szervezeti formát vált, mígnem beolvad a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetébe, a MABI-ba, hogy a nagy biztosító immáron igazán méretes kórházat építsen a harmincas években.

Miről is van szó?

Így működik tehát az időgép. Megbökjük a városunkat egy nekünk tetsző ponton, és fölfakad ott a múlt. Állunk egy épülettel szemben, melyhez köt minket valami, mely kiváltképp érdekel minket valamiért. Előkapjuk a mobilt, bekapcsoljuk az időgépet. Ráállítjuk az épületre, s máris látván látunk. Látjuk, mióta áll az ott, mi volt a helyén azelőtt. Sorba jönnek elő az időmetszetekből a különböző korok térképei, fotói, ábrázolásai. Hogy nézett ki korábban, ekkor és akkor az a ház, a környéke, hogy hívták az utcáját.

Fölugranak a helyrajzi számok, azokra kattintva belelátunk az épületek dokumentumaiba. Ki építtette, ki tervezte, mikor ki adta, ki vette, ki kitől örökölte, ki terhelte meg, zálogosította el, sajátította ki. Látjuk a terveket, engedélyeket, a dokumentációt, a lakónyilvántartást. Megnézzük, kik laktak ott mettől, meddig.

Ez Budapesten részben a jelen és egészben a közeli jövő.

Valamikor négy évtizeddel ezelőtt elkezdődött és azóta folyik a Fővárosi Levéltárban az időgépet tápláló dokumentumok feltárása; két évtizeddel ezelőtt megkezdődött a digitalizálásuk. 2015 májusától a hungaricana.hu-n, az Arcanum digitális tudománytár által létrehozott és kezelt honlapon egységes felületen, egy rendszerben a rendelkezésünkre állnak másfélszáz közgyűjtemény, múzeum, levéltár, könyvtár digitalizált adatállományai.

Ezzel az induló adattőkével indították be a múlt héten a Budapest időgépet. A Fővárosi Levéltárban tartott sajtótájékoztatón Török András, a Nagy Budapest Könyv szerzője a lusta helytörténészek nevében üdvözölte az időgépet, mely a várostörténeti adatok irdatlan tömegét zúdítja rá az otthonülő Budapest fanokra. Az adatgyűjtő gőzhangyákat kiszorítják a gőztücskök.

56-os képeket néz egy férfi a Péterfy Sándor utcai kórházban

MTI / Balogh Zoltán

Sándor Tibor, a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője mesélte el a sajtótájékoztatón, miként szállt be a mobiljával az időgépbe az utcán szemben állva egy számára emlékezetes épülettel. A levéltár főigazgatója, Kenyeres István bemutatta, mit tudhat egy ilyen városi időgép, ha felnő. Be lehet vele járni három dimenzióban egy egész várost, történelmének minden szakaszában, épületről épületre, teremről teremre, föl lehet tárni városrészeinek és épületeinek a szerkezetét, össze lehet vetni nézőpontokat, s a látvány minden eleméhez hozzá lehet kapcsolni az írott forrásokat, melyek a hatalmas archívumok súlyos fóliánsaiból beköltöznek az időgépbe. Ezt tudja most Velence időgépe, ezt tudhatja holnap Budapest időgépe is.

Nagy európai projekt keretében épülnek ki az elkövetkező években az európai nagyvárosok (Párizs, Brüsszel) időgépei, s Budapest ebben a dologban kivételesen élen jár.

A Budapest időgép ráadásul szakadatlan okosodásra van ítélve, miután folyamatosan áramlanak belé az adatok. A hiányos történetek kiegészülnek, ha csak el nem veszett örökre, amivel kiegészülhetnének.

Itt van például Siller Ágoston fehérnemű kereskedő, aki Pollack Mihály Deák téri temploma mellett, az evangélikus házban bérelt helyet a boltjának, és azzal az alázatos kéréssel fordul 1870. július 19-én a Tekéntetes Sz. Királyi Pest Városi Tanáts-hoz, hogy engedtessék meg neki portált állíttatni a boltjához. Látjuk a portál Szabó Josef asztalos mester által készítette tervét, és olvassuk az aljegyző feljegyzését, miszerint a kérelem a középítkezési bizottmányhoz utasíttatik. De hogy engedélyeztetett-e az evangélikus házban árult fehérneműre csinos portállal is fölhívni a figyelmet, az egyelőre a múlt titka.