Lesújtó megállapításokat tettek 2015-ben annak a kórházakat vizsgáló 180 oldalas jelentésnek a szerzői, amelyet a mai Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) elődje, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) folytatott le. A dokumentum elkészítéséhez száz fekvőbeteg-ellátást nyújtó kórház több mint 1700 osztályát vizsgálták, és arra jutottak, hogy az intézmények túlnyomó többsége már akkor sem teljesítette a biztonságos betegellátáshoz szükséges feltételeket.
A dokumentumot a Direkt36 az elmúlt években többször is megpróbálta kikérni, de azt titkosították. Az idei választás után azonban megszerezték a jelentést. Ebben szakmánként szerepel, hogy milyen alapkövetelményeknek kell teljesülniük a betegek biztonságos ellátásához. Idetartozik az eszközpark és a kórházi infrastruktúra, de az is, hogy minimum hány egészségügyi dolgozóra van szükség.
A jelentés szerint 2015-ben egyetlen olyan kórház sem volt az országban, amely minden minimumfeltételnek maradéktalanul meg tudott felelni.
A kórházak közel harmadában nem voltak biztosítottak a közegészségügyi feltételek, gyakran előfordultak problémák a betegellátás során használt textíliák minőségével, tisztaságával. Közel két tucat kórházi osztályon, köztük szülészeteken is felújításra lett volna szükség a tisztátalan, penészes falak miatt a vizsgálat szerint.
A kórházak felénél az alapvető tárgyi feltételek sem teljesültek: 241 osztályról hiányzott például a defibrillátor, de nem volt elég lélegeztetőgép, újraélesztési eszköz vagy éppen életmentő gyógyszer sem (például a stroke-ellátásban).
A legnagyobb problémát már tizenegy évvel ezelőtt is az emberhiány jelentette: a szakorvosi és szakdolgozói létszám a szakmák több mint felénél nem érte el a működéshez szükséges minimumot. A minimumlétszámhoz képest országosan 1565 teljes állásban dolgozó szakorvos hiányzott a vizsgált intézményekből, ez 20 százalékos hiányt jelentett akkor.
53 szakmából mindössze tízben nem volt szakorvoshiány.
Különösen nagy hiányt tapasztaltak a gyermekellátásban, a csecsemő és gyermek fül-orr-gégészetből a szakemberek több mint 75 százaléka hiányzott. Gyermekkardiológiai osztály két megyében úgy működött, hogy nem volt szakorvos, máshol csupán egy orvos jutott az egész megyére, csecsemő- és gyermekszívsebészeti osztály pedig mindössze két kórházban volt elérhető. Utóbbi esetében a szükséges létszám száz százaléka hiányzott, vagyis az ellátást más osztályok bevonásával, szervezeti összevonásokkal biztosították.
Ugyancsak nagy volt a hiány szakdolgozókból, országosan 10 százalékkal dolgoztak kevesebben az előírtnál, ez háromezer embert jelentett.
A vizsgálatról készült dokumentum megemlíti, hogy Győr-Moson-Sopron és Vas megye kórházaiban az intenzív ellátás úgy működött, hogy a szakorvos nem is tartózkodott folyamatosan az osztályon. Az ellátás minimumfeltételeiben nagy különbségeket tapasztaltak földrajzi alapon: míg Budapesten több esetben a szükségesnél több szakember állt rendelkezésre, a fővárostól távolabbi megyék orvos- és szakdolgozóhiánnyal küzdöttek.
Voltak olyan szakmák is, amelyek nem voltak elérhetők minden megyében: ortopédiai fekvőbeteg-ellátás például Nógrád és Pest megyében egyáltalán nem működött, az időseket ellátó geriátria pedig 19 megyéből 11-ben nem volt.
„Olyan ágyakra van engedély, ami fizikailag az intézményben egyáltalán nem működik” – olvasható a jelentésben, tehát a hivatalos ágyszám nem minden esetben tükrözte a tényleges kapacitást.
A Direkt36 a 2015-ös egészségügyi kormányzatra rálátó forrása szerint a dokumentum egyenesen a fiókba került, mert túlzónak tartották a még 2003-ban rögzített minimumfeltételeket, így a vizsgálat megállapításait sem vették komolyan.
Azt a politikai harcot senki nem akarta felvállalni, hogy ha elkezdenek csökkenni a minimumfeltételekben rögzített számok, akkor az ellenzék és mindenki arra hivatkozott volna, hogy veszélyeztetik a betegeket
– mondta az akkori terveket ismerő forrás.
Amikor a dokumentum egy-két megállapítása 2016-ban terjedni kezdett a sajtóban, az akkori egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán azt mondta, eltúlzottnak tartja az adatokat, és hozzátette, hogy a rendeletet meghaladta az idő.
Takács Péter, aki az idei választásig az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára volt, úgy fogalmazott, „2015-ben még nem tudtuk talpra állítani a magyar egészségügyet”, ezzel az „óriási” feladattal azóta sem lettek készen. Takács hibának tartja, hogy a még 2003-ban rögzített feltételek nem minimum-, hanem optimumállapotot tükröztek, szerinte a szakma képviselői több mint húsz éve nem a minőségi betegellátáshoz alapvetően szükséges feltételeket gyűjtötték össze, hanem „kvázi kívánságlistát írtak”. A Direkt36 szerint megkérdezett egészségügyi szakértők, Lantos Gabriella és Kunetz Zsombor ugyanakkor ma is reálisnak értékelik ezeket a minimumfeltételeket.
Nyitókép: MTI / Vajda János
