Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Minden józan gondolkodású ember egyetért azzal, hogy Magyarország és Szerbia határára a Közel-Keletről érkező, túlnyomórészt afgán és szíriai fiatal férfiak helyzete jelentősen különbözik a szomszédos Ukrajnában a veszély elől menekülő nők és gyerekek helyzetétől” – írja Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár az új-zélandi Scoopon megjelent véleménycikkében.
A cikkben az államtitkár azt írja, „Magyarország migrációs és menekültpolitikája nem hasonlít migrációs apartheidhez”, amihez az Euro-Med Human Rights Monitor hasonlította. Szerinte a magyar rendszer „tiszteletben tartja a nemzetközi migrációs szabályokat”, és szerinte a „józan észben gyökerezik”.
Kovács kommentárt is fűzött írásához a Facebookon. Ebben úgy fogalmazott, hogy véleménycikkével „a migráció liberális »szakértőinek« új elképzelésére” reagált, amely szerinte „a háború elől menekülő ukrán menekülteket az illegális migránsok erőszakos, kődobáló tömegéhez” hasonlítja.
Az államtitkár hozzátette, hogy a menedékjogi eljárás szerint a menedékkérőknek az általuk elért legelső biztonságos országban kell menedékjogot kérniük, „a magyar–szerb határra a távoli Közel-Keletről érkezőkkel ellentétben az Ukrajnából menekülők számára valóban hazánk az első biztonságos ország, ahová eljutnak”.
Az orosz–ukrán háborúról szóló folyamatos tudósításunkat itt követheti.
