Az iskolás gyerekek szülei által benyújtott négy panasz közül az Alkotmánybíróság hármat érdemben meg sem vizsgált, a negyediket pedig elutasította. A Juhász Miklós vezette tanács szerint a népszavazási kérdéseket hitelesítő kúriai határozatok ellen tett panaszok nem vetnek fel alkotmányossági kérdést.
Ezzel egy hosszú jogi folyamat ért véget. Az országgyűlés november 30-án, miután a Kúria helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság nyári határozatait a kérdések hitelesítéséről, elrendelte a népszavazást négy kérdésben:
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?
- Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?
Lett volna egy ötödik kérdés is magukról a nem-átalakító kezelésekről, de ezt a Kúria törölte, és bár decemberben, a népszavazás kiírása után az Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt a kúriai határozatot, a kormány már nem tért vissza erre.
Az év végén az Országgyűlés népszavazást elrendelő határozatát támadta meg egy nem nevesített indítványozó, de az Alkotmánybíróság január 6-án egyhangúlag elutasította a határozat megsemmisítését kérő beadványokat.
Ezután Áder János köztársasági elnök január 11-én az országgyűlési választással azonos napra, április 3-ra kiírta a népszavazást.
Ezt követően érkezett négy panasz az Alkotmánybírósághoz a kérdéseket jóváhagyó kúriai döntések ellen, ezekkel ugyanis az Ab még nem foglalkozott. A panaszosok szülők, egyikük két gyereke kisiskolás, másikuké kamasz, aki kiskorúként maga is csatlakozott szüleihez. Az érvelés szerint az iskolai szexuális nevelésben való kötelező részvétel a szülő jogainak szükséges és arányos korlátozását jelenti, mert célja egyebek között a gyermek felkészítése a társadalmi valóságra.
A panaszosok azt mondják: ha például a szexuális tartalmak bemutatásával kapcsolatban az igenek győznének (bár ez kevéssé valószínű), akkor akár pornót is vetíthetnének az iskolában. Ha viszont a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmak bemutatását a „nem” szavazatok többsége alapján betiltanák, az Alaptörvény-ellenesen korlátozná a gyermek megfelelő védelemhez, tájékozódáshoz, személyisége szabad kibontakoztatásához való jogát, hiszen megtiltaná, hogy bármilyen – akár az életkornak megfelelő ismeretterjesztő – módon bemutatható legyen kiskorúak számára a nem átalakítása.
Az Alkotmánybíróság ezzel szemben úgy látta, hogy a panaszosok a kérdéseknek „olyan tartalmat tulajdonítottak, amely abból észszerűen nem következik”, a jogalkotónak érvényes és eredményes népszavazás esetén – bármely válasz kerüljön is többségbe – meglesz az alkotmányos mozgástere arra, hogy a nemzeti és az uniós, nemzetközi joggal is összeegyeztethető módon alkossa meg a normát, vagyis „az indítvány nem vetett fel sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést”. A benyújtók csak nem értenek egyet a Kúriával, de ez nem az Alkotmánybíróságra tartozik.
Az öt alkotmánybíró megjegyzi, hogy a szexuális médiatartalmak korlátozás nélküli bemutatása az igenek győzelme esetén sem jelenthet iskolai pornóvetítéseket, ezt a Kúria kimondta. A szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásoknál pedig nem a tantervben szereplő órákról van szó, hanem többletfoglalkozásokról. Vagyis „az Alaptörvényből fakadó azon kötelezettség, hogy az állam köznevelés révén biztosítsa a gyermekek számára átfogó, érettségüknek megfelelő és fejlődésüket elősegítő ismeretek átadását, többek között a szexuális irányultságokat is bemutató szexuális nevelés által, intakt marad.”
Érdemi – elutasító – határozat egyedül a nemi átalakító kezelések népszerűsítésével kapcsolatban született. Itt a panasz lényege az volt, hogy a Kúria érvelése szerint más követelmények érvényesek a kormány által és mások az állampolgárok által kezdeményezett népszavazási kérdés hitelesítésére. Ezt azért tartják bajnak a benyújtók, mert szerintük emiatt a Kúria nem vizsgálta meg elég alaposan a kérdések alkotmányosságát. Az Ab válasza erre az, hogy a Kúria a döntése indoklásában tényleg mondott ilyet, de az a panaszból nem derül ki, hogy mit nem vizsgáltak meg kellően az ottani bírák, és ebből milyen konkrét jogsérelem következett. Ezért „Alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg”
