„Tudtam, persze, hogy megint lehet szavazni, ezért is mentem a pulthoz, de azt ott nem lehetett, mondták, hogy online töltsem ki az applikációban. Csak akkor minek a pult?” – tette fel az adekvát kérdést egy hölgy, akit azután szólítottunk meg, hogy épp tovább indult volna a Tisza Párt BAH-csomópontnál álló standjától, szórólappal a kezében. Noha nem ő volt az egyetlen, aki furcsállotta, hogy a nagy népszavazási kampány ellenére semmit sem írhat alá vagy tölthet ki, hamar nyilvánvalóvá vált: a kitelepülés korántsem vált okafogyottá.
A párt többek közt azzal magyarázta a pultozás fontosságát, hogy azáltal olyanok is segítséget kaphatnak, akik maguktól nem boldogulnának a Tisza Világ applikációval. Bár valóban találkoztunk olyanokkal, akik gyakorlati segítséget kértek, úgy tűnt, a pultot felkereső szimpatizánsok zöme nem ezért állt meg a tiszás aktivistáknál. Egy nyugdíjas férfi, aki a stand mellett elsétálva csak egy újságot fogadott el az aktivistáktól, mosolyogva árulta el, hogy ő már az első napon, október elsején leszavazott a mobilján, amihez semmiféle segítségre nem volt szüksége.
L. T.
Az aktivisták is inkább kiadványaik osztogatásával foglalkoztak, esetleg a szavazás öt kérdését igyekeztek röviden ismertetni a pár szóra megállókkal – az applikáció kezelése csak ritkán jött szóba, telefon pedig még ritkábban került elő a zsebből. Az aktivisták tájékoztatójára szemlátomást volt is igény. Egy fiatal anyuka – a „bébiszitternél ketyegő óra” miatt hazafelé sietve – először elmondta, hogy az ellenzéki pártot nyilván ismeri, de arról, hogy szavazni is lehet, csak most értesült. Ígérte, majd megnézi a kérdéseket, és eldönti, fog-e szavazni. Ahogy azonban egy gyalogátkelő zöld lámpájára várva, beszélgetés közben átfutotta az öt pontot, mindjárt módosította is álláspontját. „Most látom, hogy az egyik kérdés a gyermekvédelemről szól, úgyhogy igazából amiatt az egy kérdés miatt most el is döntöttem, hogy ki fogom tölteni” – mondta, hozzátéve, hogy akkor már a másik négy témában is ikszel majd. „Az elmúlt hetekben nagyon sokszor gondoltam a gyermekvédelemre, úgyhogy ebben mindenképpen véleményt akarok mondani” – magyarázta.
A gyermekvédelem másnál is fontos téma. Az egyik pályaudvari standnál egy fiatal arról számolt be, hogy ő elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a gyermekvédelem terén milyen koncepciót fogalmaz meg a Tisza. Számára azonban – mondta – egyáltalán nem volt meggyőző, amit a szórólapon olvasott és a pultnál hallott. „Ezek nem konkrétumok” – kifogásolta.

Olyan is akadt, akinek a véleménynyilvánítás nem csak egyik, vagy másik témában jelentett sokat. „Nagyon hiszek az alulról épülő kezdeményezésekben, úgyhogy szerintem az lenne a jó, ha minél több konkrét dologról szavazhatnánk” – mondta egy fiatal nő, aki szintén az egyik standnál hallott először a Nemzet Hangjáról. Igaz, egy kutyáját sétáltató férfi, miután a szórólapot udvariasságból elfogadta, éppen arról számolt be, hogy ő miért nem tervez szavazni a különben támogatását élvező párt kérdéseiről. „Ez csak egy kampányfogás, amiben nem hiszem, hogy van értelme részt vennem, vagy hogy lenne tétje, hogy hogyan döntök. Én majd áprilisban fogok szavazni a Tiszára, akkor lesz olyan lehetőség, amivel el lehet érni valamit” – vélekedett.
Akik szerint „valamit” el lehet érni ezzel a fajta szavazással is, többnyire két érv valamelyikét hangoztatták. Egyesek szerint egy esetleges Tisza-kormányt éppen ezekkel az eldöntött kérdésekkel lehet majd számonkérni, bár még köztük is akadtak, akik hozzátették, hogy például a „jelentősen kibővíteni a családi kedvezmények és juttatások körét” megfogalmazás nem elég konkrét. Mások inkább a szavazáson résztvevők számát tartották fontosnak. Többek szerint a kérdésekkel érintett témák fontosságát bizonyítaná a nagy arányú részvétel, de gyakoribb volt az a nézet, hogy a Tisza programját hitelesítené. „Remélem, ha elég szavazat érkezik a Tisza kérdéseire, akkor mások is rájönnek, hogy az a sok hazugság, amit a kormány terjeszt a pártról, nem igaz” – magyarázta egy nő, aki a tiszások standjától pár lépésnyire éppen egy a „Tisza-adó” miatt kormányváltás esetén várható fizetéscsökkenésekről szóló plakát előtt állt meg válaszolni a BAH-csomópontnál.
Az aktivisták és szavazási szándékukról válaszolók körében is érzékelhető volt egyfajta általános óvatosság, attól félve, hogy – miként Tarr Zoltán esete mutatta – bármilyen válaszuk „kiforgatható”, éppen az adó témában több érdeklődő adtak hangot „különvéleményüknek”. Egy jó ideje külföldön élő, de a hazaköltözést is fontolgató nő például elmondta, hogy ő kifejezetten híve lenne a többkulcsos, progresszív adónak – amit külföldön egyértelműen pozitívumnak tart –, de idősebbek és egészen fiatalok között is volt, aki így nyilatkozott. Egy férfi például kifejezetten hiányolta, hogy erről nem tud szavazni a Tisza kérdései alapján. A felvetésre, hogy erről a Nemzeti Konzultáción nyilatkozhat, a fejét ingatta. „Nade hogyan van megfogalmazva az a kérdés?! Több állítás van egybegyúrva az egyes válaszokban. Így nem lehet valamiről dönteni” – ellenkezett.

Miközben azt többen elmondták, hogy a Nemzet Hangját alapjaiban elég hasonlónak látják a Nemzeti Konzultációhoz, valamilyen szempontból mindenki döntő különbséget vélt felfedezni a kettő között. Sokak szerint a fő különbség az, hogy mennyi pénzből valósul meg. (Mellesleg többen ezért helyeselték külön, hogy immár az online kitöltés miatt papírt sem kell pazarolni.) Mások az imént említett férfihoz hasonlóan a kérdések megfogalmazását látták nyitottabbnak vagy korrektebbnek. Az applikáció sikeres használatával elbüszkélkedő nyugdíjas férfi például ki is emelte, hogy bár Magyar Péter öt igenre buzdított, ő az egyik kérdésre nemmel szavazott.
Különféle formákban visszatérő vélemény volt az is, hogy a Tisza esetében nem tartanak az eredmények manipulálásától, míg a Nemzeti Konzultáció számaiban nem bíznak. Miért? Többnyire azért, mert a kormány már hiteltelenné tette saját számait – a mindennapi tapasztalattal ellentétes szegénységi, inflációs, jóléti, fogyasztási, oktatási és egészségügyi adatok hangoztatásával –, a Tisza pedig még nem.
„Naivitás? Idealizmus?” – kereste a szót hozzáállása jellemzésére az a magát egyébként liberálisnak és inkább baloldalinak nevező (a progresszív jövedelemadót szintén támogató) nő, aki nem is a Nemzet Hangjával kapcsolatban kereste fel a Batthyány téri standot, hanem azért, hogy bő harminc év után először, újra aktivistának jelentkezzen. Ő a rendszerváltáskor még a Fidesznek gyűjtött kopogtatócédulát, majd rövidesen annyira kiábrándult a politikusokból, hogy az ezredforduló óta mindig csak „kizárásos alapon” húzott ikszet a szavazólapokra. Mint elmondta, most újra az a remény érzése kerítette hatalmába, mint az első szabad választásokkor: hogy most valami igazán nagy változás következhet. Benne nem Magyar Péter keltette föl ezt a reményt. „Sok tiszás aktivistával találkoztam az elmúlt évben, és mindig ugyanazt a jószándékú, tiszta lelkesedést láttam, ami annak idején volt jellemző. Azt hiszem, miattuk érzem úgy, hogy most megint érdemes a részesének lenni” – mondta.
Nyitókép: Egy érdeklődő tölti ki a Nemzet Hangja kérdőívét a Blaha Lujza téren idén tavasszal. Fotó: Reviczky Zsolt