“Ön egyike azoknak a kevés európai politikusoknak, akik munkájuk során figyelemreméltó erőfeszítéseket tesznek a keresztény értékek fenntartásáért, valamint a közerkölcs normáinak és a hagyományos család intézményének megerősítéséért” – így udvarolt Orbán Viktornak Kirill, Moszkva és Oroszország pátriárkája május 16-án. Ekkor már javában zajlott Oroszország véres háborúja Ukrajnában, már megtörtént a bucsai tömegmészárlás, ami erős lökést adott annak, hogy az Európai Unió még határozottabban eltávolodjon az agresszor Oroszországtól. Kirill levele azonban nem előzmények nélküli volt: tíz nappal korábban Orbán Viktor az egyik szokásos pénteki rádióinterjújában kifejtette, nemcsak az olajembargót ellenzi, de azt is, hogy az orosz ortodoxok vezetőjét, Kirill patriarkát az EU szankciós listára tegye. Orbán a vallásszabadság fontosságára hivatkozott. Néhány órával Orbán nyilatkozata után már érkezett is reakció a Kremlből, Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese dicsérte meg a magyar kormányfőt, amiért sem az energiahordozókra kivetett szankciókat, sem Kirill szankcionálását nem támogatja.

Kirillt tehát az EU rátenné arra a listára, amelyen azok a személyek vannak, akiknek a vagyonát befagyasztják, és megtiltják nekik, hogy az EU területére utazzanak.

Ha az olajembargóra vonatkozó szankció ellenzése (vagy késleltetése) gazdasági érvekkel még magyarázható is (bár erről is megoszlik az energetikaügyi szakemberek véleménye), az orosz ortodox egyház vezetőjének ilyen nyílt védelme már nem igazán. És úgy tűnik, hogy a május eleji rádióinterjújában Orbán nem a levegőbe beszélt. Szerdán kellett volna ugyanis véglegesíteni az Oroszország elleni, olajembargót is tartalmazó hatodik szankciócsomagot, ám az Orbán-kormány minden korábbi engedmény ellenére ismét vétót jelzett. Éppen Kirillre hivatkozva, mondván, nem engedi, hogy a vallási vezető szankciós listára kerüljön. Még májusban egyébként Orbán sajtófőnöke, Havasi Bertalan tudatta, hogy egyre több keleti ortodox egyházi vezető fejezi ki támogatását Orbánnak a magyar kormány törekvése mellett, hogy megakadályozza az Európai Bizottság tervét Kirill EU-szankciós listára helyezésére.

Kirillt azért szankcionálná az EU, mert a vallási vezető a kezdetektől fogva “az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió egyik legkiemelkedőbb támogatója" volt, és kulcsszerepet játszott Putyin háborús retorikájának felerősítésében. Az Európai Bizottság szerint Kirill egy sor háborúpárti prédikációt tartott az invázió kezdete óta, valamint áldását adta az Ukrajnában harcoló orosz katonákra. Röviden: az orosz ortodox egyház legbefolyásosabb vezetője nemcsak háborúpárti, de Putyin egyik legfőbb ideológiai szövetségese is az értelmetlen háborúskodásban, ami ráadásul Európára is kihat.

Alábbi cikkünkben megírtuk, hogy miközben az egyháza papjai megáldják a fegyvereket, a pátrirárka gyakorlatilag az ellenségnek kikiáltottak meggyilkolása esetére is felmentést biztosított az orosz katonáknak, úgy állítva be a dolgot, mintha a halálok nem miattuk következnének be, hanem isteni ítélet lenne.

Kirill pátriárka, Putyin dúsgazdag ministránsa

Egy egész egyház eltartására elég vagyont gyűjtött össze, pályafutását valószínűleg még a KGB-nél kezdte, most pedig teljes mellszélességgel kiáll az Ukrajna ellen indított orosz agresszió mellett - ő Kirill pátriárka.

Ezért is különös, hogy az egyébként magát a hazai hívei körében békepártinak beállító Orbán éppen egy olyan vallási vezető mellett áll ki ennyire nyíltan, aki a háború egyik ideológiai katalizátora. Ha a vallásszabadság érv lehet Kirill védelmében, akkor ugyanilyen alapon azokat a muszlim imámokat is védelmébe vehette volna a kormányfő, akik az iszlám nevében helyénvalónak találják a nem muszlim emberek meggyilkolását.

AFP / Aleksey Nikolskyi

Ráadásul Kirill és az általa vezetett orosz ortodox egyház esetében jóval többről van szó, mint egy vallási vezetőről és egy egyházról, amely a háborút támogatja – és éppen ezért annyira rendkívüli a magyar kormányfő hozzáállása. Ma már a nyugati titkosszolgálati világban alapvetően konszenzus van abban, és ennek bőven van szakirodalma is, hogy az orosz ortodox egyház aktívan részt vesz az orosz hírszerzés műveleteiben, és ennek csak egy apró szelete az, hogy most a háborús propagandát terjeszti. Az elmúlt években az orosz kormány azért erősítette meg az Orosz Ortodox Egyházat, mert arra használja fel, hogy erősítse saját befolyását mind a saját polgárai, mind a más nemzetek keresztényei felett.

A terrorizmus elleni harcra hivatkozva Putyin még 2016 nyarán egy olyan törvénycsomagot írt alá, amely a politikai szabadságjogokat jelentősen korlátozza. Ebben a csomagban volt egy olyan záradék, amely megtiltotta, hogy a tradicionális egyházak mellett más vallási szervezetek létrejöjjenek – eleve minden vallási gyűlést hivatalos regisztrációra köteleztek, a kisegyházak ezzel ellehetetlenültek. Ekkor már minden vallási szervezetnek (tehát a nagyoknak is) megtiltották, hogy külső finanszírozásban részesüljenek, ennek az intézkedésnek a nyertese az orosz ortodox egyház. Putyin azt akarta, hogy az ortodox egyház maradjon a domináns szereplő. Merthogy az: százmillió hívővel rendelkezik, ami az ortodoxia egészének 40 százalékát teszi ki. Putyin az ortodox egyháznak nemzetbiztonsági szerepet szánt, az orosz nemzetbiztonsági koncepcióban ígéretet is tett az állam arra, hogy fellép a külföldi vallási szervezetek és misszionáriusok negatív befolyása ellen. Putyin ugyanis az országot leginkább fenyegető nemzetbiztonsági kockázatok közé sorolta a szomszédos államok gazdasági, demográfiai és kulturális-vallási terjeszkedését. Ezt gyakorlatilag ugyanolyan nemzetbiztonsági fenyegetettségnek tekinti, mint a határokon átnyúló szervezett bűnözést, vagy a külföldi terrorista szervezetek tevékenységét.

AFP / ALEXEI DRUZHININ

Ez nem egy putyini innováció, az orosz diktátor valójában az orosz múlthoz kanyarodott vissza. Oroszországban hosszú évszázadokon keresztül nagyon szoros kapcsolatban állt az állam és az egyház, már a cári időkben hírszerzési-elhárítási feladatokat is ellátott – például a papoknak jelenteniük kellett minden lázadásról szóló beszédet, amelyet gyónás közben hallottak. És bár ennek a kapcsolatnak az 1917-es bolsevik forradalom véget vetett, később a kommunizmusban is egymásra talált a moszkvai pátriárkátus és az állam. Az 1991-ben nyilvánosságra került KGB-s aktákból például kiderült, hogy a nyolcvanas években a titkosszolgálat a papi vezetést a rendszerhez lojális tisztekkel töltötte fel. Így volt ez Kirillel is. Ő a szovjet levéltárakból származó  nyilvánosan nem közölt – dokumentumok szerint annak idején "Mihajlov" fedőnéven nem csak egyszerű ügynök volt, hanem olyan aktív besúgó, aki tevékeny részt vállalt a KGB munkájában.

Az orosz elnök a cári korszak régi vallásának újjáépítésénél igyekezett elősegíteni az Orosz Ortodox Egyház és az Oroszországon kívüli Orosz Ortodox Egyház egyesülését. Előbbi az az intézmény, amely anno a kommunista rendszerrel való engedelmes együttműködésért cserébe bizonyos szintű toleranciát élvezett, míg utóbbi egyház a diaszpórában élő, a bolsevik rendszer elől menekülő, száműzött hívekből alakult. Ezáltal több száz Oroszországon kívüli intézmény került az ex-KGB-s Kirill által irányított moszkvai patriarkátus alá. Igaz, Ukrajnában a Krím elfoglalása, majd az ország lerohanása betette a kaput a helyi ortodox egyházban. Az ukrán ortodox egyház híveinek egy része már 2014-ben szembefordult az orosz ortodox egyházzal, de az orosz befolyás nem szűnt meg. A háború azonban ezt is megváltoztatta, néhány napja ugyanis az orosz egyházhoz ezideáig hű ukrán ortodox egyház is megszakítja kapcsolatait az anyaegyházával, és függetlenedik.

Putyin arra használja fel az egyház és az állam szoros szövetségét, hogy növelje kulturális befolyását a kelet-európai ortodox régiók lakói körében. Ezzel akar politikai szövetségeket elérni és megteremteni azt a pufferzónát, ami a hidegháború idején Oroszország és a Nyugat között állt, és amelynek nem mellesleg Magyarország is része volt. Csakhogy a kommunizmus összeomlása után Oroszországnak nem maradt olyan ideológia, amivel ideológiai és ezáltal politikai szövetségeseket szerezhetett volna, hiszen a kommunizmus megbukott. Putyin, aki egyes elemzések szerint valójában nem a Szovjetuniót, hanem a cári orosz birodalmat állítaná vissza, a vallásban találta meg az új ideológiát, amelyen keresztül Oroszország politikai befolyást szerezhet. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az ortodox egyház. Putyin úgy gondolja, hogy az ortodoxia megfelelő helyettesítője a kommunizmusnak: valami, amiben az emberek bízhatnak. Igaz, ahogy a kommunizmusban a pártelit, úgy a dekadens Nyugatot megvető Putyin és Kirill is bort iszik, vizet prédikál: a pátriárkának méregdrága svájci nyaralója van, dollármilliárdos vagyona, akárcsak Oroszország elnökének.

Az ideológia a show része, és ez ismerős lehet a magyar politikaifogyasztóknak is, mivel számos elem visszaköszön az Orbán-kormány propagandájából. A család “védelme”, a melegek elleni fellépés, a dekadensnek beállított Nyugat megvetése, és úgy általában a kereszténység “védelme” – ezek mind-mind megtalálhatóak abban az ideológiai kosárban, amelyet Putyin ortodoxiája kínál. Putyin a Szíriában élő keresztény kisebbségek védelmére hivatkozott, amikor kiállt az Aszad-rezsim mellett, de ennek is van történelmi előzménye: 1850-ben a krími háborút is azzal az ürüggyel indították, hogy az ortodox keresztényeket megvédjék az oszmán-muzulmán agressziótól. Vezető orosz politikusok, köztük maga a külügyminiszter, Szergej Lavrov szervezett világkonferenciát a keresztényüldözésről, és évekkel ezelőtt az ukrajnai oroszbarát lázadóknak ortodox papok osztottak katonai felszereléseket – ezeknek a fotói az orosz állami propagandában jelentek meg. Mindemellett tényleg csak apróság, hogy a csápjait külföldre is kinyújtó orosz ortodox egyház papjai közül sokan az orosz hírszerzésnek logisztikai segítséget is nyújtanak. Vannak olyan nyugati vagy kelet-európai országok, és ilyen Magyarország is, ahol a kémelhárítás óvatosan kezeli az egyházakat, ilyen környezetben ezek igencsak jó fedőintézményekké válhatnak, főleg, ha az adott ország vezetése és Moszkva a “kereszténység” témájában ugyanazt a követ fújja.

Putyin ortodox csápjait szívesen látja Orbán. “Az elmúlt években Magyarország és az orosz ortodox egyház jó kapcsolatokat épített ki egymással. Nagyra értékelte, hogy Orbán Viktor figyelemmel kíséri a Magyar Ortodox Egyházmegye szükségleteit, s Magyarország közreműködésével sikeresen építenek, illetve újítanak fel ortodox templomokat, beleértve a Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházat, amely "Budapest egyik építészeti ékköve" – ezt Kirill írta abban a májusi levelében, amelyben Orbánt dicsérte. Persze említhette volna az elmúlt években orosz kémparadicsommá vált Hévízt is, ahol a helyi orosz ortodox templom építésére 400 millió forintot adományozott a kormány.

AFP / RAMIL SITDIKOV

A tisztelet Kirill és Orbán között kölcsönös. “A keresztény Európa saját belső gyengeségei és a külső csapások ereje miatt nagy bajban van. Úgy látszik, magam is úgy látom, a latin kereszténység Európában már nem is tud megállni a saját lábán. Az ortodoxia, a keleti keresztényekkel kötött szövetség nélkül aligha éljük túl a következő évtizedeket” – ezt Orbán Viktor a februári évértékelő beszédében mondta, bő egy héttel azelőtt, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát. Nem nehéz a sorok között olvasni: a miniszterelnök szövetségről beszélt. Csakhogy nem úgy tűnik, hogy a latin kereszténységnek éppen az orosz ortodoxiára lenne szüksége. Márciusban Ferenc pápa meglehetősen kritikusan fogalmazott a háborút támogató Kirillel kapcsolatban, amikor azt mondta: „Az Egyháznak nem a politika, hanem Jézus nyelvét kell használnia.”

A vallási-kulturális területen végzett hírszerzést és befolyásolási műveleteket a nyugati világban hajlamosak alulbecsülni, mivel a szekularizált országokban alapvetés az egyház és az állam különállása. Ennek ellenére vannak olyan titkosszolgálati szakértők, akik már évekkel ezelőtt azt sürgették, hogy a nyugati hírszerző szervek végezzenek titkos közvélemény-kutatásokat Kelet-Európában, és kutassák fel azokat a területeket, ahol az orosz ortodox egyház és az egyházpolitikai szövetségesei egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ez esetben ugyanis – vélik a szakértők – olyan mintákat fedezhetnek fel, amelyek segíthetnek az Orosz Föderáció jövőbeli, államilag támogatott tevékenységének előrejelzésében.