Mi történik a szemünk előtt a "Magyar Politikatörténet Legerősebb Kormányzati Kommunikációjával"? Azt szűrtük elvileg le az elmúlt nyolc évből, hogy a Fidesznél nem uralja senki jobban a nyilvánosságot. Nem csak azt mondják meg, mi az egyetlen valid vélemény, de azt is ők határozzák meg, mik számítanak tényeknek. Erre ez a gépezet hetek óta nem találja a hangját. Orbán Viktor a jobboldal által leszólt Facebookon bújt el a nyilvánosság elől. Amit tesz, azt csak utólag engedi megismerni a közösségi médián fenntartott rajongói csoportjában. A kormánysajtó is onnan veheti át az előre megvágott anyagokat. Közben a többiek hibát hibára halmoznak.

A legújabb és legnehezebben érthető ügy Kósa Lajosé. A Magyar Nemzet leközölt egy iratot, amely szerint valaki a fideszes miniszterre bízta 4,3 milliárd eurójának kezelését. Hamar láthatja mindenki: ekkora vagyon még Németországban is rendkívülinek számít. Tavaly a világon 2208 embernek volt egymilliárd dollárt meghaladó vagyona. A Kósával összefüggésbe hozott összeg azonban ötmilliárd dollár. A papíron szereplő szám meghaladja a harmadik leggazdagabb osztrák ember vagyonát, és a világ 250 legvagyonosabb embere közé is belépést enged!

Vagyis?

A papír olyat állít, ami finoman szólva is képtelenségnek tűnik. Ezt cáfolni nem lehet ördöngősség. Hamisítvány, kamu, kacsa, szándékos félrevezetés – itt van néhány opció, amelyből Kósa Lajos válogathatott volna (az igazságtól függetlenül). Vagy megtehette volna, amit álmából felriasztva is tud Németh Szilárd: Soros, Simicska! Mit tesz erre a volt debreceni polgármester? Azt mondja, hogy egy nagyobb németországi vagyont öröklő nő bízta meg a pénz kezelésével.

Ez pont úgy hangzik, mint egy beismerés, hogy ez a papír eredeti. Próbáljunk logikusak maradni. Innen kedve a következő lehetőségek vannak:

• A) valóban Kósára bíztak egy ekkora vagyont,
• B) valaki "eladta Kósának az Eiffel-tornyot", vagyis felült csalóknak,
• C) esetleg valóban volt, hogy rábíztak nagyobb vagyonokat, így összekeverte ezt az esetet a tényleg megtörténtekkel.

Vajon melyik opció lenne megnyugtató az ország számára tudván, hogy Kósa az ország fejlesztési pénzei felett rendelkezhet miniszterként? (Cikkünk megjelenése után Kósa a B verzió mellett döntött – a szerk.) De maradjunk a Fidesznél. Hogyan lehetett, hogy nem készült fel Kósa a nyilatkozatra? Miért nem nézte meg a Nemzet által közölt dokumentumot? És hogyan hagyta a Fidesz, hogy felkészületlenül beszéljen?

A Magyar Nemzet által közölt dokumentumot ki lehetett volna nyírni egy mondattal, erre Kósa megnöveli az élettartamát.

Vegyük aztán Semjén Zsoltot. Mit tesz a miniszterelnök-helyettes, miután kiderült, hogy ötször is engedte, hogy egy vállalkozó fizesse ki svédországi vadászatai költségeit? Dacos mosollyal közli a Facebookon, hogy nem ő helikopterezett, hanem a kilőtt szarvas, majd fogadja a nemzetközi vadászlobbi vezetőjét a parlamentben, és megígéri, hogy legközelebb Bayer Zsoltot is elviszi a nagy kalandra.

A KDNP elnöke ezzel nem megfojtja a témát, hanem életben tartja. Segít, hogy újabb mémek készüljenek, újabb hírek, cikkek és magyarázatok, közben a témára mutató kulcsszavak gyakorisága nő, és ezzel a közösségi média és a Google is fontosabbnak ismeri el az ügyet. Márki-Zay Péter már megmutatta, hogy a kormányzati médiatúlsúlyt vidéken is kompenzálni tudja a Facebook. Erre Semjén maga segíti hozzá az ellenzéket, hogy vállalhatatlan történetét életben tartsa.

Az oly hatékonynak gondolt kormánysajtó is besegít a káoszba. Azt mondják, a helikopter Svédországban általános közlekedési eszköz. Ha így is van, mi köze ennek ahhoz, mennyibe kerül helikopterrel utazni? Nem az a vád Semjén ellen, hogy nem szeret gyalogolni (bár ez is szerepel a cikkben), hanem az, hogy velejéig korrupt.

Közben a kormány és sajtója próbálja saját javára fordítani a közbeszédet, de úgy kapkod, hogy pofára esik. Lázár János kimegy Bécs egyik kerületébe sopánkodni, miközben nem történik semmi a videón. Ha marad a fenekén, nem sérti végig a bécsieket, nem okoz diplomáciai viharokat, akkor másnap minden égés nélkül beszélhetett volna az osztrák fővárosban történt késelésről. Hasonló a helyzet Svédországgal. Hogy ott komoly kihívások vannak, azt a nemzetközi liberális sajtó is bőven dokumentálta. Erre beszereznek egy olyan nőt, aki büntetett előéletű, már két évvel ezelőtt a budai vár egyik luxusházába költözött Matolcsy György szomszédjaként, és vele mondatják kamerába azt a svéd poklot, ami ebben a formában nem felel meg a valóságnak.

És akkor ott a békemenet, amelynek egyik szervezője, Bencsik András először azt mondja, mindig messze állt a pártoktól, aztán maga vallja be, hogy az MDF tagja volt, majd átlépett a Fideszbe. A Demokrata főszerkesztője azt is nyíltan megismétli, hogy a hódmezővásárhelyi vereség sokkja miatt lesz a felvonulás. Mellette Fricz Tamás már azt mondja, hogy a magyar szuverenitásba akarnak beavatkozni. Három másodpercenként kapunk új valóságot, új magyarázatot.

Hétfő este Orbán Viktor azt üzente a Nyíregyházi Televízión keresztül "bárkivel vállalom a csatát, azért, hogy megvédjem Magyarországot". Egyelőre azonban közkatonáit hagyja harcolni, akik szervezetlenül, ellentmondásokba keveredve küzdenek a valósággal. És kapkodásunkban egyre mélyebbre ássák magukat a futóhomokba.