Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A rendszerváltás idején, 1989. június 16-án egy fiatalember merész beszédet mondott a Hősök terén, akkor, amikor az 1956-os forradalom miatt kivégzett Nagy Imre egykori miniszterelnököt és társait újratemették. A fiatalok képviseletében szót kapott huszonhat éves Orbán Viktor azt követelte, hogy az orosz csapatok haladéktalanul vonuljanak ki Magyarországról.
Sokan csodálták ekkor Orbán bátorságát, főleg azok, akik nem tudták azt, amit a szónok tudott, hogy az akkori magyar vezetés hónapokkal korábban a csapatkivonásról már megegyezett Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral. Mindenesetre ez volt az a történelmi pillanat, és maga a beszéd, amely az ekkor még tudományos pályára készülő, de már az egy évvel korábban megalakult Fidesz egyik vezéregyéniségének számító Orbánt sokak szemében naggyá tette és elindította a politikai pályán.
Még nem teljesen nyilvánvaló, ami még titok és rejtély, hogy mit akar valójában Orbán Viktor, mihez akar kezdeni ezzel az egész konfliktussal. Az az Orbán, aki az Európai Unió és a NATO egyik tagállamának vezetőjeként a példátlan orosz támadás után is megpróbál békepárti, semleges politikusként feltűnni ország-világ, de főleg a saját szavazótábora előtt. Minek tudható be ez a rendkívüli óvatosság egy olyan politikustól, aki arról híres, hogy bátran nekimegy mindenkinek? Akiről az az egyöntetű vélemény, hogy imád lubickolni a konfliktusokban? Miért pávatáncol még akkor is, amikor a világ számára úgy tűnik, Vlagyimir Putyin orosz elnök elszámította magát?
