Felismerni. Reagálni. Kiskorúak védelméről egyházi környezetben címmel nyílt kiállítás a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában. Az esemény az Ukrán Katolikus Egyetem Gyermekméltóság Központja (UCU Child Dignity Center) és A gyermek biztonsága az egyházi közegben című online egyetemi kurzus magyarországi szervezőinek kooperációjában valósult meg.
Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKP) elnöke – aki az elmúlt napokban az általa elnökölt testület széles körben kritizált háborús tematikájú körlevele miatt került a figyelem középpontjába – az esemény megnyitóján anyanyelvükön köszöntötte az Ukrajnából érkezetteket, köztük a kiállítás fő attrakciójának alkotóját, Uliana Krekhovets ikonfestőt, illusztrátort.
Az ukrán művész fehér pólókra festett, „súlyos grafikái” hivatottak a nehéz és fájdalmas témát befogadható módon megjeleníteni.
Uliana Krekhovets ikonfestő alkotása
Magyar Kurír/Lambert Attila
„Jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a kicsinyek közül. Jobb lett volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger mélyére vetnék” – idézte Székely János Jézus szavait. Majd arról beszélt, hogy „a gyermek és a fiatal védtelen, könnyen sebezhető, tele van bizalommal, nyitottsággal a felnőttek, a szülei, a tanítói felé, a pap, a szerzetes, a hitoktató felé, ezért még súlyosabb azok vétke, akik visszaélnek a bizalmával.
Ha a gyermek ártatlanságát megsebzik, az olyan sebeket okoz, amelyek talán soha nem tudnak teljesen begyógyulni”
– fogalmazott az MKPK elnöke. Felidézte annak az asszonynak a vallomását, aki személyesen beszélt neki arról, hogy fiatal korában szexuális visszaélés áldozata lett, és ő évtizedek után, gyakran éjszakai álmából izzadtan felriadva is újra meg újra maga előtt látja a rettenetes képsorokat, újra átéli a vele történt szörnyűséget.
De nemcsak a szexuális visszaélés okoz ilyen félelmetes sebeket, hanem a hatalommal való visszaélés, a megaláztatás sokféle formája is – sorolta tovább a példákat Székely János, megemlékezve arról a fiatalról, akit kis híján öngyilkosságba kergettek szerzetestanára – a ma használatos kifejezéssel élve bullyingnak számító – kegyetlen szavai.
„Ez a kiállítás sokféle képpel föl akarja idézni előttünk a gyermekeket, fiatalokat, a bennük levő rengeteg kincset és azt a sokféle elrejtett fájdalmat és sebet, amelyet mások okoztak nekik” – mondta a püspök. Ezt követően
nyilvánosan bocsánatot kért az elkövetők, papok, szerzetesek, hitoktatók – és amire eddig nem volt példa – azon egyházi vezetők nevében is, akik nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy ezek a szörnyűségek ne történjenek meg.
Ígéretet tett arra, hogy a magyar katolikus egyház – amelyben az elmúlt években kiépült az az bejelentő rendszer, amelyen keresztül a bántalmazottak vagy bárki, akinek ilyen eset a tudomására jut, anonim módon jelzést küldhet az egyházi vezetőknek – mindent megtesz azért, hogy intézményei biztonságos otthonná váljanak minden gyermek és minden fiatal számára.
Az áldozatoktól való bocsánatkérést könyörgéssel zárta, azért fohászkodva, hogy „gyógyítsd az áldozatok sebeit; add meg nekik az igazságot, amelyre szomjaznak, és az egyház tagjai együttérző és megrendült szívvel hallgassák a visszaélések áldozatainak fájdalmas vallomásait, keresve a jóvátétel és a gyógyulás útjait a bántalmazást szenvedettek számára”.
Nyitókép: Székely János püspök a kiskorúak védelméről rendezett kiállítás megnyitóján a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában – Fotó: Magyar Kurír/Lambert Attila
