Legutóbbi parlamenti választási eredményük alapján négy évig kapnak állami apanázst a pártok, az esedékes voksolás előtt pedig kampánytámogatáshoz is juthatnak.
Évenkénti támogatás
A központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát egyenlő arányban kell felosztani az országos listán mandátumot szerzett pártok között. A további 75 százalék az országgyűlési választások eredménye alapján a listájukra, illetőleg a jelöltjeikre leadott szavazatok arányában illeti meg a pártokat, de nem jogosult támogatásra az a párt, amelyik nem szerzi meg a szavazáson részt vett választók szavazatainak 1 százalékát. A támogatásokat negyedévenként, előre fizeti ki az államkassza.
A pártok támogatására fordítandó keretösszeget a költségvetési törvény állapítja meg, vagyis egy feles jogszabály, így a kormánytöbbség teljesen szabad kezet kap. Az ebben rejlő lehetőséget Orbán Viktor gyorsan felismerte, és már 2010 nyarán szerepelt a 29 pontja között, hogy rögtön abban az évben 15 százalékkal csökkentik a pártok költségvetési támogatását. Ez végül nem történt meg, de az összkeretet befagyasztották a 2010 előtti 2,6 milliárd forinton.
Kampánytámogatás
A voksok utáni közpénz 1990 óta jár a pártoknak, a jelöltek utáni új típusú kampánytámogatást viszont először 2014-ben fizették ki. Erre akkor 5 milliárd forintot szántak a költségvetésben, 2018-ra pedig 6 milliárdot kalkuláltak. A Ház 2013-ban „az országgyűlési képviselők választásán induló jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének elősegítése” érdekében úgy határozott, hogy az egyéni jelöltek egy-egy millió forint kampánytámogatást kapnak. A listát állító pártoknak járó pénz pedig attól függ, hány egyéni jelöltet tudtak állítani. Ha ez mind a 106 kerületben sikerült, akkor 597 millió forintot utaltak egy-egy pártnak. Ha viszont 27-nél kevesebb egyéni jelölt jött össze valamelyiknek, az kimaradt a pénzosztásból.
Az ellenzékmegosztó trükk ebben az volt, hogy közben leszállították az egyéni jelöltséghez szükséges választói ajánlások számát az 1990 óta megszokott 750-ről 500-ra. A lóláb ott lógott ki, hogy a Fidesz 2011-ben még azt szavaztatta meg a Házban, hogy a választói támogatás komolyságát bizonyítandó legyen 1000 a szükséges ajánlások száma, majd a kampánytámogatás bevezetésekor hirtelen megfeleztették a számot.
Várakozása bevált: 2014-ben összejött 18 országos pártlista, ebből 2 közös. Mandátumot viszont csak 4 hozott. Az önálló listát állító új pártok egy része kamu szervezetnek bizonyult, még az is felmerült, hogy a kampánytámogatás érdekében némelyik pénzért vette az ajánlásokat. Gyanút keltett ugyanis, hogy több szervezet még annyi listás szavazatot sem kapott, mint jelölti ajánlást. A zalaegerszegi Új Magyarország Párt például mindössze 1578 voksot gyűjtött (0,03 százalék), miközben 50 egyéni jelöltet állított, vagyis legalább 25 ezer ajánlást mutatott be. Ennek a szerveződésnek a 2014-es indulása majd 150 millió forintjukba került az adófizetőknek. Az ügyesebb ajánlásgyűjtögetők pedig, mint az MDF-jogutód Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ), 448 millió forinthoz juthattak e listaalapú párttámogatás címén, ha legalább 40 ezer támogató aláírást be tudtak mutatni (feltéve persze, hogy azok egyenletesen oszlottak szét a jelöltjeik között). A JESZ-nek 81 egyéni jelöltje volt versenyben, mégis csak 9925 voksot érdemelt ki a listája.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
