Kemény hangvételű cikket jelentetett meg az ENSZ emberi jogi szakértője, korábbi miniszter Spanyolország legolvasottabb napilapjának, az El Paísnak az online kiadásán, „Ezeknek az időknek a Göbbelsei” címmel. A lap szerkesztői pedig Orbán Viktort választották illusztrációnak, García-Sayan többször is említi a magyar kormányfőt írásában.

Egyre nagyobbak az intolerancia, az idegengyűlölet és a populizmus által vetetett fekete hullámok a világ különböző pontjain. Ezeknek a közös nevezője a hatalom megtartására irányuló propagandaeszközök, amelyek nagyban hasonlítanak a Göbbels által a múlt század harmincas éveiben indított hagyományokra – írja véleménycikkében a korábbi miniszter.

Opinión | "Todo sirve a los objetivos de control autoritario y extremista del poder para agresivas y sistemáticas campañas de propaganda de estilo goebbeliano. En Latinoamérica son procesos políticos “de salida”, en caída libre, como Ortega en Nicaragua" https://t.co/y47TQTxXqu

— EL PAÍS Inter (@elpais_inter) July 15, 2018

García-Sayan sorra veszi a fekete hullámok által beborított területeket, Dutertét és a Fülöp-szigeteket szörnyű helyként írja le, hétezer embert öltek már meg a kábítószer elleni küzdelemre hivatkozva. „Európában még nem vérrel és tűzzel támadnak, azonban a fekete dagály egyre nagyobb és elhomályosítja az Európai Unió értékeit” – írja az ENSZ szakértője, majd hozzáteszi:

A jobboldali és a populista kormányok, például Orbán Magyarországon vagy a lengyel kormány a szektariánus és a kormányzati autoritarizmus jelképei, ezek Európában az 1930-as évek antiszemitizmusa óta nem ismertek.

García-Sayan példaként hozza a magyar Stop Soros törvénycsomagot, a kormány menekültellenességét, azt, ahogy a civileket vegzálják, Lengyelországban az igazságszolgáltatás átszabásával példálózik.

A szakértő szerint ezek a rezsimek hatalmukat a nemzeti identitás erősítésével tartják meg, aminek alapja, hogy az állampolgárok biztonságát ígérik, kiegészítve egy brutális, goebbelsi propagandagépezettel – Duterte, Orbán és Kaczynski esetében egyaránt.

Aggódom, mert ebben a másodpercben úgy látom, semmi és senki nem tud ellenállni, nem látni az ellenállást, a demokrácia és az emberi jogok egyre inkább háttérbe szorulnak.

De azt is látja, hogy a tekintélyelvűség nem végleges és visszafordíthatatlan, ráadásul két olyan választást is hoz a közelmúltból (Kolumbia és Mexikó), ahol az emberek választhatták volna az orbáni vagy a dutertei modellt is, de másként döntöttek. „Iván Duque és López Obrador testesítik meg az alternatívát.” Van kiút, véli, a példa pedig Latin-Amerika (a publicisztikát jegyző szakértő maga is perui), itt képesek voltak demokratikus irányba fordulni az országok.